Vissza az előző oldalra
MK BH 1976/471
I. Áthelyezéssel akkor létesül munkaviszony, ha az áthelyezés kérdésében a régi és az új munkáltató, valamint a dolgozó megállapodtak egymással [Mt. 25. § (2) bek., Mt. V. 24. § (2) bek.].
II. A határozott időre létesített munkaviszony nem alakul át határozatlan időre szólóvá, ha a dolgozó a munkaszerződésben meghatározott időtartam eltelte után a munkáltató részére annak kifejezett akarata ellenére végzett munkát (Mt. 2., 28., §, Mt. V. 24. §).
Az alperes a felperest az 1974. január 2-án megkötött munkaszerződés szerint jogtanácsosként alkalmazta. A munkaszerződésben a következőképpen rendelkeztek: A munkaviszony kezdete 1974. január 1-e és hat hónapi időtartamra terjed. Amennyiben a hat hónap elteltéig szerződésmódosításra egyik fél részéről sem kerül sor, a munkaviszonyra vonatkozó időbeni megkötés munkaszerződés módosítása nélkül, határozatlan időtartamú munkaviszony létesítésére alakul át. A felek az esetleges munkaszerződés-módosításra a lejárat előtt harminc nappal egymást kölcsönösen értesíteni tartoznak.
Az alperes a munkaviszonyt nem kívánta meghosszabbítani, ezért a munkaszerződésben meghatározott időtartam megtartásával az 1974. május 31-én kelt értesítésében közölte a felperessel, hogy munkaviszonya a szerződés lejártának napjával, június 30-ával megszűnik. Munkaviszonyát határozatlan időtartamra nem hosszabbítja meg, ha ez megfelel, ismét hat hónapi időtartamra megköti vele a munkaszerződést.
Ezt követően az alperes az 1974. július 1-én kelt levelében közölte a felperessel hogy a munkaviszonya az Mt. 28. §-a értelmében július 1-én megszűnik, intézkedik a munkabér, szabadságmegváltás kifizetéséről és a munkakönyv kiadásáról. 1974. július 4-én pedig felszólította, hogy az iratokat három napon belül jegyzőkönyvileg adja át.
A felperes a panaszában kérte munkaviszonyának helyreállítását és a munkakönyvi bejegyzés módosítását. Arra hivatkozott, hogy a D. K. vállalatnál fennállott, határozatlan időre létesített munkaviszonya áthelyezés folytán szűnt meg, így munkaviszonyát továbbra is határozatlan idejűnek kell tekinteni. Az alperessel megkötött munkaszerződésben megállapodott ugyan a munkaviszony határozott időre történő létesítésében, de annak eltelte után az alperes elnökének tudtával és beleegyezésével tovább dolgozott. 1971. július 3-án ellátta az alperes képviseletét a bíróság előtt egy folyamatban volt perben. Az új alkalmazottak munkaszerződését 1974. július 1—5. közötti időpontban a munkáltató kérésére elkészítette. Így munkaviszonya határozatlan időtartamúvá alakult át.
A felperes panaszát a szövetkezet döntőbizottsága elutasította.
A felperes a keresetében kérte a döntőbizottság határozatának megváltoztatását, munkaviszonyának határozatlan időre való átváltoztatását, kérte az elmaradt időre járó munkabérét, valamint az új munkaviszonyában elért alapbére és az alperes által folyósított munkabér közötti különbözetet, a prémiumot, az év végi részesedést és az illetményföld haszna természetbeni értékét.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a keresetnek részben helyt adott. Kötelezte az alperest, hogy a felperes munkakönyvében a munkaviszony megszűnésének időpontját 1974. július 22-ére javítsa ki és fizessen a felperesnek 3876 Ft elmaradt munkabért. Az ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy a felperes a munkaszerződés lejáratát követően még öt napon át munkát végzett. Ezen nem változtat, hogy a felperes megtagadta az iratok átadását és többszöri szóbeli felhívás ellenére bejárt a munkahelyére és ott munkát végzett. A munkáltatónak lehetősége lett volna megakadályozni a felperest a munkavégzésben, ha erre komoly szándéka lett volna. A felperes munkaviszonya tehát 1974. július 1-ét követően határozatlan időre szólóvá alakult át.
Elfogadta a felperesnek azt az állítását, hogy az alperes elnökétől ígéretet kapott: a munkaviszony addig áll fenn a termelőszövetkezetnél, amíg új munkahelyet nem talál. Miután új munkaviszonyt 1974. július 22-én létesített, eddig az időpontig jár a munkabér. A felperesnek az illetményföld megváltása, év végi részesedés és prémium kifizetésére irányuló igényét mint időelőttit elutasította.
Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperes a kereseti igényét két tényre alapította. Egyrészt arra hivatkozott, hogy munkaviszonya az alperessel áthelyezés folytán létesült, másrészt a határozott időre szóló munkaszerződés lejártát követően az alperes tudtával és beleegyezésével tovább folytatta munkáját.
Az áthelyezés a munkaviszony megszűnésének, illetve keletkezésének sajátos módja. Az áthelyezés kérdésében a korábbi munkaadónak, a dolgozónak és az új munkáltatónak együttesen kell megállapodnia, amely megállapodás szerint az új munkaviszony közvetlenül a korábbi munkaviszonyt követő naptól kezdődik [Mt. V. 24. § (2) bek.].
A felperes munkaviszonya az alperessel azonban nem áthelyezése, folytán keletkezett. A felperes ugyanis 1974. január 15-ig a D. K. vállalattal állott munkaviszonyban és e munkaviszonya időtartama alatt kötött az alperessel határozott időre szóló munkaszerződést 1974. január 1-én kezdődő időponttal.
Megalapozatlan a felperesnek az az állítása is, hogy az alperes beleegyezésével végezte munkáját az 1974. június 30-át követő időben. Ennek ellenkezőjét bizonyítja, hogy az alperes elnöke közölte a felperessel az 1974. május 31-én kelt levelében, hogy munkaszerződése 1974. június 30-án lejár. Ugyanezt közölte a július 1-én kelt levelében is, július 4-én pedig felhívta a felperest a nála levő iratok átadására.
R. I. elnökhelyettes a munkaügyi bíróság előtt tett tanúvallomásában állította, hogy 1974. július 1-én elkérte a felperestől a bíróság előtt folyamatban levő per iratait, mert át akarta adni az ügyvédi munkaközösségnek, de a felperes „betette a táskájába és feltette a polcra”. A következő napon párt- és tanácsi szervek folytattak vizsgálatot az alperesnél, nagyon el voltak foglalva, de akkor is kérte a peres iratokat, eredménytelenül. Nem adott a tanú és az elnök sem megbízatást arra, hogy a felperes a standon foglalkoztatott két tanulóval szerződést kössön. Állította: „amikor készen odahozta hozzám a szerződést, azt mondtam neki, tedd ahová akarod, nem tartunk igényt a munkádra”. Nem tudták megakadályozni a felperes munkavégzését.
Mindezek a perbeli adatok egyértelműen bizonyítják, hogy az alperes nem kívánta a felperessel kötött munkaszerződésnek határozatlan idejűvé válását, sőt kifejezetten arra törekedett, hogy a felperes munkaviszonya a határozott idő leteltével megszűnjön.
Az Mt. 2. §-ának (1) bekezdése szerint a Munka Törvénykönyvében foglalt rendelkezéseket a társadalmi és az egyéni érdekek összhangjának biztosításával kell alkalmazni, a (2) bekezdés pedig előírja, hogy a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a vállalatnak és a dolgozónak kölcsönösen együtt kell működnie.
Fokozottan vonatkozik ez a jogtanácsosi munkakört betöltő felperesre, akinek beosztásánál fogva kötelessége lett volna a jogszabályi rendelkezések megtartása. Megkapta a munkáltató 1974. május 31-i értesítését, jelen volt az 1974. június 6-i vezetőségi ülésen, mely szintén úgy döntött, hogy a határozott idejű munkaviszonyát nem alakítják át határozatlan idejűvé. Az elnökhelyettes felszólítására nem adta át a peres iratokat, hanem ellátta 1974. július 3-án az alperes képviseletét.
Tévedett tehát az eljárt munkaügyi bíróság, amikor ilyen tényállás alapján a felperes keresetének helyt adott és a munkaviszonyt határozatlan időre szólóvá alakította át és ennek alapján kötelezte az alperest elmaradt munkabér megfizetésére. (Legf. Bír. M. törv. II. 10 329/1975. sz.)