Vissza az előző oldalra
MK EBH 2009/1989.
A közigazgatási szervnek a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntésről az érintett köztisztviselőket, továbbá a közigazgatási szerv székhelye szerint illetékes Munkaügyi Központot a felmentés közlését megelőzően legalább 30 nappal írásban kell tájékoztatnia [Ktv. 17/B. § (3) bekezdés, 291/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 8. §, Mt. 12. §, 94/A. §].
A felperes keresetében a munkáltatói felmentés jogellenességének megállapítását, és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatásának mellőzésével.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1996. július 7-étől állt az alperes, illetve a jogelődje alkalmazásában ügykezelő munkakörben.
A munkáltató 2006. szeptember 7-én kelt, és ezen a napon kézbesített felmentésével 2007. március 8-ával szüntette meg a felperes közszolgálati jogviszonyát. Intézkedésének indokolása szerint ,,A Kormány 2117/2006. (VI. 30.) határozata értelmében a P. szervnél csoportos létszámleépítés végrehajtására került sor, ezért a legkörültekintőbben vizsgálva a lehetőségeket és méltányolandó családi körülményeit, az Ön továbbfoglalkoztatását nem tudom biztosítani. Közszolgálati jogviszonyát a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 17. §-ának (1) bekezdésének a) pontja, valamint tekintettel arra, hogy az Ön képzettségének, besorolásának megfelelő betöltetlen munkakör nincs, illetve részmunkaidőben történő foglalkoztatására nincs lehetőség, a 17. § (4) bekezdése alapján felmentéssel meg kell szüntetnem.”
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az alperes 2006. július 27-én közzétette azokat az alapelveket és szempontokat, amelyeket a végrehajtandó csoportos létszámleépítés során figyelembe kell venni. Ennek 4. pontjában rögzítette, hogy a csoportos létszámleépítést valamennyi szervezeti egységét érintően feladat és létszám racionalizálás alapján kívánja végrehajtani, ennek keretében a munkáltató új struktúrát alakít ki. A 6. pontban megállapította, hogy a létszámleépítés során különös körültekintést és indokoltságot igényel az 50 évnél idősebbek, továbbá a gyermeküket egyedül nevelők, illetve a három vagy több gyermeket nevelők felmentése. A felperes két gyermekét egyedül neveli, e körülményt a munkáltató is ismerte. Mivel azonban a szakterületen, ahol a felperes dolgozott, hat főnek kellett megszüntetni a közszolgálati jogviszonyát, és csökkentett létszámmal kellett a munkáltatónak a korábbi feladatokat ellátnia, a felperes személyes körülményeinek mérlegelése mellett az alperesnek a munkaszervezés szempontjaira is figyelemmel kellett lennie, így a jogviszony megszüntetése nem volt jogellenes.
A felperes kereseti állításával ellentétben az alperes igazolta azt, hogy a felperessel egyéni elbeszélgetésre került sor, amelyen tájékoztatták a különleges foglalkoztatási állomány igénybevételének lehetőségéről is.
Ugyancsak igazolta a munkáltató, hogy olyan üres álláshely, amely a felperes képzettségének, végzettségének megfelelő volt, és felajánlható lett volna, nem állt rendelkezésre.
Az alperes 2006. július 27-én tájékoztatta a Munkaügyi Központot arról, hogy várhatóan 50 főt is meghaladó csoportos létszámleépítésre kerül sor, és az érintett munkavállalók adatait hamarosan megküldik. Ezt a tájékoztatást a Munkaügyi Központ az alperes által igazoltan 2006. július 31-én átvette. Ezen időpontban tehát a munkáltató teljesítette a Ktv. 17/B. § (3) bekezdésében foglalt kötelezettségét, a Munkaügyi Központ pedig eleget tudott tenni az Állami Foglalkoztatási Szolgálatról szóló 291/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 8. § (1) bekezdés e) és j) pontjában előírt feladatainak.
A munkáltató 2006. augusztus 8-án eleget tett azon kötelezettségének is, hogy név szerint közölte a létszámcsökkentéssel érintett köztisztviselők, így a felperes nevét, és egyéb adatait is. Elfogadta a bíróság az alperes azon álláspontját, hogy a felmentést megelőző legalább 30 nappal korábbi tájékoztatási kötelezettség a csoportos létszámleépítés tényének közlésére vonatkozik, a Munkaügyi Központ ennek alapján megtehette a szükséges intézkedéseket.
Az alperes 2006. augusztus 7-én a felperest is tájékoztatta arról, hogy a közszolgálati jogviszonya csoportos létszámleépítés miatt megszüntetésre kerül az értesítés kézhezvételét követő 30 nap elteltével. A felmentés kézbesítésére szeptember 8-án került sor, így a munkáltató intézkedése ezen okból sem tekinthető jogellenesnek.
Abból a tényből, hogy 2006. május 25-én az alperes munkáltatói kölcsönt biztosított a felperes részére, majd 2006 szeptemberében megszüntette a közszolgálati jogviszonyát, nem következik, hogy az eljárása az Mt. 4. §-ába ütközött, figyelemmel arra is, hogy a Kormány létszámcsökkentést elrendelő intézkedésének időpontja 2006. június 30-a volt.
Az elsőfokú bíróság ítéletében arra is rámutatott, hogy bár a szakszervezet nem támogatta a felperes felmentését, e vélemény nem kötötte a munkáltatót, így a felmentés ezen okból sem tekinthető jogellenesnek.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes a 2006. szeptember 7-én kelt felmentéssel jogellenesen szüntette meg a felperes közszolgálati jogviszonyát, ezért az a közbenső ítélet jogerőre emelkedésének napján, vagyis 2008. január 4-én szűnik meg. A követelés összegére nézve az elsőfokú bíróságot a tárgyalás folytatására utasította.
A másodfokú bíróság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy az alperes betartotta-e a Ktv. 17/B. § (3) bekezdésében foglaltakat. Kifejtette, hogy egyidőben kell megtörténnie a Munkaügyi Központ részére a döntésről szóló tájékoztatásnak, valamint az érintett köztisztviselők neve és adatai kiadásának. Ez következik a jogszabály céljából is, amely szerint a Munkaügyi Központnak ismernie kell, hogy milyen végzettségű, illetve képzettségű köztisztviselők jogviszonyának megszüntetésére kerül sor a csoportos létszámcsökkentés során, mivel csak ennek ismeretében tudja megtenni a szükséges intézkedéseket.
A jogerős ítélet szerint helyesen hivatkozott a felperes az Mt. 12. §-a szerinti határidő számításra is. ,,A felmentés közlését megelőzően legalább 30 nappal” törvényi feltétel azt jelenti, hogy a két intézkedés között 30 napnak el kell telnie, vagyis legkorábbi időpontként a 31. napot jelentheti. Az érintett köztisztviselők nevének és adatainak 2006. augusztus 8-ai közléséhez képest a felmentés 2006. szeptember 7-ei közléséig a 30 napos határidő nem telt el. Ez olyan alaki hibának minősül, amely megalapozza a felmentés jogellenességét a Ktv. 17/B. § (6) bekezdése alapján.
Az alperes felülvizsgálati kérelme elsődlegesen a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezésére, és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. Másodlagosan a közbenső ítélet hatályon kívül helyezését kérte.
Az alperes a jogsértést abban jelölte meg, hogy a másodfokon eljárt bíróság jogellenesen értelmezte a Ktv. 17/B. § (3) bekezdését, és az Mt. 12. §-ának (2) bekezdését, valamint az Állami Foglalkoztatási Szolgálatról szóló 291/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet rendelkezéseit.
A Ktv. 17/B. § (3) bekezdésének szó szerinti tartalma, hogy a munkáltatónak a létszámleépítésre (annak végrehajtása megkezdésére) vonatkozó döntést kell közölnie a Munkaügyi Központtal, mint kormányzati szervvel, az egyes felmentések közlését megelőző 30 nappal. A hivatkozott jogszabály 2. mondata határidőt nem tartalmaz. A jogalkotói szándékra, jogalkotási célra vonatkozó utalással tényleges jogszabályi tartalmat nem lehet felülírni.
Az alperes álláspontja szerint a felperes és a Munkaügyi Központ értesítésének nincs közvetlen köze egymáshoz, a munkáltató kötelezettsége kettős: egyfelől értesítenie kell egy kormányzati szervet arról, hogy a létszámleépítést megkezdte, másfelől értesítenie kell az érintett köztisztviselőt is. Az előző kötelezettség közjogi, az utóbbi munkajogi természetű.
Az alperes hivatkozása szerint a jogerős ítélet tévesen értelmezte az Mt. 12. §-ában foglaltakat. A felmentés közlése mint kezdő nap akkor nem számít a határidőbe, ha a határidő számításának az az első napja. A perbeli esetben nem erről van szó. A határidő számítására okot adó intézkedés a Munkaügyi Központ értesítése és az érintett köztisztviselő értesítése, illetve a részükre történt intézkedés. Az ettől, az Mt. 12. § (2) bekezdése szerint számított legalább 30 nap pedig a 30. napon jár le, nem pedig a 31. napon.
Az alperes álláspontja szerint a határidők esetleges megsértése nem alaki hiba, arról csak akkor lehet szó, ha a törvény az alakiságra nézve előírást tartalmaz, ilyen azonban a Ktv. 17/B. §-ában nincsen.
Az alperes további érvelése szerint a Ktv. 17/B. § (6) bekezdése jogkövetkezményként nem a jogellenességet határozza meg a (2)?(3) bekezdés rendelkezéseinek megsértéséhez, hanem az érvénytelenséget.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartására irányult. Álláspontja szerint jelen esetben az ,,alaki” szó eljárási hibát jelöl, amelynek következménye a jogellenesség, illetve annak megállapítása a bíróság által.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Ktv. 17/B. § (3) bekezdése értelmében a közigazgatási szerv a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntésről az érintett köztisztviselőket, továbbá a közigazgatási szerv székhelye szerint illetékes Munkaügyi Központot a felmentés közlését megelőzően legalább 30 nappal írásban tájékoztatja. A közigazgatási szerv a Munkaügyi Központtal köteles közölni a létszámcsökkentéssel érintett köztisztviselők nevét, utolsó munkakörét, szakképzettségét, átlagkeresetét.
Fenti rendelkezés alapján helytállóan fejtette ki a másodfokú bíróság, hogy a Munkaügyi Központ részére a létszámleépítésről szóló döntésről való tájékoztatással egy időben kell megküldeni az érintett köztisztviselők nevét, és a foglalkoztatásra vonatkozó lényeges adatokat (munkakör, szakképzettség, átlagkereset).
Alaptalan azon felülvizsgálati érvelés, hogy a Ktv. 17/B. § (3) bekezdés 2. mondata határidőt nem tartalmaz, így az abban foglaltakat a munkáltató nem sértette meg. Ezen érvelés nem következik a törvény szövegéből, de az alperes által hivatkozott 291/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 8. §-ában rögzítettekből sem. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a munkáltatónak az a kötelezettsége, miszerint csoportos létszámleépítés esetén az illetékes Munkaügyi Központot a felmentés közlését megelőzően legalább 30 nappal korábban tájékoztatja, azt a célt szolgálja, hogy a központ a rá irányadó ügyintézési határidőben a megfelelő intézkedéseket megtegye. Annak vizsgálata, hogy ezen elvégzendő tevékenység pontosan mit foglal magába, jelen munkaügyi per keretein kívül esik.
A jogerős közbenső ítélet helyesen értékelte az Mt. 12. §-ában foglaltakat, és helytállóan állapította meg, hogy az érintettek nevének és egyéb adatainak 2006. augusztus 8-ai közléséhez képest a felmentés 2006. szeptember 7-ei közléséig a ,,legalább 30 napos” határidő nem telt el. A másodfokú bíróság a határidő számítás szempontjából a hatályos jogszabályoknak megfelelő döntést hozott.
A másodfokú bíróság az alperes jogszabállyal ellentétes magatartását azért minősítette ,,alaki hibásnak”, mivel a határidőben történő munkáltatói intézkedés elmulasztása önmagában megalapozta annak jogszabályba ütköző voltát, így a felmentő iratban foglaltak érdemi vizsgálata nem volt szükséges.
A Ktv. 17/B. § (6) bekezdése szerint a (2) és (3) bekezdésben foglaltak megszegésével közölt felmentés érvénytelen. Miután ez a munkáltató hibájából következett be, és ezen jogellenes eljárást rögzítette a másodfokú bíróság, a felülvizsgálati kérelemben e körben előterjesztettek szintén nem voltak alkalmasak jogszabálysértés megállapítására.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.475/2008.)