Vissza az előző oldalra
MK BH 1995/320
A külföldre szakmai kiképzés céljából kiküldött munkavállaló a szerződésnek megfelelően köteles a kiképzése során a munkahelyén kívül is az elvárásoknak megfelelő magatartást tanúsítani, és általában igazodni az adott ország szokásaihoz és magatartási normáihoz. E kötelezettségének megszegése esetén nem támadhatja sikerrel a munkáltatónak a hazarendelésére és a munkaviszonya felmondással történő megszüntetésére tett intézkedését [Mt. 89. §].
A felperest 1992. április 1. napjától alkalmazta az alperes gépkocsigyártó munkás munkakörbe. A munkaszerződésben a felek megállapodtak abban, hogy az egyidejűleg megkötött tanulmányi szerződés alapján a felperes hat hónapos kiképzésben vesz részt Japánban.
A tanulmányi szerződés 5. pontja egyebek mellett rögzítette, hogy a munkavállaló a képzés során köteles a munkahelyen kívül is az ottani elvárásoknak megfelelő magatartást tanúsítani, és általában igazodni a japán szokásokhoz és magatartási normákhoz. A 7. pont pedig azt tartalmazta többek közt, hogy az 5. pontban vállalt kötelezettségek valamelyikének megsértése esetén a munkáltató jogosult a munkavállalót hazarendelni és a munkaviszonyát megszüntetni.
A felperes 1992. április 1-jétől kezdődően az S. cég által szervezett képzési program keretében Japánban, K. városban tartózkodott. 1992. június 18-án egy áruházban cipővásárlás során a felperessel szemben lopás gyanúja merült fel, amelynek részletes kivizsgálására nem került sor, mert a japán partner kezdeményezésére az alperes hazarendelte a felperest.
Az alperes 1992. július 6-án a felperes munkaviszonyát 1992. augusztus 5-re felmondta. A felmondás indokolása szerint a munkaviszony megszüntetését az tette szükségessé, hogy a felperes súlyosan megszegte Japánban tartózkodása alatt az ottani magatartási szabályokat és ezzel egyben a tanulmányi szerződés 5. pontjában előírt kötelezettségét.
A felperes - az eredménytelen egyeztetést követően - keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz a felmondás jogellenességének megállapítása és elmaradt munkabére, valamint végkielégítés megfizetése iránt. Munkaviszonyának helyreállítását nem kérte. Majd keresete kiegészítésében a tanulmányi szerződésszegéssel kapcsolatban a 150 000 Ft megfizetésére vonatkozó fizetési felszólítás hatályon kívül helyezését is kérte. Arra hivatkozott, hogy a lopást nem követte el, és a japán szokásokat nem ismerte.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének részben helyt adott. Megállapította a felmondás jogellenességét, és az alperest a felperes javára 108 000 Ft és kamatai, valamint az ítélet jogerőre emelkedéséig járó átlagkereset megfizetésére kötelezte. A bíróság álláspontja szerint nem nyert bizonyítást, hogy a felperes megszegte a japán magatartási szabályokat, mert az alperes nem tudta bizonyítani, hogy a felperes lopás szándékával vette magához a cipőt és fizetés nélkül akart távozni. Ily módon a felmondás indokolása nem felelt meg a valóságnak. A fizetési felszólítás hatályon kívül helyezése tekintetében a felperes keresetét elutasította.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a felmondás hatálytalanítása tekintetében megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. A tanulmányi költségek megtérítését illetően az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és e körben a munkaügyi bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Az ítélet indokolásában a megyei bíróság - a bizonyítási eljárás kiegészítése alapján - kifejtette, hogy a felperes nem volt körültekintő, nem járt el kellő gondossággal, és emiatt került olyan félreérthető helyzetbe, amely azt a benyomást kelthette, hogy az árut fizetés nélkül akarja elvinni. Mindezek alapján megállapította, hogy a felmondás indoka való, és így a felmondás jogszerű.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt. Az Mt. 89. §-ának (2) bekezdésébe ütköző törvénysértésre hivatkozva támadta a jogerős ítéletet. Álláspontja szerint a munkáltató nem bizonyította a felmondásban megjelölt súlyosan jogsértő magatartást.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perben a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerint megállapított és a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás alapján okszerűen lehetett következtetni arra, hogy a felperesnek a cipővásárlás során tanúsított magatartása félreérthető volt, az önkiszolgáló üzletekben fokozottan szükséges körültekintést elmulasztotta. Ezt helytállóan értékelte a megyei bíróság a felmondás indokául megjelölt magatartási szabályszegésként.
A felülvizsgálati kérelem a lopás szándéka bizonyítottságának hiányára hivatkozva sérelmezte a felmondási indok valóságának megállapítását. Ezt az érvelést a Legfelsőbb Bíróság tévesnek találta, mert a felmondást az alperes nem a lopás miatti jogsértő magatartással, hanem magatartási szabályszegéssel indokolta. A felperes maga is akként nyilatkozott, hogy utólag számára is úgy tűnt, viselkedése bizonyos japán szokásokkal nem egyezett. A tanulmányi szerződés 5. és 7. pontjában foglalt kikötések pedig egyértelműen jelzik, hogy a Japánban tartózkodó munkavállalók magatartásával szemben fokozott elvárások érvényesültek, és ennek a felperes is tudatában volt. A felperesnek a munkáltatói felmondás indokául megjelölt magatartása ezen elvárásoknak nyilvánvalóan nem felelt meg. Ezzel összefüggésben viszont a kiképzés meghiúsulása folytán a munkaviszony fenntartása lehetetlenné vált.
A kifejtettek figyelembevételével a Legfelsőbb Bíróság a felmondás való és okszerű indoka alapján a munkaviszony felmondását jogszerűnek találta. Ezért a felülvizsgálati kérelemmel alaptalanul támadott jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az alperes a felülvizsgálati eljárással kapcsolatos költségei tekintetében a határozathozatal mellőzését kérte, ezért e tárgyban - a Pp. 78. §-ának (2) bekezdése szerint - határozni nem kellett. A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése értelmében az állam viseli. (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 268/1994. sz.)