Vissza az előző oldalra
MK EBH 2001/559.
I. A munkaszerződésbe foglalt versenytilalmi megállapodás fennmarad, ha a felek kizárólag a munkaviszony megszüntetéséről állapodtak meg.
II. A munkáltató a versenytilalmi megállapodástól való elállás jogát csak a munkavállaló teljesítését megelőzően gyakorolhatja [Mt. 3. § (4) bekezdés, Ptk. 320. § (1) bekezdés, 321. §].
A felperes keresetében a munkaszerződésében foglalt versenytilalmi megállapodásban kikötött ellenérték megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest 7 879 800 forint megfizetésére.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1999. május 1-jén létesített két év határozott időtartamra munkaviszonyt az alperesnél kereskedelmi igazgató munkakörben. A munkaszerződés 9. pontjában a felek kikötötték, hogy a felperes a munkaviszony megszűnését követő két évig meghatározott tevékenységű vállalatoknál semmiféle tevékenységet nem végez, üzleti tevékenységet nem folytat, ilyen vállalkozást nem alapít, semmilyen közreműködést nem vállal, részesedést nem szerez. Az alperes ennek fejében „kártalanításként az utolsó havi munkabér felének” megfizetésére vállalt kötelezettséget. A szerződés 9.4. pontjában abban állapodtak meg a felek, hogy az alperes fenntartja magának a jogot, hogy a konkurencia megállapodásról „lemondjon”.
A felek 1999. szeptember 30-án megállapodást kötöttek a munkaviszony „felbontásáról”. A felperes a munkaviszonya megszüntetését követően a megállapodásban foglaltak figyelembevételével létesített új munkaviszonyt, majd felszólította az alperest az ellenérték megfizetésére. Az alperes 1999. október 26-án kelt levelében arról nyilatkozott, hogy lemond a megállapodásban kikötött, a felperest terhelő tilalomról, és a felperest mentesíti a kötelezettsége alól, ezért a kikötött ellenértékre a felperes nem jogosult.
A munkaügyi bíróság e tényállásból kiindulva azt a jogi álláspontot fejtette ki, hogy az alperes a megállapodásban kikötött elállás jogát csak a felperes teljesítését megelőzően gyakorolhatta, a teljesítés megkezdésére tekintettel az elállás joga már nem illette meg. A Ptk. 320-321. §-aiból következően az alperes nem volt jogosult a határozott időre kötött megállapodás azonnali hatályú felmondására sem. A munkaügyi bíróság a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütközőnek minősítette a megállapodásnak a kikötött ellenértékbe a „más módon elért vagy rosszhiszeműen megszerezni elmulasztott kereset” beszámítására vonatkozó rendelkezését.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéleti tényállást kiegészítette annak megállapításával, hogy a felek az 1999. szeptember 14-én kötött „megszüntető megállapodásnak” nevezett megállapodásban az 1999. május 1-jén kötött munkaszerződést 1999. szeptember 30-ával „felbontották”, és rendelkeztek arról, hogy a felperes „azonnali hatállyal felmentést kap a kötelezettségei alól”. A másodfokú bíróság e tényállásból arra a következtetésre jutott, hogy a felek a Ptk. 319. § (1) bekezdésében előírtaknak megfelelően a munkaszerződésbe foglalt versenytilalmi megállapodást is megszüntették közös megegyezésükkel.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyása iránt a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt.
Álláspontja szerint az 1999. szeptember 14-én a felek között létrejött ún. megszüntető megállapodás a munkaszerződésre tartozó kérdések tekintetében rendelkezett, a munkaszerződésre nem tartozó, abba csupán alkalomszerűen belefoglalt versenytilalmi megállapodásra nem terjedt ki. Ennek alátámasztására hivatkozott a joglemondás tekintetében a jognyilatkozatok kiterjesztő értelmezése tilalmára vonatkozó bírói gyakorlatra, valamint az alperesnek a munkaviszonyt megszüntető megállapodást követően, 1999. október 26-án a versenytilalmi megállapodásról „lemondó” nyilatkozatára. E nyilatkozat tekintetében a felperes szerint a munkaügyi bíróság álláspontja a helytálló, tehát az alperes köteles a keresetbe vett ellenértéket megfizetni, mivel a munkaviszony megszűnéséig nem tett a megállapodástól való elállásra vonatkozó nyilatkozatot.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az irányadó tényállás szerint a felek az 1999. május 1-jén megkötött munkaszerződésükben rendelkeztek a felperest a munkaviszony megszűnését követő két évre terhelő versenytilalomról és az ennek fejében alperes által vállalt ellenértékről. Ez a körülmény azonban nem érinti a versenytilalmi kötelezettség tekintetében a megállapodásnak a munkaszerződésre vonatkozó munkajogi szabályoktól eltérő jellegét [Mt. 3. § (4) bekezdés]. Következésképpen, ha a felek a munkaszerződést megállapodással megszüntetik, ennek hatálya erre irányuló kifejezett rendelkezés nélkül a munkaszerződésbe foglalt versenytilalmi megállapodásra nem terjed ki. A másodfokú bíróság így téves értelmezéssel minősítette a felek között 1999. szeptember 14-én kötött, a munkaszerződés – tartalmát tekintve a munkaviszony – megszüntetésére kötött megállapodást a versenytilalmi megállapodás közös megegyezéssel történő megszüntetésére is kiterjedőnek.
A felülvizsgálati kérelem ezért a jogerős ítéletet megalapozottan támadta. A másodfokú bíróság jogszabálysértően változtatta meg az elsőfokú ítéletet, és utasította el a keresetet.
A munkaügyi bíróság helytállóan vizsgálta a munkaviszony megszűnését követően a versenytilalmi megállapodástól való elállásra („lemondásra”) tett alperesi nyilatkozat érvényességét. Megalapozottan fejtette ki az ítélkezési gyakorlatra utalással, hogy az alperes a versenytilalmi megállapodásban kikötött elállási jogát annak rendeltetésére tekintettel csak a felperes teljesítését megelőzően gyakorolhatta [Ptk. 320. § (1) bek.]. A munkaviszony 1999. szeptember 30-án történt megszűnését követően 1999. október 26-án tett alperesi nyilatkozat ezért a határozott időre szóló versenytilalmi megállapodás azonnali hatályú felmondásának tekintendő, amelyre a Ptk. 321. §-a értelmében az alperesnek erre irányuló megállapodás és jogszabály hiányában nem volt jogosultsága.
A versenytilalmi megállapodás 9.2. pontjában az ellenérték mértékére vonatkozó kikötésből a munkaügyi bíróság törvénysértés nélkül következtetett a „konkurenciatilalom időtartamára” járó ellenérték megfizetésére irányuló kereset megalapozottságára, figyelemmel a beszámításra vonatkozó kikötés érvénytelenségére, amellyel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság által kifejtettekkel egyetért [Mt. 8. § (1) bekezdés].
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/ A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta, arra is figyelemmel, hogy az összegszerűséggel kapcsolatban a felek között vita nem volt.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.334/2001/3. sz.)