Vissza az előző oldalra
MK EBH 2003/972
A munkavállaló szabadságát munkanapban kell nyilvántartani. A munkaórában történő nyilvántartás nem felel meg a törvénynek [Mt. 131-132. §, 135. §].
A felperes a keresetében az alperes jogerős közigazgatási határozatának hatályon kívül helyezését kérte abban a részében, amelyben az Mt. 135. §-a megsértését állapította meg a felperes szabadság nyilvántartása tekintetében; továbbá kereseti kérelme a kiszabott munkaügyi bírság mérséklésére irányult.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint az alperes megyei felügyelősége által a felperes üzemanyag-töltő állomásán tartott munkaügyi ellenőrzés során azt állapította meg, hogy a felperes 7 munkavállaló részére nem adta ki az esedékesség évében a szabadságát (1. pont), valamint a szabadságokat munkaórában tartotta nyilván (2. pont). Emiatt a felügyelőség vezetője 250 000 forint munkaügyi bírságot szabott ki. Az alperes a másodfokú határozatában a 2. pont szerinti szabálytalanságot úgy határozta meg, hogy a felperes az Mt. 131-132. § és 135. § (1) bekezdését megsértve az éves szabadság mértékét a munkaidő-beosztás szerinti munkaórákban határozta meg és a szabadságnapok igénybevételekor az elszámolás nem napi 8 órával történt.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperes szabadság nyilvántartása "kezelhetetlen", mivel a szabadság kiadása és nyilvántartása között különbséget tesz, holott a nyilvántartás adatainak meg kell egyeznie a jogszabály szerinti napokban meghatározott és kiadott szabadság adataival.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és lényegében a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte jogszabálysértésre hivatkozással [Mt. 131. §, 132. §, 135. §]. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a szabadság órában és nem munkanapban való nyilvántartása a törvény rendelkezéseivel nem ellentétes. A joggyakorlat egysége érdekében ebben az elvi kérdésben kérte a felülvizsgálati eljárás elrendelését és elvi határozat hozatalát.
A felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálása alapján [Pp. 273. § (1) bekezdés] a következők állapíthatók meg.
A munkavállalót megillető szabadság mértékét a törvény munkanapban határozza meg [Mt. 131-132. §], és ennek megfelelően a szabadságot munkanapban rendeli kiadni [Mt. 135. § (1) bekezdés]. Ezért határozza meg, hogy mely napokat kell munkanapnak számítani a szabadság kiadásánál, illetve hogyan kell biztosítani az ötnapos munkahétnek megfelelő szabadságidőt, ha a munkaidőt hetente nem öt munkanapra osztják be [Mt. 135. § (2)-(3) bekezdés].
Az előbbiekből az következik, hogy a munkanapban meghatározott és kiadott szabadság nyilvántartása is értelemszerűen csak munkanapban történhet, mert a nyilvántartás a munkavállaló szabadsága megállapításának és kiadásának szabályszerű voltát hivatott igazolni. Az ettől eltérő, órákban való nyilvántartás nem felel meg a törvény hivatkozott rendelkezéseinek, és azok betartásának ellenőrizhetőségét nem biztosítja.
A munkaügyi bíróság ezért helyesen, jogszabálysértés nélkül utasította el a keresetet, minthogy az alperes támadott határozata nem sértett jogszabályt.
A kifejtettek szerint a felülvizsgálat együttes törvényi feltételei [Pp. 270. § (2) bekezdés] nem álltak fenn, ennélfogva a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 273. § (1) bekezdése alapján el kellett utasítani.
(Legf. Bír. Mfv. E. 10.099/2003/1. sz.)