Vissza az előző oldalra
MK EBH 2009/1979.
A munkáltató által ismert, méltánylást igénylő személyes körülmények (a felperes egészségi állapota, idős édesanyja gondozásával kapcsolatos kötelezettség) figyelmen kívül hagyásával történt külföldi kirendelés rendeltetésellenes [Mt. 3. § (1) bekezdés, Mt. 4. §, 96. § (1) bekezdés a) pont].
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének részben helyt adva az alperes 2005. szeptember 26-án kelt rendkívüli felmondását hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél 2006. január 10-én szűnt meg. Az alperest jogellenes rendkívüli felmondás jogkövetkezményeként kötelezte 545 339 forint elmaradt munkabér és kamata, 3 399 964 forint átalánytérítés, 1 274 986 forint felmentési időre járó munkabér, és 7 649 919 forint végkielégítés megfizetésére. A felperes ezt meghaladó ? további kéthavi átlagkereset mint kárátalány megfizetésére irányuló ? keresetét elutasította.
Az ítélet tényállása szerint felperes előbb kereskedelmi, majd 2005. április 1-jétől ágazatigazgatói munkakörben állt az alperes alkalmazásában b.-i munkavégzési helyen. Az alperes 2005. szeptember 9-én az Mt. 106. §-a alapján 2005. szeptember 15-étől kezdődően előreláthatóan 200 munkanap időtartamra külföldön történő munkavégzésre rendelte ki. A felperes az utasítás teljesítését megtagadta évek óta fennálló különböző betegségeire, édesanyjával való kapcsolattartás szükségességére, korára, és nyelvtudásának hiányára hivatkozással. Az alperes ezt követően 2005. szeptember 26-án a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette azon indokkal, hogy a felperes a kirendelés végrehajtásának megtagadásával megszegte az Mt. 103. § (1) bekezdés és 104. § (1) bekezdés szerinti kötelezettségét, és a munkáltatóját a kirendeléssel összefüggésben koncepciós eljárással vádolta.
A munkaügyi bíróság által levont következtetések szerint ? mivel nem volt vita, hogy a kirendelés Mt. 106. § (1) bekezdésében meghatározott feltételei fennálltak ? az Mt. 83/A. § (2) bekezdése alapján megállapítható, hogy a felperes egészségi állapota, idős édesanyja gondozásával kapcsolatos körülmények, és az alperes kirendeléssel összefüggő rendeltetésellenes joggyakorlása megalapozza a kirendelés jogszerű visszautasítását, ezért a kirendelési utasítás megtagadására alapított rendkívüli felmondás jogellenes.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében helybenhagyta.
A tényállást kiegészítette azzal, hogy a felperes 2005. szeptember 14-étől 2005. december 27-éig keresőképtelen volt, így a kirendelés kezdő időpontjában, 2005. szeptember 15-én munkavégzési kötelezettség nem terhelte. A kirendelést ez okból sem volt köteles teljesíteni.
A másodfokú bíróság legfőképpen a felperes orvosi ellenőrzést igénylő megbetegedéseit tekintette olyan körülménynek, amely alapot adott az igen rövid határidővel történő kirendelés megtagadására. A felperes megbetegedésének súlyosságát ? az alperes által az elsőfokú eljárás során indítványozott szakértői bizonyítás nélkül is ? alátámasztja az, hogy az OOSZI 2006 januárjában 67%-os munkaképesség-csökkenését véleményezte.
Egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet alperesi rendeltetésellenes joggyakorlással kapcsolatos megállapításával is, annak hangsúlyozásával, hogy bár az alperes stratégiai fontosságú feladat elvégzése érdekében rendelte ki külföldre a felperest, ennek ellenére e feladat elvégzésére felperes helyett más munkavállalót nem küldött ki azóta sem.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy a felperes a kirendelési utasítást bíróság előtt megtámadhatta volna, azonban annak megtagadására jogszerű lehetősége nem volt. Az alperes intézkedése jogszerűen, a felperes alperes által ismert személyi körülményeinek figyelembevételével született, így az nem járt aránytalan sérelemmel a felperesre nézve. Az eljárt bíróságoknak a munkáltatói intézkedés gazdasági indokoltságát, és szükségességét is vizsgálni kellett volna. Sérelmezte, hogy a másodfokú ítélet értékelte a felperes keresőképtelenségét, és munkaképesség-csökkenésben jelentkező egészségromlását is, holott erre a perben a felperes nem hivatkozott.
Az alperesi rendeltetésellenes joggyakorlásból levont jogkövetkeztetés iratellenes. A másodfokú ítélet azon megállapítása jogsértő, mely szerint a fellebbezés az elsőfokú ítéletet összegszerűségében nem vitatta.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet helyes indokai alapján történő helybenhagyását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem alapos.
Az Mt. 96. § (2) bekezdés alapján irányadó Mt. 89. § (2) bekezdés szerint a perben az alperest terhelte a rendkívüli felmondás jogszerűségének bizonyítása. Ebből következően az alperesnek kellett bizonyítani, hogy a rendkívüli felmondásban nevesített felperesi kötelezettségszegés ? a kirendelési utasítás megtagadása, alperes koncepciós eljárással vádolása ? megalapozza az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontjára alapított rendkívüli felmondást.
Az eljáró bíróságok a felperesi kötelezettségszegés súlyának értékelésénél helytállóan vizsgálták, hogy a munkáltatói utasítás teljesítése aránytalan sérelemmel járt-e a felperesre nézve. Helytállóan értékelték a felperes egészségi állapotát, és beteg édesanyja gondozásában történő közreműködését. A felperes ezen körülményekre hivatkozott a kirendelést megtagadó iratában. Amennyiben az alperes ezek fennálltát vitatta, igazolására a felperest fel kellett volna hívnia az Mt. 3. § (1) bekezdése alapján, de legkésőbb a rendkívüli felmondás alkalmazását megelőzően az Mt. 96. § (2) bekezdése alapján. Így alappal nem sérelmezheti, hogy ezek bizonyítására csak a peres eljárásban került sor.
A munkáltatónak a 2005. szeptember 27-én kiállított, és az iratokhoz általa csatolt szeptemberi bérjegyzék alapján már tudomása volt a felperes keresőképtelenségéről, 5 nap betegszabadságot számfejtett részére, továbbá a felperes a betegállományára a 2005. szeptember 9-ei levelében is hivatkozott. Így alaptalan a felülvizsgálati kérelem a keresőképtelenség alperesi tudomásra jutása vizsgálatát illetően.
Tévesen hivatkozott a felülvizsgálati kérelem arra is, hogy az arányosság körében a munkáltatói gazdasági érdeket a jogerős ítélet nem vizsgálta. Az ítélet helyesen értékelte a jegyzőkönyvben foglaltakat, továbbá az alperes másodfokú tárgyaláson tett nyilatkozatát.
A bizonyítékok törvénynek megfelelő értékelésével, a mérlegelésről számot adva helyesen állapították meg az eljáró bíróságok azt, hogy az alperes rendeltetésellenesen gyakorolta jogát a kirendelési utasítás kiadásakor. A felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok értékelésére nézve alaptalanul panaszolt jogszabálysértést [Pp. 206. § (1) bekezdés].
Az alperes a fellebbezésében az elsőfokú ítéletet a döntés jogalapját illetően támadta, nem tett nyilatkozatot arra nézve, hogy az intézkedés esetleges jogellenessége megállapításakor a jogkövetkezményként megítélt juttatások összegszerűségét vitatja. A másodfokú bíróság ezért a jogkövetkezményekre ? mint fellebbezéssel nem támadott elsőfokú ítéleti rendelkezésekre nézve ? helyesen hagyta helyben az elsőfokú ítéletet. Ezt a felülvizsgálati kérelem alaptalanul sérelmezte.
Mivel a fentiek alapján a felperes a munkáltató utasítási jogát rendeltetésellenesen gyakorolva, a munkavállalónak aránytalan sérelmet okozva adott kirendelési utasítást tagadta meg, az Mt. 104. § (1) bekezdésébe ütköző kötelezettségszegése nem minősül olyan súlyú kötelezettségszegésnek, amely az alperes részéről az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontjára alapított rendkívüli felmondást megalapozná. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.431/2008.)