|
|
|
Mfv.II.10.696/2011/4.szám.
í t é l e t e t : A Kúria a Fejér Megyei Bíróság 2.Mf.20.274/2011/4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg az alperesnek 20.000 (húszezer) forint és 5400 (ötezer-négyszáz) forint Áfa felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. I n d o k o l á s : A felperes 1998. január 1-től állt az alperessel közalkalmazotti jogviszonyban, nevelőszülői tanácsadó munkakörben, és tagja volt a Közalkalmazotti Tanácsnak. A munkáltatói jogkör gyakorlója fegyelmi eljárást rendelt el vele szemben 2009. május 23-ai eseményekkel összefüggésben, melynek eredményeként a fegyelmi tanács 2009. augusztus 3-án meghozott határozatával elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta. Ennek indokolása szerint a felperes a perbeli napon kiskorú T. V.-t egy alkalommal arcul ütötte, előtte a kezét megszorította és a haját meghúzta, a kiskorú számára megalázó helyzetet teremtett, a gyermek minősítésére elfogadhatatlan kifejezéseket használt. Ezzel a kiskorúnak mind testi, mind pedig lelki fájdalmat okozott. A felperes nem a megfelelő magatartást választotta a kialakult helyzet kezelésére, a gyermek bántalmazására, annak illetlen viselkedése és meg nem engedhető hangneme sem hatalmazta fel. A felperes keresetében a jogellenesség megállapítását és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 34. §-a szerinti jogkövetkezmények alkalmazását kérte. A Székesfehérvári Munkaügyi Bíróság 2.M.532/2009/16. számú ítéletében a felperes keresetét elutasította. A munkaügyi bíróság ítélete indokolásában mindenekelőtt kifejtette, miszerint az Mt. 28. § (1) bekezdéséből következően a munkáltató alperest a felperes, mint a Közalkalmazotti Tanács tagjának munkajogi védelme körében a perbeli esetben nem előzetes véleménykérési kötelezettség, hanem előzetes értesítési kötelezettség terhelte. Jogi álláspontja szerint ennek elmaradása azonban egymagában nem eredményezheti a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését. A megállapított tényállás szerint nem vitatott tény, miszerint a felperes pofon ütötte a kiskorút, melynek közvetlen szemtanúja nem volt. Ennek előzményeként konfliktus alakult ki a nevelőszülő és a volt kiskorú nevelt gyermeke között, melynek során a gyermek minősíthetetlen hangnemben beszélt a nevelőszülővel. A felperes a konfliktust feloldandó, a gyermeket karjánál fogva kivezette a teremtől, miután a kiskorú a felszólításának önként nem tett eleget. A helyiségből kiérve a kiskorú mindkét kezében mobiltelefont tartva szembefordult a felperessel. A felperes bal kezével megfogta a gyermek jobb kezét, ugyanezzel a kezével megfogta a copfját, hátrahúzta a fejét és jobb kezével - előadása szerint ijedtében, illetve védekezésül - adott neki egy pofont, melynek során a kiskorú kezéből kiesett a mobiltelefon. A munkaügyi bíróság a felperes nevelőszülői tanácsadó munkaköri feladatait értékelve, valamint a munkavégzésére irányadó, a New Yorkban 1989. november 20-án kelt, a gyermek jogairól szóló egyezménnyel összhangban lévő gyermekvédelmi törvényre (1997. évi XXXI. törvény) hivatkozva, mely szerint a gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással szembeni védelemhez, arra a jogkövetkeztetésre jutott, hogy a felperes a közalkalmazotti jogviszonyából eredő kötelezettségét vétkesen megszegte. Jóllehet az adott helyzetben hirtelen kellett cselekednie, de munkaköri feladatai ismeretében és gyakorlati tapasztalatai alapján nem megfelelően választotta meg a konfliktuskezelés módját, mert ahelyett, hogy a szituáción kívül helyezkedve külső segítséget kért volna, illetve a munkaköri leírásának megfelelően pedagógiai segítséget nyújtott volna a kiskorúnak, a családjával történő találkozás feszültségeinek oldásában, tettlegességre ragadtatta magát. A munkaügyi bíróság megítélése szerint jogos védelmi helyzet nem állt fenn a felperes vonatkozásában, ezért nem fogadta el a felperes védekezését, mely szerint azért ütötte pofon a kiskorút, mert így kívánt védekezni az esetleges támadásával szemben. A felperes fellebbezése folytán eljárt Fejér Megyei Bíróság 2.Mf.20.274/2011/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélet indokolásában foglaltak szerint az alperes fellebbezési ellenkérelméhez csatolt jegyzőkönyv és jelenléti ív szerint az alperes a fegyelmi eljárás megindításáról értesítette a Közalkalmazotti Tanácsot, ezzel a törvényi kötelezettségének eleget tett. Mindemellett a másodfokú bíróság osztotta a munkaügyi bíróság jogi álláspontját, mely szerint az előzetes értesítés elmaradása nem eredményezhetné a fegyelmi határozat jogellenességét. A másodfokú bíróság szerint a munkaügyi bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat okszerűen mérlegelte. Az indokolásban foglaltak szerint tény ugyan, hogy a kiskorú gyermek a saját kezűleg írt feljegyzése, a vizsgálóbiztos által készített jegyzőkönyv szerint, valamint a rendőrségen történt tanúkénti kihallgatása során is beismerte, hogy meg akarta ütni a felperest. A fegyelmi felelősség megítélése során azonban nemcsak a konkrét helyzetet, hanem annak előzményeit is figyelembe kell venni, és az eseményeket azok összességében kell értékelni. A felperes maga nyilatkozott úgy, hogy a gyermek hajának meghúzásával a gyermek távol tartása volt a célja, és a támadás lehetőségét ezzel a felperes valóban meg tudta szüntetni, így a gyermek arcul ütésekor elhárítandó támadás már nem volt, és a felperes nem volt jogos védelmi helyzetben. A másodfokú bíróság szerint a felperesi kötelezettségszegés súlyának megítélésekor figyelembe kell venni, hogy a felperes az események során a munkakörére irányadó szabályokat több ponton is megsértette. Először akkor, amikor a kialakult vitában a gyermekkel szemben a nevelőszülő pártjára állva a konfliktust annak kezelése helyett kiélezte, annak ellenére, hogy ismerte a gyermek érzékenységét, hirtelen haragú természetét, és testvéreihez történő ragaszkodását. Nem megfelelően járt el akkor sem, amikor a helyzet kezeléseként kézrátétellel kényszerítette a gyermeket a terem elhagyására, és végül akkor sem, amikor a gyermek megnyugtatása, a tettlegesség elkerülése és kitérés helyett a gyermeket arcul ütötte. A fegyelmi vétség súlyának megítélése során a másodfokú bíróság szerint súlyosító körülményként kell értékelni, hogy a felperes nevelőszülői tanácsadóként dolgozott, és munkakörénél fogva a nevelőszülőknek és a gyermekeknek is példát kellett mutatnia. Ezzel szemben a kialakult konfliktust tettlegességgel kezelte, ami ellentétes munkaköre szabályaival, és rossz mintát mutatott mind a gyermekek, mind a jelenlévő, vér szerinti szülők és nevelőszülők felé. A másodfokú bíróság a munkaügyi bíróság jogi álláspontjával egyezően nem fogadta el a felperesnek az egyenlő bánásmód megsértésére való hivatkozását sem, mert a felperes nem hasonlítható össze a nevelőszülőkkel, mert munkakörénél fogva a vele szembeni követelmények és az elvárhatóság szintje magasabb, mint a nevelőszülők esetében, akik részére épp a felperes adott nevelési tanácsokat. A jogerős ítélet ellen eljárásjogi és anyagi jogi jogszabálysértésre is hivatkozva a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen keresete szerinti határozat hozatalát, másodlagosan az ügyben eljárt első vagy másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte. A felperes arra hivatkozott, hogy csupán a jogerős ítélet indokolásából szerzett arról tudomást, hogy az alperes fellebbezési ellenkérelemmel élt és az ellenkérelméhez okiratokat csatolt, mert azok megküldését a Pp. 3. § (6) bekezdését megsértve a másodfokú bíróság elmulasztotta, és a 2011. április 14-én megtartott fellebbezési tárgyalásról készített jegyzőkönyv szerint nem is ismertette. Emellett a felperes a másodfokú tárgyaláson felvett jegyzőkönyv tartalmát is sérelmezte a Pp. 117. § (2) bekezdés b) pontjának megsértését állítva. A felperes vitatta a jogerős ítéletnek az Mt. 28. §-ára vonatkozó jogértelmezését. Érvelése szerint a perbeli esetben előzetesen ki kellett volna kérni a Közalkalmazotti Tanács véleményét a tervezett munkáltatói intézkedéssel kapcsolatban, így álláspontja szerint csupán a fegyelmi eljárás megindításáról szóló értesítésnek az ügy eldöntése szempontjából nincs jelentősége. A felperes arra is hivatkozott, hogy a Kjt. az Mt.-hez képest eltérő jogkövetkezményeket fűz az Mt. 28. §-ának megsértése esetére. A felülvizsgálati kérelem a megállapított tényállást is vitatta. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok teljes bizonyító erejűvel bíró okiratok tartalmával ellentétes tényállás megállapítása a Pp. 3. § (5) bekezdésébe ütközik. Az eljárt bíróságoknak a felperes szerint meg kellett volna állapítaniuk a helyes időrendet és a helytálló tényállást, vagyis azt, hogy nem a felperes és kiskorú T. V. között mérgesedett el a vita a kiskorú T. V. ütését megelőzően, hanem a nevelőszülő és a gyermek között. Neki a két személy közötti konfliktus feloldása érdekében kellett intézkednie, és ezért szólította fel kiskorú T. V.-át a terem elhagyására, melynek nem akart eleget tenni. Ezért lépett oda hozzá és a karjánál fogva kivezette a teremtől. Miután az ajtóban elengedte a gyermeket, az váratlanul megfordult, mindkét kezét ökölbe szorítva felemelte, és jobb kezével ütést mért felé. A gyermek ütésre lendült karját a bal kezével ugyan kivédte, ugyanezzel a kezével megfogta a gyermek haját és a jobb kezével védekezésül pofon ütötte. Mindezek után a kiskorú megint, egyre mérgesebben, ismételten mindkét kezét ökölbe szorítva megindult felé. A felperes azt is panaszolta, hogy a fegyelmi tanács nem vette kellő súllyal figyelembe az enyhítő körülményeket, és nem érvényesítette a fokozatosság elvét. A felperes fenntartotta azt a perbeli álláspontját is, mely szerint az alperes vele szemben megsértette az Mt. 5. §-ában előírt egyenlő bánásmód követelményét, mert míg a nevelőszülőknél a szándékos bántalmazások megtörténte után nem szüntette meg a nevelőszülői jogviszonyt, addig nála mentesülési körülményt, illetve enyhítő körülményt a tények ellenére nem talált. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Kúria a Pp. 275. § (1) bekezdése értelmében a rendelkezésre álló iratok alapján dönt, ezért a felperes által utóbb csatolt iratok értékelésére jogszabályi lehetőség nem volt. A perbeli bizonyítékok alapján az eljárt bíróságok helyesen állapították meg a tényállást. Helytálló és jogszerű az abból levont következtetésük és a mérlegelés körében sincs jogszabálysértés megállapítására alapot adó okszerűtlen következtetés. A felperesi felülvizsgálati kérelem arra ugyan helytállóan hivatkozott, hogy a perbeli bizonyítékok nem támasztják alá, miszerint a másodfokú bíróság az eljárása során a Pp. 3. § (6) bekezdésében előírtak szerint gondoskodott volna arról, hogy a felperes az alperes fellebbezési ellenkérelmét és az ahhoz csatolt - a másodfokú bíróság által részben értékelt - okiratokat megismerje, és azokra nyilatkozhasson. A másodfokú tárgyaláson felvett jegyzőkönyvből sem tűnik ki, hogy ezen iratok ismertetése megtörtént-e, bár jóllehet az tartalmazza az alperes ellenkérelme fenntartására vonatkozó nyilatkozatát. Ezért e körben megalapozott a felülvizsgálati kérelem, azonban a másodfokú bíróság által elkövetett súlyos eljárási szabálysértésnek az adott esetben az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása nem volt. A másodfokú tárgyaláson felvett jegyzőkönyv tartalma felülvizsgálati eljárás tárgyát nem képezheti. Annak kijavítását, kiegészítését a felperes a Pp. 118. § (4) bekezdése szerint 15 napon belül kérhette volna. Ennek hiányában e körben tett érvelése nem alapos. A Kúria mellőzi a jogerős ítélet arra vonatkozó megállapítását, mely szerint az alperes a fellebbezési ellenkérelméhez csatolt jegyzőkönyv és jelenléti ív szerint a fegyelmi eljárás megindításáról a Közalkalmazotti Tanácsot értesítette, mivel ezen új bizonyítékok értékelése az előbbieken túl a Pp. 244. § (1) bekezdése szerint a fellebbezési ellenkérelemre is irányadó Pp. 235. § (1) bekezdésébe ütközött. Mindezekre tekintettel mindenekelőtt abban a jogkérdésben kellett állást foglalni, hogy a Közalkalmazotti Tanács tagját a vele szemben megindított fegyelmi eljárás esetén a Kjt. 2. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 62. § (3) bekezdésében irányadóként előírt Mt. 28. § (1) bekezdése szerint milyen munkajogi védelem illeti meg, és annak elmaradása egymagában eredményezheti-e a meghozott munkáltatói intézkedés jogellenessége megállapítását. Az eljárt bíróságok e körben elfoglalt jogi álláspontja helyes, és megfelel a kialakult következetes bírói gyakorlatnak. A Közalkalmazotti Tanács tagjának munkajogi védelmére tehát a választott szakszervezeti tisztségviselőre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. E szerint a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv előzetes egyetértése szükséges a választott szakszervezeti tisztséget betöltő munkavállaló kirendeléséhez, a 15 munkanapot elérő kiküldetéséhez, a 150. § (1) bekezdésén alapuló más munkáltatónál történő foglalkoztatáshoz, az átirányításához, ha ez a munkavállaló más munkahelyre való beosztásával jár, továbbá a munkaviszonyának a munkáltató által rendes felmondással történő megszüntetéséhez. Az ilyen tisztségviselővel szemben alkalmazandó rendkívüli felmondás előtt előzetesen ki kell kérni a megfelelő szakszervezeti szerv véleményét, illetve a 109. § szerinti jogkövetkezmény alkalmazásáról, valamint a változó munkahelyre alkalmazott tisztségviselő más munkahelyre való beosztásáról a megfelelő szakszervezeti szervet előzetesen értesíteni kell. E rendelkezés helyes értelmezése szerint a fegyelmi eljárás megindítása esetén a munkáltatót - a felperes jogi álláspontjával ellentétben - nem előzetes véleménykérési kötelezettség, hanem előzetes értesítési kötelezettség terheli, és a munkáltató a törvényi kötelezettségének az eljárás megindításáról szóló előzetes értesítéssel eleget tesz, amely a perbeli esetben nem került bizonyításra. Ezért az alperes jogsértése ugyan megállapítható, de annak jogkövetkezménye semmi esetre sem lehet a meghozott fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése. A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében kifejtette, miszerint a törvény a szakszervezeti tisztségviselők (ezáltal a Közalkalmazotti Tanács tagjai) munkajogi védelmét biztosító szakszervezeti (közalkalmazotti tanácsi) jogokat differenciáltan szabályozza, ezért az eltérő szabályok megsértésének következményei tekintetében a jogosultság tartalma az irányadó. Így az előzetes véleménykérés elmaradása - a vélemény figyelembevételének nem kötelező jellegére tekintettel - nem jár az intézkedés jogellenessége következményeivel (BH 2003.210., BH 2007.134.III., BJD II.55.). Következésképpen az előzetes értesítés elmaradása - amely az előzetes véleménykérésnél tartalmilag egyébként csekélyebb súlyú - sem eredményezheti egymagában a sérelmezett munkáltatói intézkedés jogellenességét. Téves a felülvizsgálati kérelemnek az az álláspontja, mely szerint a Kjt. az Mt. 28. §-ának megsértéséhez súlyosabb jogkövetkezményeket fűz, mivel a Kjt. 34. § (1) bekezdés b) pontja és az Mt. 100. § (3) bekezdés b) pontja lényegében azonos szabályt tartalmaz, másfelől a „Munka Törvénykönyve 28. §-ába ütköző módon" történő megszüntetés alatt a gyakorlat az értesítési kötelezettség elmaradását nem értelmezi. Érdemben az eljárt bíróságok mérlegelése teljes körben megfelelt a Pp. 206. § (1) bekezdésében előírtaknak. A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés - a megalapozatlanság esetét kivéve - nem vizsgálható, és nincs lehetőség a lefolytatott bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. Felülmérlegelésre csak igen kivételesen akkor kerülhet sor, ha a tényállás feltáratlan maradt, iratellenes vagy okszerűtlen, illetve logikai ellentmondást tartalmaz. Ilyen a perbeli esetben nem volt megállapítható. Egyetértett a Kúria a jogerős ítélet álláspontjával, mely szerint a felperes a perbeli kapcsolattartás során a kialakult konfliktust nem megfelelően kezelte, és az pedig ténykérdés, hogy ennek során kiskorú gyermeket bántalmazott. Jogos védelmi helyzet fennállására a perbeli bizonyítékokból a Kúria sem tudott következtetést levonni. E körben a bizonyítási teher a Pp. 164. § (1) bekezdése szerint a felperest terhelte. A felperes személyes nyilatkozata szerint is a pofon ösztönösen jött, és nem gondolkodott rajta előre. Abban a pillanatban megijedt és ez volt az ösztönös reakciója, és a gyermek a pofon után ugrott neki. E magatartás súlya és a felperesi vétkesség megítélése során az eljárt bíróságok helyesen indultak ki a felperes nevelőszülői tanácsadó munkaköri feladataiból, és e munkakört betöltöttekkel szembeni munkáltatói és társadalmi elvárásokból. Mindezekre tekintettel a cselekmény tárgyi súlya miatt az enyhítő körülmények értékelésének és a felperes által sérelmezett fokozatosság alkalmazásának elmaradása nem jogsértő. A felperes kellő alap nélkül hivatkozott az egyenlő bánásmód törvényi követelménye megsértésére. Az eljárt bíróságok helyesen fejtették ki, hogy a nevelőszülő és a nevelőszülői tanácsadó - a jogviszonyok lényegesen eltérő tartalma miatt - nincs összehasonlítható helyzetben. Ettől függetlenül a fegyelmi felelősségre vonás megalapozottsága esetén közömbös, hogy a munkáltató e jogát hasonló feltételek fennállása ellenére eltérő tényállás alapján más közalkalmazottal szemben nem gyakorolta. Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet - jogszabálysértés hiányában - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A pervesztes felperest kötelezte a Pp. 78. § (1) bekezdésének alkalmazásával az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére, míg a felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli. Budapest, 2012. május 30. Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. a tanács elnöke, Dr. Stark Marianna s.k. előadó bíró, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő |