Vissza az előző oldalra



MK BH 1987/378.


A munkahelyen való megjelenés kötelezettsége alatt a kijelölt helyen és – általában – a munkahelyi vezetőnél történő munkára jelentkezést kell érteni, ami nem azonos a munkáltató telephelyén való megjelenéssel [Mt. 34. § (1)-(2) bek., 56. § (2) bek.; Mt. V. 77. § (2) bek.).

A felperes gépkocsivezetőként dolgozott az alperesnél. A fegyelmi jogkör gyakorlója egy hónapi időtartamra 10 %-os munkabércsökkentés fegyelmi büntetéssel sújtotta a fegyelmi eljárás mellőzésével hozott határozatával. A határozat szerint a felperes vezénylés ellenére nem jelent meg a munkahelyén 1986. január 20-án, távolmaradására senkitől sem kért engedélyt.
A felperes a fegyelmi büntetés hatálytalanítását kérte a munkaügyi döntőbizottságtól. Előadta, hogy az állandóan kezelésében levő gépkocsit leadta javításra 1986. január 17-én. Január 20-án reggel 6 órakor megjelent a szolgálati helyén, ahol Z. L. garázsmester úgy tájékoztatta, hogy a gépkocsija még mindig nincs kijavítva. Miután erről személyesen is meggyőződött a műhelyben, hazament.
A munkaügyi döntőbizottság a határozatával a felperes kérelmét elutasította. A határozat indokolásában arra hivatkozott, hogy bizonyítást nyert: a felperes nem jelentkezett szolgálatra, a gépkocsijára mást kellett vezényelni, mivel a kocsi elkészült.
A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében azt állította, hogy szolgálatra jelentkezett január 20-án, de rajta kívül álló okból nem végzett munkát. Az ügyeletes tiszt és a vezénylő később ment be a szolgálatba, mint ahogy ő jelentkezett.
A munkaügyi bíróság az ítéletével hatálytalanította a fegyelmi határozatot.
A bíróság álláspontja szerint az adott esetben a tényállás nem volt tisztázott, ezért a felperes csak fegyelmi eljárás keretében hozott határozattal lett volna felelősségre vonható.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az ítélet helytállóan hivatkozik arra, hogy az Mt. 56. §-ának (2) bekezdése a tényállás tisztázottságát kívánja meg a fegyelmi eljárás mellőzésének egyik feltételeként. Tény, hogy az alperes a történtek részleteinek ismerete nélkül hozta meg a határozatát. A fegyelmi határozatban a felperes terhére rótt mulasztás azonban egyértelműen tisztázott és bizonyított volt a határozat kiadása idején.
A döntőbizottság és a bírósági eljárás során feltárt részletesebb tényállás ismeretében is az állapítható meg, hogy a felperes a terhére rótt fegyelmi vétséget elkövette. Mulasztásának lényegét a döntőbizottság előtt a felperes sem tagadta.
Az Mt. 34. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében a dolgozó köteles a kijelölt időben és helyen munkára képes állapotban megjelenni s munkáját az arra vonatkozó szabályoknak és előírásoknak, valamint felettese utasításainak megfelelően elvégezni. A munkahelyen való megjelenés kötelezettségén a kijelölt helyen és – általában – a megjelölt munkahelyi vezetőnél történő munkára jelentkezést kell érteni, ami nem azonos a munkáltató telephelyén való megjelenéssel.
Kétségtélen, hogy a felperes megjelent a munkáltató telephelyén, szolgálatra azonban nem jelentkezett, eltávozott a munkahelyéről anélkül, hogy a vezénylőt és annak utasítását megvárta volna. Közvetlen felettesét nem tájékoztatta a munkavégzés akadályáról, tőle nem kért engedélyt a távozásra.
Tévedett tehát a munkaügyi bíróság, amikor az alperes határozatának alapjául szolgáló tényállást – a felperes vétkességére kihatóan – tisztázatlannak ítélte.
A felperes a terhére rótt fegyelmi vétséget elkövette, a kiszabott fegyelmi büntetés nem tekinthető aránytalanul súlyosnak, illetve megfelel az Mt. V. 77. §-a (2) bekezdésének. (M. törv. I. 10 334/1986. sz.)