Vissza az előző oldalra
MK BH 1996/64
A munkavállaló a munkaviszonya fennállása alatt nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel a munkáltatója jogos gazdasági érdekeit veszélyezteti [1992. évi XXII. tv. (Mt.) 3. § (3) bek.].
A felperes 1969 óta állt az alperes, illetve jogelődje alkalmazásában, legutóbb a részvénytársaság daruágazata vállalkozási irodavezetőjeként.
Az alperes vezérigazgatója a felperes munkaviszonyát az 1993. november 1-jén kelt rendkívüli felmondással az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozással megszüntette azzal az indokolással, hogy a felperes konkurens cég nevében tett ajánlatot.
A felperes az eredménytelen egyeztetést követően előterjesztett keresetében a rendkívüli felmondás jogellenességére hivatkozott, és a munkakörében való továbbfoglalkoztatás mellőzésével az Mt. 100. §-ában foglalt jogkövetkezmények alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletében megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét, és az ehhez fűződő anyagi jogkövetkezményeket alkalmazva az alperest a felmentési időre járó átlagkereset, végkielégítés, elmaradt bér és ezek kamatai, valamint ügyvédi munkadíj és eljárási illeték megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a felperes munkaköri kötelezettségét nem szegte meg, továbbá nem valósult meg az a felmondási ok, amely szerint a felperes "konkurens cég nevében" tett ajánlatot, mert a perbeli ajánlatnál az M. V. Kft. - amelynek nevében a felperes az ajánlatot megtette - nem minősült az alperes rt. konkurenciájának.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását és a kereset elutasítását. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság a kiegészített tényállás alapján helytállónak találta azt az alperesi érvelést, amely szerint a felperes a munkáltatója gazdasági érdekeit veszélyeztette. A felperesnek gazdasági érdeke fűződött ahhoz, hogy a saját kft.-je kapja meg az adott megrendelést, és ez alapot teremtett a rendkívüli felmondásra [Mt. 96. § (1) bekezdés b) pont]. Megjegyezte a másodfokú bíróság: nincs jelentősége annak, hogy az ajánlat nem realizálódott. A munkáltató gazdasági érdekeinek veszélyeztetése ugyanis tényleges anyagi kár bekövetkezése nélkül is megvalósult.
A másodfokú bíróság továbbá megállapította, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója 1993. október 29-én szerzett tudomást arról, hogy a felperes a saját kft.-je nevében tett ajánlatot az A. Kft. futódaru átalakítására vonatkozó megrendelésre. Ezért a rendkívüli felmondási jog 1993. november 1-jei gyakorlását a törvényben előírt határidő szempontjából is jogszerűnek találta.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. A másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az első fokú ítélet helybenhagyását, valamint per- és eljárási költségei megfizetését kérte.
Arra hivatkozott, hogy a munkakörében a saját hatáskörében dönthetett a beérkező munkák elvállalása kérdésében. Ezt a jogkörét az alperes annak ellenére nem változtatta meg, hogy tudomása volt több kft.-ben való tagságáról. Továbbá azzal érvelt, hogy ilyen helyzetben, mint a H. Kft. ügyvezetőjéhez beérkezett munkaajánlatot azért nem továbbította az alpereshez, mert az alperes azt nem is vállalta volna el, lévén a munka kisebb nagyságrendű.
A fentiekre figyelemmel álláspontja szerint nem veszélyeztette az alperes gazdasági érdekeit, és téves a másodfokú ítélet ezzel ellentétes megállapítása. Ugyancsak tévesen állapítja meg, hogy a kft.-nél fennálló tagsága összeférhetetlen az alperesnél betöltött munkakörével.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 3. §-ának (3) bekezdése a munkavállaló kötelezettségeként írja elő, hogy a munkaviszony fennállása alatt nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel a munkáltatója jogos gazdasági érdekeit veszélyeztetné.
Az alperes a perbeli rendkívüli felmondás okaként lényegében e munkavállalói kötelezettség megszegését jelölte meg. A felmondási jogát az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján gyakorolta, függetlenül attól, hogy hibásan az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozott. A felperes terhére azt rótta, hogy konkurens cég nevében tett üzleti ajánlatot, amikor az A. Kft. daruszerelési megrendelésére az M. V. Kft. nevében küldött ajánlatot e gazdasági társaság tagjaként.
A per adataiból kitűnően az M. V. Kft. és az alperes részvénytársaság tevékenysége részben azonos, e körben tehát versenytársak voltak.
A megrendelő A. Kft. vezetője tanúvallomása szerint a megrendelés ügyében először az alperesnél kereste meg a felperest, akihez mint az alperes illetékes vezetőjéhez fordult, mert - mint az alperes jogelődjének alkalmazottja - ismerte őt, és a munka az alperes profiljába tartozott. Később az írásbeli megrendelést is abban a hiszemben küldte meg a felperes vezetésével működő kft.-nek, hogy az az alperes cégen belüli kisvállalkozás, és így végül is az alpereshez kerül a munka. Ezt az előadást a felperes sem vitatta. Az előbbiek azt igazolják, hogy eredetileg az alpereshez intézett megrendelést, az alperes tevékenységi körébe tartozó ügyletet a felperes a saját kft.-je részére adta át. A felperes ezzel a magatartásával az alperes gazdasági érdekeit nyilvánvalóan veszélyeztette, függetlenül attól, hogy az ügylet utóbb meghiúsult.
Téves a felülvizsgálati kérelemben előadott az az okfejtés, hogy mivel a felperes a munkakörében a saját hatáskörében jogosult volt dönteni a megrendelések elfogadásáról, a vitatott magatartásával kötelezettségszegést nem követett el. A saját vállalkozását is érintő ügyben ugyanis az összeférhetetlenség miatt ez a döntési jog értelemszerűen nem illette meg. Helytállóan állapította meg tehát a másodfokú bíróság, hogy a felperes, aki az M. V. Kft. tagjaként a megrendelésnek ahhoz történt átadásában gazdaságilag érdekelt volt, éppen emiatt nem dönthetett a saját személyében a munkaköréből származó megrendelés-elbírálási jogköre alapján a megrendelésnek a saját gazdasági társasága számára való átadásáról.
Az érintett megrendelésnek az alperesnél szokásosnál kisebb volumene önmagában nem tekinthető olyan körülménynek, amely miatt a munkának az átadása az alperes gazdasági érdekét nem érinti. Ezért a felülvizsgálati kérelem ezzel kapcsolatos érvelését a Legfelsőbb Bíróság nem találta megalapozottnak. Közömbös, hogy a felperes feltételezése szerint a szóban levő megrendelést az alperes nem vállalta volna el. Ezt egyrészt az előbbiek következtében nem a felperes volt hivatva eldönteni, másrészt ez a feltételezés utóbb tévesnek bizonyult.
Mindezek alapján megállapítható, hogy az alperes jogszerűen élt a rendkívüli felmondás jogával, mert a felperes a terhére rótt magatartásával a munkaviszonyából származó lényeges kötelezettségét szándékosan, jelentős mértékben megszegte [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont].
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet - az indokolásnak az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének b) pontjára való hivatkozása előbbiek szerinti módosításával - hatályában fenntartotta.
A felperes a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján köteles a felülvizsgálati eljárási költségek megfizetésére.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése értelmében az állam viseli. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.425/1995. sz.)