Vissza az előző oldalra
MK EBH 1999/134.
A vezetői összeférhetetlenséget – eltérő megállapodás hiányában – a munkáltató és a másik gazdasági társaság cégjegyzékben feltüntetett tevékenységi körének egybevetésével kell vizsgálni. Ennek során egymagában nem jelentős az, hogy a cégjegyzékben megjelölt tevékenységi körbe tartozó valamennyi tevékenységet ténylegesen folytatják-e [Mt. 3. § (3) bek., 191. § (2) bek.].
A felperes bányászati üzemigazgató munkakört látott el és az Mt. 188. §-ának (3) bekezdése szerinti körben vezető állású munkavállalónak minősült.
Az alperes rendes felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát, mert különböző gazdasági társaságokban való részvételével megsértette az összeférhetetlenségi szabályokat, bejelentési kötelezettségének nem tett eleget, ebből a szempontból nem ellenőrizte a munkatársait. Mindezek miatt, valamint ügyének kivizsgálása során tanúsított magatartásával elvesztette a munkakörének ellátásához szükséges bizalmat.
A felperes keresetében a munkaviszony megszüntetésének jogellenességére hivatkozással a végkielégítés kétszeresét követelte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felmondás indokai közül az l., 2., 3. és 6. pontokban foglaltak való és okszerű indokát képezték a felperes munkaviszonya megszüntetésének.
A megyei bíróság ítéletével az első fokú ítéletet helybenhagyta.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az alperes kereset szerinti marasztalása iránt a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Tagadta, hogy megszegte a vonatkozó vezérigazgatói utasításban és az Mt. 191. §-ában foglaltakat, mert mindkét rendelkezés az azonos, vagy hasonló tevékenységet folytató gazdasági társaságban való tagságot tilalmazza. A tevékenységi körök azonossága szempontjából csak a ténylegesen gyakoroltak jöhetnek szóba, mert csak ezek veszélyeztethetik a munkáltató érdekét.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Mt. 191. § (2) bekezdésének b) pontja szerint a vezető – eltérő megállapodás hiányában – nem lehet tagja a munkáltatóéhoz hasonló tevékenységet folytató vagy a munkáltatóval rendszeres gazdasági kapcsolatban álló gazdasági társaságnak, állami vállalat felügyelőbizottságának.
E rendelkezésre is alapítottan az alperes vezérigazgatói utasítással szabályozta, hogy a munkavállalói, ezen belül a közgyűlés határozatával vezetőnek minősítettek tekintetében milyen tevékenység, gazdasági társaságban való részvétel összeférhetetlen a munkaviszonnyal vagy a munkakörrel. Az alperes az összeférhetetlenség megelőzése vagy megszüntetése érdekében kötelező eljárási szabályokat is meghatározott, így bejelentési, nyilatkozat tételi kötelezettséget írt elő, meghatározta a szabályoktól való eltérés kereteit.
A felperes olyan gazdasági társaságokban vett részt, amelyek bejelentett tevékenységi köre részben megegyezik az alperesével, de a társaságok ezeket a tevékenységeket nem végezték. Erre tekintettel a felperes szerint összeférhetetlenség nem alakulhatott ki, illetőleg bejelentési kötelezettség nem terhelte.
A felperes védekezésével szemben az alperes és a perben eljárt bíróságok álláspontja a helytálló.
A gazdasági társaság az alapító okiratában vagy a társasági szerződésben határozza meg, hogy milyen tevékenységeket kíván folytatni. A közhitelesség érdekében ezeket fel kell tüntetni a cégjegyzékben, illetőleg a tevékenységi kör változását – ideértve egyes tevékenységek gyakorlásának abbahagyását – be kell jelenteni. Mindaddig, amíg a cég a változást nem jelenti be, a kívülállók számára a cégjegyzék tanúsítja, hogy a társaság milyen körben vesz részt a gazdasági életben, milyen tevékenységet folytat. Ebből a szempontból közömbös, hogy megrendelés hiányában vagy más okból adott időpontban éppen ilyen működést nem fejt ki a társaság. A cégbejegyzés alapján, a körülmények megváltozása folytán bármikor az addig nem gyakorolt tevékenységbe kezdhet a társaság.
Erre tekintettel az Mt.-ben szabályozott összeférhetetlenség kérdését, ha csak nincs eltérő megállapodás, a gazdasági társaság cégjegyzékben feltüntetett tevékenységi körét a munkáltató tevékenységével egybevetve kell vizsgálni. Ha ugyanis a lehetséges intézkedés megtétele érdekében a munkáltatónak esetenként kellene vizsgálnia, hogy az adott gazdasági társaság, amelyben a munkavállalója részt vesz, végez-e ilyen tevékenységet, kötött-e ilyen ügyleteket, az összeférhetetlenségi szabályok valójában nem érvényesülhetnének.
A felülvizsgálati kérelemben a felperes nem támadta a jogerős ítéletet abban a részében, amely a munkaviszony megszüntetésének okszerű indokának tekintette az alperes bizalomvesztését. Az alperes a bizalom elvesztését a gazdasági társaságokban való részvétel mellett a felperesnek a meghallgatáson tanúsított magatartásával indokolta. A felperes akkori védekezése, így a bizonyított tények tagadása, a felelősség áthárítása még abban az esetben is okszerű indoka volt a munkaviszony megszüntetésének, ha az eljárt bíróságok a többi felmondási ok alaptalanságát állapították volna meg.
Az előbbiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10. 751/1998/3. sz.)