Vissza az előző oldalra
MÜ BH 2004/76.
Ha a Munka Törvénykönyve hatálya alá eső munkáltatót a saját szabályzata kötelezte a munkaszerződés-módosítás felajánlására és volt – a munkavállalóéval akár részben azonos – felajánlható munkakör, a munkáltatót terhelte annak bizonyítása, hogy az előzőekkel ellentétes magatartása rendeltetésszerű volt; ennek bizonyítása hiányában a magatartását jogellenesnek kell tekinteni [Mt. 3. §, 89. §].
A felperes 1995. október 2-ától kezdődően tenyésztésvezető II. munkakörben fennálló munkaviszonyát az alperes a 2000. november 21-én kelt rendes felmondással 2001. január 6-ával megszüntette. Ennek indokolása szerint a társaság igazgatósága október 31-ei ülésén a határozatával módosította a szervezeti és működési szabályzatát, a társaság szervezeti felépítését, és a tenyésztésvezető II. munkakört megszüntette. A munkavállaló végzettségének megfelelő más munkakör az Rt.-nél nincs.
A felperes keresete az alperes intézkedés jogellenességének megállapítására, és a munkaviszonya helyreállítására irányult.
A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, ezért a felperest visszahelyezte az eredeti munkakörébe.
A tényállás szerint az alperes Rt. vezérigazgatója – aki a felperes volt házastársa – miután a felperes a házasságuk felbontása iránt keresetet terjesztett elő, a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését kezdeményezte, erre azonban a felperes nem volt hajlandó. Ezt követően, a 2000. október 31-ei ülésén tárgyalta az igazgatóság a szervezeti működési szabályzat módosítását, melyre vonatkozó javaslatot a vezérigazgató terjesztette elő. Az igazgatóság határozata szerint – többek között – törlésre került a tenyésztésvezető II. munkakör, melynek helyébe a laboráns, termékenyítésvezető beosztás lépett. Az igazgatósági határozat előírta a szükséges munkaszerződés módosítások előterjesztését, amelynek elfogadása, illetve a végzettségnek megfelelő munkakör hiányában az igazgató köteles a határozat végrehajtása érdekében a munkaviszonyt felmondani.
A munkaügyi bíróság a bizonyítási eljárás eredményeként megállapította, hogy az alperes kizárólag a felperes munkaviszonyát szüntette meg. A tenyésztésvezető II. munkakör helyébe lépett laboráns, termékenyítésvezetői beosztás valójában a felperes által korábban betöltött munkakörrel egyezik meg, és e munkakör az alperesnél betöltetlen maradt. Ezért az elsőfokú bíróság arra a jogi következtetésre jutott, hogy a felmondás indokolása nem valós, mert csak a felperes munkakörének elnevezése változott, másrészt nem felel meg a valóságnak, hogy a munkáltatónál nincs a felperes végzettségének megfelelő munkakör.
A munkaügyi bíróság a rendes felmondás jogellenességének megállapítása mellett az alperes Mt. 100. §-a (2) bekezdésére alapított kérelmét elutasítva nem mellőzte a felperes eredeti munkakörébe történő visszahelyezését, kifejtve, hogy a felperes továbbfoglalkoztatása a munkáltatótól elvárható.
A alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét annak helytálló indokainál fogva helybenhagyta.
A megyei bíróság a fellebbezésben foglaltakat értékelve megállapította, hogy nincs jelentősége annak, hogy az alperes 2000. december 1-jén – november 1-jére visszaható hatállyal – P. M. üzemvezetőt ,,megbízta'' a laboráns, termékenyítésvezetői munkakör ellátásával is, mert a felperes eredeti – csupán elnevezésében megváltozott – munkaköre szerinti álláshely az alperes szervezeti működési szabályzata szerint nem szűnt meg, jelenleg is betöltetlen, akkor is, ha e munkakörbe tartozó feladatok egy részével más munkavállalóját bízta meg az alperes.
A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a munkáltatót terheli annak bizonyítása, hogy miért nem várható el a munkavállaló további foglakoztatása, melyre vonatkozó bizonyítást az alperes meg sem kísérelte.
A jogerős ítélet ellen törvénysértésre hivatkozva az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát kérte.
Érvelése szerint a felperes munkakörének megszüntetése mellett létesített laboráns, termékenyítésvezetői munkakör nem azonos a tenyésztésvezető II. munkakörrel, annál kisebb terület ellátást jelenti, annak ,,első fázisára'' vonatkozik, másrészt betanított dolgozó foglalkoztatásával is biztosítható. Az új munkakör más munkavállalóval nem került betöltésre, a felperes feladatait a sertéstelep üzemvezetője látja el. A felülvizsgálati kérelem álláspontja szerint, nem várható el a munkáltatótól, hogy jóval kevesebb felelősséggel és munkával járó munkakör ellátásáért ugyanazt a munkabért fizesse ki felperes visszahelyezésével, mint (korábban) a komplett munkafolyamat irányításáért járó munkakörnél.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ítéletek hatályban tartását kérte. Bejelentette, hogy mivel az alperes a jogerős ítéletet követően sem biztosított munkavégzési lehetőséget, a munkaviszonyt 2002. február 28-ával közös megegyezéssel megszüntették.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A bíróságok helytállóan állapították meg a döntésük alapjául szolgáló tényállást. Jogszerű a megállapított tényállásból levont következtetésük is. A jogerős ítélet megfelel a Pp. 221. §-a (1) bekezdésében foglaltaknak, nem iratellenes, okszerűtlen, logikai ellentmondást nem tartalmaz, továbbá a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére nincs jogi lehetőség.
Az alperes a rendes felmondást az Rt. szervezeti és működési szabályzatát (SZMSZ) módosító igazgatósági határozatában foglaltakkal indokolta. Eszerint a felperes munkaköre megnevezésének megfelelő munkakör ugyan megszűnt, de az állattartási üzemvezetőhöz tartozó munkakörök száma (SZMSZ), ténylegesen 12-ről 13-ra nőtt úgy, hogy az abban nevesített felperesi munkakör helyébe a laboráns, termékenyítésvezető elnevezésű munkakör lépett, és az adott munkakörből az alperes két munkakört hozott létre. Következésképpen az alperes szándéka ,,a munkakörök módosítása, átcsoportosítása, megszüntetése'' folytán nem létszámcsökkentésre irányult. Ezért helytálló indokolással tulajdonított a munkaügyi bíróság jelentőséget az igazgatósági határozatban foglalt annak a rendelkezésének, amely előírta, hogy elsősorban a szükséges munkaszerződés-módosításokat kell kezdeményezni. Ennek elmaradására vonatkozó felülvizsgálati okfejtés alaptalan.
Munkaköri leírás és egyéb bizonyíték hiányában az alperes hiteltérdemlően nem tudta bizonyítani, hogy a laboráns, termékenyítésvezető munkakör a felperes által korábban betöltött munkakörhöz képest – a munkáltatói szándék szerint – rész munkaköri feladatot, illetve betanított munkát jelent [Pp. 164. § (1) bekezdés].
A munkakör megszűnése esetén az Mt. hatálya alá eső munkáltatót a másik munkakör felajánlására vonatkozó kötelezettség nem terheli. Az adott esetben azonban az alperest a saját határozata kötelezte a munkaszerződés-módosítás felajánlására, és volt – akár részben is – a felperesével azonos felajánlható munkakör, az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy az előzőekkel ellentétes eljárása rendeltetésszerű volt [Pp. 164. § (1) bekezdés]. Ennek hiányában a felperes munkaviszonyát megszüntető jognyilatkozata jogellenes.
A kifejtettekre tekintettel a munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítását a felülvizsgálati kérelem jogszabálysértés hiányában sikertelenül támadta, ezért a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta [Pp. 275/A. § (1) bekezdés], és az alperest kötelezte a felperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére [Pp. 78. § (1) bekezdés].
Az alperes a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése alapján köteles viselni az általa lerótt felülvizsgálati eljárási illetéket. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.318/2002. sz.)