Vissza az előző oldalra
MÜ BH 2005/226
A munkáltató döntésén alapuló magáncélú gépkocsi-használatból eredő jogok gyakorlásának is meg kell felelnie a tisztességes, jóhiszemű joggyakorlás követelményének [Mt. 3. § (5) bek.].
A felperes keresetében a munkaszerződése alapján járó cégautó használat megvonása miatt kártérítés címén havi 3000 kilométer gépkocsi használat költségeként 240 forint/liter üzemanyag és 3 forint/kilométer üzemfenntartási költség megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a folyamatgazda munkakörben dolgozó felperest a munkaszerződése 2002. május 4-ei (helyesen 2001. március 4-ei) módosítása alapján cégautó magánhasználat illette meg korlátlan kilométer távolságra havi 16 000 forint + áfa/hó térítési díj ellenében. Az alperes a cégautó használati jogát 2002. október 28-án a felperes keresőképtelen állományára hivatkozással felfüggesztette. A felperes ezt követően munkát már nem végzett, az alperes a munkaviszonyát később rendes felmondással megszüntette.
A munkaügyi bíróság úgy ítélte meg, hogy a perbeli juttatás költségtérítés jellegű, és arra tekintettel, hogy a felperes a megadott időben nem végzett munkát, a cégautó használat felfüggesztésével kár nem érte. A felperes igényét a jóerkölcsbe ütközőnek is minősítette.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A megyei bíróság a tényállást kiegészítette, pontosította azzal, hogy a felperes 2002. március 20-ától november 28-áig táppénzes állományban, november 29-étől 2003. január 13-áig igazolt távolléten volt, ezt követően 2003. július 15-éig a felmondási idejét töltötte. A munkaszerződés-módosításban az alperes a cégautó használatát két feltételhez kötötte, egyrészt betöltött munkakörhöz, másrészt vezérigazgatói engedélyhez. Tekintettel arra, hogy az alperes a munkaszerződés-módosítás alapján a felperes folyamatgazda munkakörre vonatkozó kinevezését visszavonta, más munkakörben a felek nem egyeztek meg, az alperes vezérigazgatója a cégautó használatát jogszerűen felfüggeszthette. A másodfokú bíróság a felperes igényét a felmondási idő kezdetéig vizsgálta, azzal, hogy erre az időszakra vonatkozó igényét a felperes a rendes felmondás jogellenessége iránti perben érvényesítheti.
A felülvizsgálati kérelmében a felperes a jogszabálysértő jogerős ítélet helyett a keresetének helyt adó határozat hozatalát, másodlagosan az eljárt bíróságok új eljárásra utasítását kérte. Vitatta a magánhasználatra vonatkozóan a másodfokú bíróság által feltárt tényállást és azt a jogerős ítéleti megállapítást, hogy a cégautó használat engedélyezése a vezérigazgató mérlegelési jogkörébe tartozott. A munkaszerződés módosítása szerint ugyanis a vezérigazgató engedélye után a cégautó használat korlátlanul megillette, erről utóbb a vezérigazgató már nem rendelkezhetett. Ennek alátámasztására csatolta a vezérigazgatói utasításra hivatkozó munkaszerződés-módosítás tervezetet, amit azért nem írt alá, mert nem kívánt az utasítás hatálya alá tartozni, a vezérigazgató döntésétől függeni. A felperes szerint a korlátlan magánhasználat felfüggesztése egyoldalú munkaszerződés-módosításnak minősült.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint a munkáltató jogszerűen felfüggeszthette a körülményekre tekintettel a vezérigazgatói utasítás szerint a cégautó használatot.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes nem vitatta felülvizsgálati kérelmében a cégautó használatnak a felmondási időre vonatkozó felfüggesztésével kapcsolatos kereseti kérelme elutasítását, ezzel összefüggésben felülvizsgálati kérelmét nem indokolta.
A Pp. 275. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálásakor a rendelkezésre álló iratok alapján dönt, ezért a felperes által a felülvizsgálati kérelméhez csatolt alá nem írt munkaszerződés-módosítás nem volt figyelembe vehető (BH 1998/275.).
A felek 2001. március 4-én megkötött munkaszerződés-módosításának 5.1.5. pontja szerint a felperest a betöltött munkaköre alapján a vezérigazgató döntését követően gépjármű magánhasználat illette 16 000 forint + áfa/hó használati díj ellenében. A munkaszerződés-módosítás nem zárta ki a felperes tekintetében a cégautó használatára vonatkozó vezérigazgatói utasítás alkalmazását, következésképpen az alperesnek a személygépkocsik magáncélú használatáról szóló – vezérigazgatói utasításként kiadott – szabályzatát a perbeli cégautó használatra alkalmazni kell.
A szabályzat szerint az alperesnél alkalmazott ügyvezetők, osztályvezetők, folyamatgazdák, egyedi munkaszerződéssel foglalkoztatott munkavállalók alperesi tulajdonú személygépkocsijainak magánhasználata az érintett munkavállalók munkaszerződésben biztosított jogosultságán alapult. Az érintett munkavállalók rendelkezésére bocsátott személygépkocsi általában munkaidőn kívül és szabadság ideje alatt használható magáncélra, belföldön kilométer korlátozás nélkül meghatározott térítési díj ellenében. A szabályzat szerint ez azonos volt a felperes munkaszerződésében kikötött összeggel. A szabályzat előírta, hogy a gépjármű-használat során a munkavállaló köteles napi tételes menetlevél vezetésre, ami magáncélú használatnál az indulás és a megérkezés kilométerének és a magánhasználatnak a megjelölésére korlátozódott. A cégautót használó munkavállaló az alperestől üzemanyag-kártyát kapott.
Az irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint a perbeli alperesi intézkedésre a felperes huzamos táppénzes állománya, illetve munkából távolléte alatt akkor került sor, amikor az alperes a kirívóan magas gépkocsi-használatot észlelte. A felperes ugyanis a keresőképtelensége alatt a használat felfüggesztéséig annyit, vagy többet használta a cégautót, mint a folyamatgazda munkakörében való munkavégzésekor, a használat költségeit (biztosítás, tankolás stb.) az alperes fizette a havi 16 000 + áfa/hó díjfizetést leszámítva.
Az alperes a több hónapja keresőképtelen állományban lévő felperes cégautó magánhasználatát tartalmilag a rendeltetésellenes használat és az együttműködési kötelezettség elmulasztása miatt függesztette fel azzal, hogy a felperes jogosult az általános feltételek szerint az alperestől gépkocsit bérelni.
Az alperes a perben helytállóan hivatkozott az Mt. 4. § (1) bekezdésében és a 3. § (1) bekezdésében szabályozottakra. Eszerint a munkaviszonyban a munkavállalót is terheli a rendeltetésszerű joggyakorlás, a jóhiszeműség és a tisztesség követelményének teljesítése, valamint az együttműködés kötelezettsége. Mindezek a munkavállalót a keresőképtelensége fennállása alatt is terhelik, továbbá a munkavállaló a jogai gyakorlása során úgy köteles eljárni, hogy munkáltatója jogos gazdasági érdekét ne veszélyeztesse, hanem annak figyelembevételével járjon el [Mt. 3. § (5) bekezdés].
A per adatai szerint a felperes a munkakörének megfelelő ellátásához biztosított cégautó magánhasználata során nem tartotta be a rendeltetésszerű magánhasználat követelményét, és annak a vezérigazgatói utasításban szabályozott kereteit, amikor huzamos munkából távolléte alatt kirívó mértékű használatot téríttetett az alperessel. Mindezek alapján az alperes jogszabálysértés nélkül intézkedett a használat felfüggesztéséről, ezért az eljárt bíróságok érdemben megalapozottan utasították el a felperesnek az egyoldalú munkaszerződés-módosítás megállapítására és a kártérítésre kötelezésre irányuló keresetét.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a felmondási időre igényelt kártérítést elutasító rendelkezdését nem érintette, ezt meghaladóan – a részletezett módosított indokolással – hatályában fenntartotta [Pp. 275. § (3) bekezdés].
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.161/2004. sz.)