Vissza az előző oldalra
MÜ BH 2005/31
Megállapodás alapján a munkáltató jogos gazdasági érdekei veszélyeztetésétől való tartózkodásra irányuló kötelezettség úgy is előírható, hogy a munkavállalót előzetes bejelentési kötelezettség terheli egy újabb jogviszonyában vele szerződő félről. Megfelelő, arányos ellenérték fejében a munkáltató jogosult lehet arra, hogy a munkavállalója számára meghatározott ideig, jóhiszemű és tisztességes feltételekkel e jogviszony létesítését megtiltsa [Mt. 3. § (3)–(4) bek.].
A felperes az Mt. 3. § megsértése, továbbá a versenytilalmi megállapodásra vonatkozó elvi kérdésben történő állásfoglalás miatt nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság iratellenesen hagyta figyelmen kívül a munkaszerződésnek azt a rendelkezését, miszerint az alperes köteles bejelenteni azt az új munkáltatót, akinél munkaviszonyt (egyéb jogviszonyt) létesített. Kirívóan okszerűtlennek minősítette a másodfokú bíróságnak az alperes által a munkaviszonya megszűnését követően létesített új jogviszonyra vonatkozó álláspontját, mivel ha ez az új jogviszony már létrejött, a korábbi munkáltató már nem élhet a ,,letiltás jogával''. A felperes sérelmezte továbbá a kereseti kérelemhez kötöttség szabályának megsértését, a fellebbezés érdemi előadásai vizsgálatának elmulasztását.
A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárást rendelt el az Mt. 3. §-ának az ügyben irányadó (4) bekezdése alapján kötött megállapodás, a kötbérigény elbírálása tárgyában.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes vezető programozó munkakörben 1998. április 1-jétől 2001. március 7-éig állt munkaviszonyban a felperesnél, a munkaviszonya saját rendes felmondása miatt szűnt meg. A munkaszerződésben az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a munkaviszonya megszűnését követő egy éven belül bejelenti a munkakörével azonos, vagy hasonló munkaviszony, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony létesítésére irányuló szándékát. A munkáltató legfeljebb egy évig jogosult a fenti jogviszony létesítését megtiltani, ez esetben köteles a munkavállalónak a tiltás tartamára az utolsó munkabére 50%-át folyamatosan folyósítani. Az alperest szerződésszegés esetére 1 000 000 forint kötbér megfizetése terhelte.
Az elsőfokú bíróság abból kiindulva, hogy az alperes 2001. május 7-én bejelentette a versenytilalmi kikötés betartását, de az üzleti partnere nevét nem jelölte meg, az alperes szerződésszegő magatartásának hiányára következtetett. Ezért ítéletével a kötbér megfizetésére irányuló keresetet elutasította.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, amelyben arra hivatkozott, hogy az alperes a munkaszerződést nem támadta meg, ezért az ügyben a versenytilalmi megállapodás alapján kell határozni. A szolgáltatás és ellenszolgáltatás között nem áll fenn aránytalanság, az alperes szerződésszegése bizonyított, ezért a kereset elutasítása nem felelt meg a bizonyítékoknak és a jogszabályoknak.
A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette. Ebben – egyebek mellett – rögzítette, hogy az alperes saját vállalkozást működtet, ezt 2001. május 7-én azzal közölte a felperessel, hogy fő üzleti iránya egy harmadik ország, üzleti tevékenysége Magyarországot, Ausztriát nem érinti, azonban a konkrét üzleti partnere nevét nem tudja megadni a titoktartási kötelezettsége miatt. Ezt a választ a felperes nem fogadta el.
A kiegészített tényállásból a másodfokú bíróság az alperes tájékoztatási kötelezettsége teljes körű teljesítésére következtetett, mivel a munkaszerződés nem tartalmazta, hogy az alperes a vele szerződő pontos adatait köteles megadni. Szerződésszegés hiányában az alperes kötbérfizetési kötelezettsége nem áll fenn. Mindezek miatt a másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a jogvitát az alperes által meg nem támadott munkaszerződésnek a versenytilalmi kikötést tartalmazó rendelkezése teljes körű értékelése alapján kell elbírálni. A munkaszerződésben a felek úgy rendelkeztek, hogy az alperes (többek között) az új jogviszony létesítésére irányuló szándékát a munkáltató pontos megjelölésével köteles a felperesnek bejelenteni. A megállapodás idézett szövege alapján helyesen hivatkozott a felperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a másodfokú bíróság tévesen következtetett az alperes kötelezettségének tartalmára, továbbá nem felel meg a munkaszerződésnek a bejelentés értékelése sem. Az alperes ugyanis a szerződésben megjelölt jogviszonyok létesítésének szándékát volt köteles bejelenteni, értelemszerűen a megjelölt jogviszonyok létrejötte előtt. A felperes nyilvánvalóan csak ez esetben mérlegelheti a versenyhelyzet fennállását, és ezután tehet egyoldalú jognyilatkozatot az alpereshez, amelynek a következménye a meghatározott összeg folyósítása a szerződésben megjelölt módon.
Mindezek miatt a másodfokú bíróság a szerződés teljes tartalmát és célját figyelmen kívül hagyva mondta ki, hogy az alperes nem volt köteles bejelenteni a felperesnek a vele szerződő fél nevét. A peres iratokban meglévő bizonyítékok továbbá nem támasztják alá azt a megállapítást, hogy az alperes által létrehozott jogviszonynak mi a tartalma, sértheti-e a felperes jogos gazdasági érdekét, ezért e tekintetben a bizonyítási eljárás bizonyítási teher szabályai szerinti kiegészítése szükséges. E nélkül nem lehet állást foglalni arról, hogy az alperes szerződésszegést elkövetett-e vagy sem [Pp. 206. § (1) bekezdés].
Mindezeken túlmenően – a fenti bizonyítás eredménye alapján – kell elbírálni a fellebbezést, dönteni kell a szolgáltatás és ellenszolgáltatás megfelelő arányának fennállásáról vagy hiányáról, figyelembe véve az eset összes körülményeit. Ennek során nem mellőzhető az alperes által betöltött munkakör, a tilalmi idő tartama, a korlátozás nagysága, illetve a folyósítandó munkabér összegének egybevetése és értékelése. A Legfelsőbb Bíróság ezért a felvetett jogkérdésben úgy foglalt állást, hogy a versenytilalmi megállapodás alapján a törvény helyes értelme szerint a munkáltató jogos gazdasági érdekei veszélyeztetésétől való tartózkodásra irányuló kötelezettség úgy is előírható, hogy a munkavállalót előzetes bejelentési kötelezettség terheli egy újabb jogviszonyában vele szerződő félről. Megfelelő, arányos ellenérték fejében a munkáltató jogosult lehet arra, hogy a munkavállalója számára meghatározott ideig, jóhiszemű és tisztességes feltételekkel e jogviszony létesítését megtiltsa [Mt.-nek az ügyben irányadó 3. § (3) és (4) bekezdése].
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és ugyanezt a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 077/2004. sz.)