Vissza az előző oldalra
MÜ BH 2005/407.
Ha a jogerős ítélet – a munkáltató korábbi jogellenes rendes felmondása jogkövetkezményeként – a munkáltatót a munkavállaló továbbfoglalkoztatására kötelezte, és ezt a munkáltató akként hajtotta végre, hogy munkaszerződés-módosítással olyan munkavégzési helyre kezdeményezte a munkavállaló foglalkoztatását, ahol a létszámcsökkentés elkerülhetetlen volt, ez a munkáltató részéről rendeltetésellenes joggyakorlásnak minősül [Mt. 3. § (1) bek., 4. §].
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében iratellenes, téves és okszerűtlen ténymegállapítást sérelmezett, amely álláspontja szerint a másodfokú bíróság alaptalan következtetésére vezetett. Előadta, hogy a korábbi jogerős másodfokú ítéletet végrehajtotta, azonban arra nem volt köteles, hogy a felperest másokkal szemben kedvezőbb helyzetbe hozza. A felek közös megegyezéssel módosították a felperes munkaszerződését, a bolt forgalmában időközben bekövetkezett változások a létszámleépítést, és a felperes munkaviszonyának rendes felmondással megszüntetését kellően alátámasztották.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálása alapján a felülvizsgálat elrendelésére nem talált alapot.
Az Mt. 4. § alapján a bíróság az alakilag jogszerűnek minősülő joggyakorlást az adott ügyben bizonyított sajátos körülmények alapján jogellenesnek minősítheti.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást lényeges körülményekkel kiegészítette. A kiegészített tényállás jogi megítélésekor helyesen indult ki abból, hogy az alperesnek az Mt. 3. § (1) bekezdésének megfelelően kellett végrehajtania azt a korábbi jogerős másodfokú ítéletet, amely az alperes korábbi rendes felmondása jogellenességének következményeként arra kötelezte, hogy a felperest az eredeti munkakörében tovább foglalkoztassa. A jogerős ítélet végrehajtásának tehát – a felülvizsgálati kérelem téves érvelésével szemben – nem a felperes előnyben részesítését, hanem azt kell jelentenie, hogy az alperes a szükséges jogszerű intézkedéseket a végrehajtás érdekében megteszi. Az alperes intézkedéseiről, illetve a bizonyított, és az alperes által is ismert tényekből kiindulva a másodfokú bíróság a bizonyítékoknak megfelelően, okszerűen, és a logika szabályai szerint következtetett arra, hogy az alperes tudta, hogy olyan munkavégzési helyre vonatkozóan kezdeményezte a felperes munkaszerződés-módosítását, ahol a létszámcsökkentés elkerülhetetlen volt. Bizonyított volt továbbá, hogy a felperes másik munkakört is elfogadott volna. Mindezek alapján a másodfokú bíróság törvénynek megfelelő mérlegeléssel meghozott és indokolt [Pp. 206. § (1) bekezdés, 221. § (1) bekezdés] ítéletében jogszabálysértés nélkül következtetett az alperes rendeltetésellenes joggyakorlására. A meggyőző és körültekintő indokolásban kifejtetteket az alperes felülvizsgálati kérelmének az ítélet érthetetlenségét és irracionális voltát állító érvelése nem cáfolhatja. A másodfokú ítélet az események láncolatát az Mt. 4. §-ában foglaltaknak megfelelően vizsgálta, amelyre vonatkozóan a felülvizsgálati kérelemben kifejtettek nem tartalmaznak a bizonyítási eljárás eredményével alátámasztott érvelést.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 273. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította.
(Legf. Bír. Mfv. E. 10.611/2004. sz.)