Vissza az előző oldalra
MK BH 1976/470
Változó munkahelyre alkalmazott dolgozónak a vállalat másik telephelyére történt átirányítását a munkaügyi bíróság csupán méltányosságból nem hatálytalaníthatja. (Mt. V. I8. §, MK 5. sz.).
A felperes az alperesi gyár b—i telephelyén dolgozik portásként.
Az alperes az 1974. december 13-án kelt intézkedésével értesítette a felperest, hogy 1975. január l-től – vállalati érdekből – a T. utcai telephelyről egy másik telephelyére irányítja át, munkaköre, besorolása és munkabére érintetlenül hagyása mellett.
A felperes az átirányítást sérelmesnek tartva panasszal élt a munkaügyi döntőbizottsághoz. A döntőbizottság a felek munkaszerződéséből megállapította, hogy a gyár a felperest változó munkahelyre alkalmazta, ezért a határozatában a panaszt elutasította.
A felperes az elutasító határozat ellen keresetet nyújtott be a Fővárosi Munkaügyi Bírósághoz. Kérte a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatásával a vállalati intézkedés hatályon kívül helyezését.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetének helyt adott. Döntésének indokai szerint tény: a felperes az írásbeli munkaszerződésben arra vállalt kötelezettséget, hogy az alperesi vállalat bármely b—i telephelyén ellátja a portási munkát. A perben azonban adatok merültek fel arra, hogy a T. utcai telephelyen a felperesen kívül még két fő teljesít portási szolgálatot és mindketten egészségesek. Ezzel szemben a felperes lába beteg, az új munkahelyét részben közlekedési eszközzel, részben pedig gyalog tudja csak elérni. A nyugdíjkorhatárig egyébként is már csak tíz hónapja van hátra, így a felperesre aránytalanul súlyos tehertételt jelentene az új munkahely elfoglalása. Ezért a keresete alapos, az átirányítási intézkedés hatályon kívül helyezése indokolt.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felek írásban megkötött munkaszerződése szerint a felperes „munkáját a vállalat területén, de ha a vállalat érdeke megkívánja, minden (gyáregység, főosztály) változó munkaterületén is köteles dolgozni, változatlan személyi bérrel, mindhárom műszakban.”
A felperes a munkaszerződést aláírta, a munkaszerződésben foglaltakat tehát magára nézve kötelezőnek ismerte el.
A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 5. számú állásfoglalásában kifejtettek szerint a munkahelyváltozásokkal eleve számolnia kell annak a dolgozónak, akit változó munkahelyre alkalmaznak, s a munkaszerződést a vállalat és a dolgozó ennek tudatában és ismeretében köti meg. Ha tehát a vállalat a változó munkahelyre alkalmazott dolgozót a vállalaton belül másik munkahelyre, illetőleg telephelyre irányítja át, a dolgozó ennek szükségességét és indokoltságát nem vitathatja. Munkaügyi vitát csak akkor kezdeményezhet, ha a dolgozónak a másik munkahelyen való munkavégzése, illetőleg foglalkoztatása tilos. Ez utóbbira nézve azonban adatok nem merültek fel, s így a munkaügyi bíróság törvénysértően járt el, amikor a vállalati intézkedést – csupán méltányosságból – hatályon kívül helyezte. (Legf. Bír. M. törv. I. 10 270/1975. sz.)