Vissza az előző oldalra
MK EBH 2009/1990.
Jogszabályban előírt végzettség, szakképzettség nélkül foglalkoztatott közalkalmazott jogviszonya érvénytelen. A munkáltató a jogviszonyt köteles azonnali hatállyal felszámolni, ez esetben a közalkalmazott a felmentéssel történő megszüntetéskor érvényesíthető igényeket támaszthatja [Kjt. 2. § (3) bekezdés, 3. §, 61. § (3) bekezdés, Mt. 8. § (1) bekezdés, 10. §].
A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy a munkáltató 2005. június 14-én kelt közalkalmazotti jogviszony megszüntetése elnevezésű intézkedése jogellenes volt. Eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével a jogellenességhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Ezen túlmenően 2005. évre 13. havi illetmény, 2003. augusztus 1-jétől 2004. július 31-e közötti időszakra bruttó 43 440 forint, a C. fizetési osztály 5. fizetési fokozata és a D. fizetési osztály 5. fizetési fokozata közötti elmaradt illetménykülönbözet, a 2003. szeptember 1-jétől 2004. december 31-e közötti időszakra havi bruttó 8274 forint, összesen bruttó 132 384 forint illetménykiegészítés megfizetését is igényelte kamataival együtt. Elsődlegesen a munkáltató jogellenes közalkalmazotti jogviszony megszüntetése esetén irányadó jogkövetkezmények alkalmazását kérte a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésével összefüggő kereseti követelései vonatkozásában. Másodlagosan a követeléseit kártérítés címén kérte megítélni.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek tizenöt napon belül bruttó 132 384 forintot kamatával együtt, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperest az alperes határozott időre szóló írásbeli közalkalmazotti kinevezésekkel foglalkoztatta 2002. augusztus 29. napjától kezdődően. A felek által aláírt utolsó kinevezés-módosítás szerint a felperes határozott időre szóló közalkalmazotti kinevezése 2005. január 1-jétől május 31-éig szólt.
A 2005. június 1-je és 15-e közötti határozott időre szóló írásbeli kinevezés-módosítást a felperes már nem írta alá. Ennek ellenére 2005. június 1-jén és 3-án a műszakbeosztása szerint munkát végzett, 2005. június 6-ától kezdődően pedig az alperes szabadságot adott ki részére. A 2005. június 14. napján kelt közalkalmazotti jogviszony megszűnése (megszüntetése) elnevezésű irat szerint a felperesnek az alperessel fennálló közalkalmazotti jogviszonya a határozott idő lejárta miatt 2005. június 15-ével megszűnik.
A munkaügyi bíróság ítéletében hivatkozott a Kjt. 21. §-ának (1) és (3) bekezdésében foglaltakra, valamint a Kjt. 61. §-ában rögzítettekre. Utalt Kjt.-nek a szociális, valamint a gyermekjóléti és gyermekvédelmi ágazatban történő végrehajtásáról kiadott 257/2000. (XII. 26.) Korm. rendeletben szabályozottakra is. Megállapította, hogy a felperes által betöltött segédgondozó, illetőleg gondozó munkakör ellátásához szükséges jogszabályban előírt szakképesítés, szakképzettség és annak megszerzése alóli felmentés hiányában a felperes részére kiadott és általa elfogadott valamennyi írásbeli határozott időre szóló közalkalmazotti kinevezés, illetőleg kinevezésmódosítás semmis, érvénytelen. A határozott időre szóló kinevezések, illetve módosítások teljes egészében semmisek, érvénytelenek, ezért a részbeni érvénytelenség szabályai nem alkalmazhatóak.
A felperes az alperessel fennálló közalkalmazotti jogviszonya megszűnése, illetőleg megszüntetése vonatkozásában a Kjt. 34. §-a szerinti, a munkáltató jogellenes közalkalmazotti jogviszony megszüntetése esetére meghatározott jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Érvénytelen jogviszony felszámolásakor, megszüntetésekor, a jogviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeinek alkalmazása nem lehetséges. A felperes az Mt. 10. §-ának (2) bekezdése szerinti jogkövetkezmények alkalmazását azonban keresetében nem kérte, a keresethez kötöttség elve alapján ezért a bíróság ezt nem is vizsgálhatta. Az Mt. 10. §-ának (3) bekezdésére vonatkozó konkrét tényállást a felperes nem terjesztett elő, felmerült kárra nem hivatkozott, ezért erre tekintettel a bíróság jogkövetkezmény alkalmazását nem találta megállapíthatónak.
A bíróság megállapította, hogy a munkáltató a többi közalkalmazott részére biztosította a saját mérlegelési jogkörében adható havi bruttó 8274 forint illetménykiegészítést 2002. szeptember 1. napjától, míg a felperes részére ezt nem fizette. Ez az eljárás pedig sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, illetőleg az egyenlő bánásmód követelményébe ütközik. Minderre tekintettel a munkaügyi bíróság 132 384 forint illetménykiegészítést talált megállapíthatónak.
A felperes fellebbezése, valamint az alperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta.
A megyei bíróság osztotta a munkaügyi bíróság álláspontját a vonatkozásban, hogy a segédgondozói és a gondozói munkakörhöz is szakképesítés szükséges, a közalkalmazotti jogviszony létesítésekor pedig a felperes ? maga által sem vitatottan ? ilyennel nem rendelkezett. Azon hivatkozása, miszerint a munkáltató a munkakör betöltéséhez szükséges képesítés alól hallgatólagosan felmentette volna, nem alapos, a felmentésnek kifejezettnek kell lennie. A hallgatólagos felmentést nem alapozza meg, hogy 2003. június 8-ától gyógypedagógiai asszisztensi képesítés megszerzése érdekében tanulmányokat folytatott az alperes tudtával.
Az érvénytelen jogviszony felszámolása esetén a jogviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezménye alkalmazásának nincs helye, ez esetben a közalkalmazotti jogviszony felmentéssel történő megszüntetése következményei alkalmazandóak. Ilyen irányú kereseti kérelmet azonban a felperes nem terjesztett elő, másodlagos kereseti kérelemként a közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményeket kérte kártérítésként megítélni. A másodfokú bíróság alaptalannak találta az alperes csatlakozó fellebbezését a havi bruttó 8274 forint illetménykiegészítés vonatkozásában. Osztotta e körben az elsőfokú bíróság álláspontját mind a hátrányos megkülönböztetés tilalma, pedig az egyenlő bánásmód követelményére vonatkozó okfejtés tekintetében.
A felperes felülvizsgálati kérelme az ítéletek hatályon kívül helyezésére, és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalára irányult, az alperes kereset szerinti marasztalása mellett.
A felperes hivatkozása értelmében a határozatlan idejűvé átalakult jogviszonya megszüntetését kimondó munkáltatói intézkedés semmisségben megnyilvánuló érvénytelenségben szenved. A bírósági ítéletek a Pp. 174. §-ának (1) bekezdésében, mind a közalkalmazotti jogviszonyra, illetőleg a munkaviszonyra vonatkozó jognyilatkozatok érvényességére, illetőleg érvénytelenségére vonatkozó törvényi rendelkezések helytelen értelmezése miatt jogszabálysértően vonták le a kereseti követelés jogalapjának hiányára vonatkozó következtetést.
A jogvita eldöntésekor a semmis jognyilatkozat jogi megítélésére az Mt. 8. §-a, és az ennek alkalmazása során általánosan alkalmazásra kerülő bírói jogértelmezés az irányadó. Semmis a jognyilatkozat illetőleg a megállapodás, ha jogszabály előírásaiba ütközik. Ilyenkor a feleket terhelő együttműködési kötelezettség alapján rövid időn belül a semmisség orvoslását meg kell kísérelni, feltéve, ha az a felek és a közérdek sérelmével nem jár. Amennyiben erre nincs mód, a jognyilatkozatot a törvény erejénél fogva semmisnek kell tekinteni. Ha közalkalmazott kinevezésére az alkalmazási feltételek megsértésével kerül sor, a közalkalmazott nem állítható munkába, a munkavégzéstől mindaddig el kell tiltani, amíg az érvénytelenség okát nem orvosolják.
Másodlagos kereseti kérelme jogcímét kártérítésben, jogalapját pedig a munkáltató hibájából eredő érvénytelenség jogcímén támasztott kárigényben jelölte meg, hivatkozva arra, hogy az Mt. 10. § (1) bekezdésének rendelkezése szerint az érvénytelen megállapodásból eredő jogokat és kötelezettségeket úgy kell elbírálni, mintha érvényesek lettek volna, így ez esetben is igényt tarthat a felperes az elsődleges kereseti kérelem szerint követelt összegekre. Az Mt. 10. § (3) bekezdése megjelölésével utalt arra, hogy amennyiben az alperes munkáltató azonnali hatályú felszámolásnak tekinti a közalkalmazotti jogviszonya megszüntetését, a megállapodás érvénytelenségéből származó kárára a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni. A másodlagos kereseti kérelem tartalmazza a bíróság döntésére irányuló határozott kérelmet, annak jogcímét, jogalapját, és a követelés összegszerűségét, az annak alapjául szolgáló tényekre és körülményekre vonatkozó hivatkozást, így a másodfokú döntés a Pp. 121. § és 221. §-ába ütközően jogszabálysértő.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül [Pp. 275. §-ának (2) bekezdése]. Így a felperes részére fizetendő elmaradt illetménykiegészítés nem volt vizsgálat tárgyává tehető.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.
A Kjt. 21. §-ának (3) bekezdése szerint a kinevezési okiratnak tartalmaznia kell a közalkalmazott besorolásának alapjául szolgáló fizetési osztályt és fokozatot, illetményét, továbbá munkakörét és a munkavégzés helyét. A kinevezésben más, a közalkalmazotti jogviszonyt érintő kérdés is meghatározható. A Kjt. 61. §-ának (3) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a miniszter határozza meg az egyes fizetési osztályokba tartozó munkaköröket, az ezek betöltéséhez az (1) bekezdésben foglaltakat meghaladóan szükséges képesítési, és más többletkövetelményeket, az egyes munkakörökhöz kapcsolódó elnevezéseket.
A Kjt.-nek a szociális, valamint a gyermekjóléti és gyermekvédelmi ágazatban történő végrehajtásáról kiadott 257/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet 9. § (1) bekezdése szerint a közalkalmazottak által betölthető egyes munkakörök megnevezését és fizetési osztályba sorolásuk feltételeit a 2. számú melléklet tartalmazza.
A bíróságok a fenti jogszabályok alapján helytállóan állapították meg, hogy a felperes az általa betöltött segédgondozói, gondozói munkakörhöz előírt végzettséggel, szakképzettséggel nem rendelkezett, és ezen előírás alól felmentést sem kapott. A munkáltató ennek ellenére foglalkoztatta, így a közalkalmazotti jogviszony érvénytelenségét a bíróságok helytállóan állapították meg, figyelemmel a Kjt. 2. § (3) bekezdésében, és 3. §-ában foglaltak alapján alkalmazandó Mt. 8. § (1) bekezdésében rögzítettekre is.
Az érvénytelen megállapodás alapján létrejött jogviszonyt a munkáltató köteles azonnali hatállyal felszámolni [Mt. 10. § (1) bekezdés]. A bíróságok helytállóan fejtették ki, hogy az érvénytelen jogviszony felszámolása esetén a jogviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei nem alkalmazhatók, hanem a felmentéssel történő megszüntetés esetén járó juttatások igényelhetőek.
A felperes másodlagos kereseti kérelme szerint az Mt. 10. §-ára alapítottan kérte az alperes marasztalását. Önmagában az a körülmény, hogy ezen belül tévesen jelölte meg az alkalmazandó bekezdést, nem jelenti, hogy igényének érvényesítése nem megfelelő módon történt.
A bíróságok elfoglalt jogi álláspontjuknál fogva érdemben nem foglalkoztak a felperes követelésének összegszerűségével, annak a megismételt eljárás során kell eleget tenniük.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, egyebekben hatályon kívül helyezte [Pp. 275. § (4) bekezdés], és megállapította, hogy a felperesnek az alperesnél fennálló jogviszonya érvénytelen volt, ennek jogkövetkezményei összegszerűsége, valamint a perköltségek körében az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.304/2008.)