|
|
|
A Kúria Mfv.I.10.594/2011/7.számú ítélete
í t é l e t e t : A Kúria a Pest Megyei Bíróság 8.Mf.25.592/2010/8. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a Pest Megyei Munkaügyi Bíróság 8.M.792/2009/13. számú ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 30.000 (harmincezer) forint másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - felhívásra - 37.100 (harminchétezer-egyszáz) forint fellebbezési és 37.100 (harminchétezer-egyszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az alperes kérelmére a lerótt 7.500 (hétezer-ötszáz) forint illeték visszatérítésének van helye. I n d o k o l á s : A felperes a keresetében versenytilalmi megállapodás megszegése jogcímén 618.000 forint, illetve ebből 309.000 forint után 2009. január 8-ától, 309.000 forint után 2009. február 2-ától a kifizetés napjáig járó törvényes kamata, valamint perköltség megfizetésére kérte az alperest kötelezni. A Pest Megyei Munkaügyi Bíróság 8.M.792/2009/13. számú ítéletével a keresetet elutasította és a felperest 30.000 forint perköltség, valamint 37.100 forint illeték viselésére kötelezte. A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2008. november 6-én kötött munkaszerződést az alperessel 2008. december 1-jei hatállyal. Az alperes hegesztőmérnökként dolgozott a munkáltatónál 470.000 forint személyi alapbér mellett. Feladata egy hűtővezetékkel kapcsolatos hegesztési technológia tesztelése és majdani hasznosítása volt, részletes feladatait a munkaköri leírás tartalmazta. A felek között a munkaszerződésben versenytilalmi megállapodás kikötésére is sor került, amely szerint az alperes köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amely a felperes jogos gazdasági érdekeit veszélyezteti. A felperes írásbeli engedélye nélkül nem folytathat annak tevékenységével rokon, vagy azzal kapcsolatos tevékenységet idegen vállalkozásban, továbbá ilyen vállalkozásban tulajdoni részt, vagy érdekeltséget nem szerezhet. Az alperest e kötelezettségek teljesítéséért külön díjazás illette meg, amelyet a felek havi bruttó 230.000 forint összegben állapítottak meg. Az alperest a versenytilalmi megállapodásban foglalt kötelezettség a munkaviszonya időtartamára terhelte, illetve annak megszűnését követően annyi ideig, ameddig a megszűnés időpontjáig az alperesnél alkalmazásban állt. A felperes az alperes 2008. december hónapra járó munkabérével együtt 180.000 forintot, valamint a 2009. január hónapra járó munkabérével együtt 208.095 forintot fizetett meg az alperesnek titoktartási díj címén. A felperes az alperes munkaviszonyát 2009. január 31-én, a próbaidő alatt azonnal hatállyal megszüntette. Az alperes 2009. február 16-án munkaviszonyt létesített a G.H. Zrt-nél (utóbb Kft.), annak alkatrész felújítással foglalkozó területén, minőségbiztosítási mérnök munkakörben. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a csatolt okiratok, a felek nyilatkozata, illetve S.I. tanúvallomása alapján megállapítható volt, hogy a felperes és az alperes utóbbi munkáltatója tevékenysége annyiban összefüggött, hogy a G.H. Kft. megrendelője a felperes lett. Ezen túlmenően azonban a bíróság álláspontja szerint sem a felek, illetve a tanúk nyilatkozata, sem a csatolt okiratok alapján nem állapítható meg olyan mértékű és közvetlen összefüggés az alperes felperesnél, illetve a G.H. Kft-nél végzett tevékenysége, valamint a felperes és a G.H.. Kft. tevékenysége között, amely a versenytilalmi megállapodásban foglaltak megszegését jelentené. Önmagában az a tény nem jelentette a versenytilalmi megállapodás megszegését, hogy az alperes a felperes gazdasági üzleti partnerénél helyezkedett el, a felek erre vonatkozó kikötést nem rögzítettek. A felperes sem utalt arra, hogy az alperesnek a G.H. Kft-nél való elhelyezkedését követően ezen cég a továbbiakban ne maradt volna a felperes megrendelője, ami arra utal, hogy nem végez olyan tevékenységet, amely a felperes munkájával azonos, vagy azzal egyenértékű, ellenkező esetben nem venné igénybe a felperes szolgáltatását. A bíróság S.I. tanúvallomása alapján megállapította, hogy az alperes minőségbiztosítási mérnökként csak közvetett módon és esetleges jelleggel került kapcsolatba a felperes által gyártott termékekkel, a minőségbiztosítási területtel csak informális módon, az ügymenet meggyorsítása érdekében állhat fenn bizonyos mértékű kapcsolattartás. A felperes hivatkozott arra, hogy a G.H. Kft., illetve annak v. gyára hasonló fémmegmunkálási folyamatokat végez, utalva ezzel arra, hogy a két cég egymás versenytársa, azonban ez utóbbi tényállás vonatkozásában további előadást nem tett, bizonyítási indítványt nem terjesztett elő.A munkaügyi bíróság ítéletében utalt a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 4. §-ának (1), (2) és (3) bekezdésében foglaltakra. Kifejtette, hogy az alperes informatikai jogosultságai alapján hozzáférhetett a felperes által gyártott valamennyi termék, technológia kapcsán a felperesnél informatikai eszközön tárolt adatokhoz. Nem merült fel azonban bizonyíték arra, hogy az alperes ezen információkat bármilyen formában ténylegesen is megszerezte, felhasználta, mással közölte, nyilvánosságra hozta, vagy az ő közreműködésével bárki a felperes bármely megrendelőjének hozzájárulása nélkül megszerezte volna. A felperes fellebbezése folytán eljárt Pest Megyei Bíróság 8.Mf.25.592/2010/8. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg a felperesnek 248.830 forintot és annak 2009. február 17-étől járó törvényes kamatát. A felperes perköltség fizetési kötelezettségét mellőzte, az államnak fizetendő illeték összegét 14.900 forintra leszállította. Kötelezte az alperest, hogy külön felhívásra fizessen meg az államnak 22.150 forint elsőfokú eljárási illetéket. Kimondta, hogy a felek az első-, és a másodfokú eljárásban felmerült költségeiket maguk viselik. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg 14.900 forint fellebbezési eljárási illetéket, az alperest pedig 22.150 forint másodfokú eljárási illeték viselésére kötelezte. A másodfokú bíróság ítéletében utalt a munkaszerződés 10., 11. pontjában rögzítettekre. Megállapította, hogy a 3. sorszámú jegyzőkönyv 2. oldalán az alperes személyesen (3. bekezdés) egyértelműen nyilatkozott arról, hogy a felperes és az ő munkáltatója a fémmegmunkálás területén rokon tevékenységet végez.A felperes alappal értelmezte úgy az alperesi nyilatkozatot az elsőfokú eljárás során, hogy nem vitatja annak tényét, miszerint a felperes és az új munkáltató tevékenységei között hasonlóság fennáll. A felperes az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásából szerzett arról tudomást, hogy e körben bizonyítási kötelezettsége áll fenn, amelynek nem tett eleget. Ilyen körülmények között nem kizárt a másodfokú eljárás során a bizonyítás. A másodfokú bíróság ezért elfogadta ítélete alapjául a felperes által a másodfokú eljárás során csatolt bizonyítékokat, amely a két cég tevékenységi körének összehasonlítására volt alkalmas. A bíróság megállapította, hogy a felperes és az új munkáltató tevékenységi körében azonos tevékenységként szerepel a fémfelület-kezelés, az Mns. egyéb fémfeldolgozási termék gyártása, vegyiárú nagykereskedelem, mérnöki tevékenység, műszaki tanácsadás, M. egyéb szakmai, tudományos, műszaki tevékenység. Az alperes megsértette a felperessel kötött munkaszerződésének pontját, amely megalapozza a versenytilalmi megállapodás ellenében kapott díjazás visszafizetési kötelezettségét. Jelen esetben ugyanis nem annak a vizsgálata szükséges, hogy az alperes a felperesnél, illetve új munkáltatójánál azonos, vagy hasonló tevékenységet végez-e, hanem a két munkáltató tevékenységi köre értékelendő.A megyei bíróság nem osztotta az alperes hivatkozását, hogy a részére kifizetett összegnek csak a versenytilalmi megállapodással kapcsolatos arányos részét kellene visszafizetnie abban az esetben, ha a bíróság a kereset jogalapját megalapozottnak ítéli, mert a titoktartási kötelezettség az alperest ellenszolgáltatás nélkül jogszabály erejénél fogva terheli [Mt. 103. § (3) bekezdés].Az alperes nem tett észrevételt azzal kapcsolatban, hogy a felperes 248.830 forintban határozta meg az alperes részére a két hónap alatt kifizetett összeg nagyságát. A másodfokú bíróság ennek a visszafizetésére kötelezte az alperest, hiszen a felperes által sem vitatottan részére ez az összeg került átadásra. A felperes jogosult az adóhatóságtól és a társadalombiztosítási szervektől az általa befizetett adók és járulékok visszakövetelésére.A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet részbeni - annak összegszerűségére, illetve a perköltségre, valamint az illetékfizetésre vonatkozó - részének hatályon kívül helyezését kérte a kereseti kérelemnek megfelelő marasztalás mellett. A felülvizsgálati érvelés szerint az összegszerűség meghatározásakor a bíróság megsértette a Ptk. 318. § (1) bekezdésében foglaltak alapján irányadó 339. § (1) bekezdését, illetve a 355. § (1) és (4) bekezdéseit. A kártérítés mértékét a jogszabály alapján teljes mértékben kell figyelembe venni. Nincsen olyan előírás, amely szerződésszegés esetén lehetővé tenné a bíróság számára, hogy a szerződésszegéssel kárt okozó féllel ne a károsult vagyonában beállott teljes értékcsökkenést fizesse meg, hanem csak azt az összeget, amellyel egyébként a szerződést szegő fél, azaz az alperes maga közvetlenül, jogellenesen gyarapodott. A másodfokú ítélet jogszabálysértő arra is tekintettel, hogy nincsen olyan adó- és társadalombiztosítási jogi rendelkezés, amely alapján ezen összeg visszaigényelhető lenne. A felperes utalt az adózás rendjéről szóló 2003. évi CXII. törvény (Art.) 49. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra, amely szerint ha az adózó az adóhatóság ellenőrzésének megkezdését megelőzően feltárja, hogy az adóalapját, az adót, a költségvetési támogatást nem a jogszabálynak megfelelően állapította meg, vagy bevallása számítási hiba vagy más elírás miatt az adó, költségvetési támogatás alapja, összege tekintetében hibás, bevallását önellenőrzéssel módosíthatja. A jelen esetben azonban nincs szó az adó, illetve a járulékok jogszabályellenes megállapításáról, hibáról, vagy elírásról. A felperes a kifizetéskor irányadó jogszabályok alapján, azokkal teljes összhangban fizette meg az alperesnek járó kifizetést terhelő adót és járulékokat, nem történt sem hiba, sem elírás. Az Art. 49. §-ának (3) bekezdése egyértelművé teszi, hogy önellenőrzéskor az adót a kötelezettség eredeti időpontjában hatályos szabályok szerint kell megítélni, ahhoz képest fennálló hibát lehet helyesbíteni. A felperes azonban ilyet nem vétett, a kötelezettség eredeti időpontja szerinti jogszabályok alapján a felperes köteles volt úgy és olyan mértékben eleget tenni az adó- és járulékfizetési kötelezettségének, ahogy azt már korábban részletezte.Az alperes jogellenes magatartása kapcsán merül fel a felperes által befizetett adó- és járulékösszeg sorsa, amelyre a felperes a Ptk. 339. § (1) bekezdés, illetve 355. § (1) és (4) bekezdései szerint tart igényt.A felülvizsgálati kérelem szerint a munkaszerződés rendelkezései és a bíróság ítélete alapján nem a részére megfizetett bérjellegű jövedelmet volt köteles megfizetni, hanem kártérítést. A felperes által a versenytilalmi kötelezettség ellenértékeként kifizetett összeg bérjellegű jövedelemként került számfejtésre és a járulékok és adók befizetésre, azonban az alperes által megfizetni rendelt összeg nem ennek a bérjellegű jövedelemnek a visszafizetése, hanem egy teljesen más jogcímen, kártérítés címén megfizetendő összeg, amely után a felperes nem is fizethetett adót és járulékot. A felperes a felülvizsgálati kérelmében sérelmezte a jogerős ítélet perköltség- és illetékfizetésre vonatkozó rendelkezését. Hivatkozása szerint a másodfokú bíróság jogszabálysértő módon alkalmazta a Pp. 81. §-ában foglaltakat. Az alperes nemcsak az összegszerűség tekintetében, hanem jogalapját nézve is vitatta a keresetet, így a pervesztesség-pernyertesség arányainak meghatározásánál egyértelműen döntő jelentősége van annak, hogy a másodfokú bíróság jogerősen megállapította, az alperes valóban megszegte a szerződéses kötelezettségét.Álláspontja szerint a Pp. 81. §-ának (2) bekezdése az irányadó, azaz a pervesztes alperes kötelezendő a teljes költségek viselésére, valamint az államnak fizetendő illeték megtérítésére.Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, és új határozatban a felperes keresetének elutasítására irányult, perköltség fizetésre kötelezése mellett.A csatlakozó felülvizsgálati kérelem szerint a felperes sem az elsőfokú, sem a másodfokú eljárás során nem tudta azt bizonyítani, hogy az alperes a perben releváns időszakban, a munkáltató tevékenységével rokon vagy azzal kapcsolatos tevékenységet folytatott volna. Álláspontja szerint sem a másodfokú határozat indokolásában hivatkozott alperesi nyilatkozat, sem a tanúk vallomásai, sem pedig a perben csatolt okiratokban foglaltak nem igazolták azt, hogy a munkavállaló a perben releváns időszakban folyamatosan a felperes tevékenységével rokon, vagy azzal kapcsolatos tevékenységet végzett volna.Az alperesnek volt kapcsolata minőségbiztosítási mérnökként a felperessel, viszont ez nem a perben releváns időszakban volt, hanem azt követően. A tilalmazott tevékenységek folyamatos végzésére vonatkozóan egyáltalán nem merült fel bizonyíték.A felperes tett ugyan nyilatkozatot arra, hogy a G.H. Kft., illetve annak v. gyára hasonló fémmegmunkálási folyamatokat végez, mint a felperes, azonban sem további tényelőadás, sem pedig bizonyítási indítvány nem történt ez ügyben a felperes részéről. A munkaszerződés 11. §-ának két mondatában foglalt rendelkezések nem azonos, hanem két különböző tilalmat fogalmaznak meg. Az alperes álláspontja szerint jogszabályellenes azon ítéleti megállapítás, miszerint a felperes az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásából szerzett tudomást bizonyítási kötelezettségéről. A felperes még csak nem is állította, hogy közötte és a G.H. Kft. között azonos tevékenység folyt a perbeli időszakban. Az elsőfokú bíróság által lefolytatott eljárásban kellett volna a tevékenység azonosságát bizonyítani, ami nem történt meg.Az alperes az eset összes körülményét figyelembe véve nem veszélyeztette a felperes jogos gazdasági érdekeit azzal, hogy a G.H. Kft-nél, mint a felperes megrendelőjénél helyezkedett el minőségbiztosítási mérnökként. Az alperes érvelése szerint a felperes a felülvizsgálati kérelmében kártérítésre hivatkozik, holott sem a kereseti kérelme, sem pedig a másodfokú bíróság ítélete nem az alperes által fizetendő kártérítésről szólt, hanem a jogosulatlanul felvett munkabér alperes általi visszafizetésére való kötelezésről. A felperes a másodfokú ítélet rendelkezései alapján jogosult lenne önrevízió révén visszakérni és visszakapni az adóhatóságtól a befizetett közterheket. Az alperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében megalapozatlannak találta a felperes felülvizsgálati kérelmének a perköltség és illetékfizetésre vonatkozó megállapításait is. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos, míg a csatlakozó felülvizsgálati kérelem megalapozott az alábbiak szerint. Az Mt. 3. §-ának (5) bekezdése szerint a munkavállaló a munkaviszony fennállása alatt - kivéve ha erre jogszabály feljogosítja - nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel a munkáltatója jogos gazdasági érdekeit veszélyeztetné. Ugyanezen jogszabály (6) bekezdése értelmében pedig a munkaviszony megszűnését követően az (5) bekezdésben meghatározott kötelezettség a munkavállalót csak ilyen tartalmú, megfelelő ellenérték fejében kötött megállapodás alapján, és legfeljebb három évig terhelheti. E megállapodásra a polgári jog szabályai az irányadók.Az alperes munkaszerződése tartalmaz versenytilalmi megállapodást, mivel rögzíti, hogy a munkavállaló köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amely a felperes jogos gazdasági érdekeit veszélyezteti. A munkáltató írásbeli engedélye nélkül nem folytathat a felperes tevékenységével rokon, vagy azzal kapcsolatos tevékenységet idegen vállalkozásban, továbbá ilyen vállalkozásban nem szerezhet tulajdoni részt vagy érdekeltséget. Az alperest e kötelezettség fejében megillető díjat havi bruttó 230.000 forintban határozták meg. Kikötésre került, hogy az alperest a versenytilalmi megállapodásban foglalt kötelezettség a munkaviszony időtartamára terhelte, illetve annak megszűnését követően addig, amennyi időt a megszűnés időpontjáig a felperesnél alkalmazásban töltött.Az alperes 2008. december 1-jétől fennálló munkaviszonyát a felperes 2009. január 31-én próbaidő alatt azonnali hatállyal szüntette meg, a munkavállaló pedig 2009. február 16-án új munkaviszonyt létesített. Mivel a szerződésben meghatározott időn belül helyezkedett el más munkáltatónál, azt kellett vizsgálni, hogy annak működési köre azonosnak, vagy legalább rokonnak tekinthető-e a felperes tevékenységi körével.A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a versenytevékenységet a munkáltató és a másik gazdasági társaság cégjegyzékben feltüntetett tevékenységi körének egybevetésével kell vizsgálni. A jelen esetben megállapítható volt, hogy azonos tevékenységként került feltüntetésre a fémfelület-kezelés, illetve a fémfeldolgozási termékek gyártása, azonban az nem volt megállapítható, hogy ezen tevékenységi kört az új munkáltató versenyhelyzetet előidéző módon folytatta-e és milyen formában, vagy azok csak a tevékenységi jegyzék felsorolásában szerepelnek.A felperes azon állítása, hogy a G.H. Kft. veresegyházi gyára hasonló fémmegmunkálási tevékenységet is ellát, nem került bizonyításra, így a végzett munka jellege sem volt igazolt. Önmagában az a körülmény, hogy az új munkáltató megrendelője a felperesnek, nem alkalmas a versenytilalmi megállapodás megszegésének megállapítására. Az alperes nyilatkozata sem tekinthető elismerésnek, mivel nem jelölt meg olyan konkrét tevékenységet vagy munkafolyamatot, amely ítéleti bizonyossággal megállapíthatóan alkalmas volt a két cég tevékenysége azonos vagy rokon jellegének alátámasztásra, így a felperes gazdasági érdeke veszélyeztetésének igazolására. A versenytilalmi megállapodás méltánytalanul túlzottan nem korlátozhatja a munkavállaló további munkavégzését és megélhetését (BH.2001.84.), így konkrét bizonyítékok nélkül nem volt megállapítható az alperes szerződésszegése.A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.A felperes perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. §-ának (1) bekezdésén alapul, míg illetéket az adott ügyben irányadó 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése alapján kell fizetnie.Az alperes kérelmére a lerótt 7.500 forint illeték visszatérítésének van helye. Budapest, 2012. április 25. Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő |