Vissza az előző oldalra
MK EBH 1999/132.
Az olyan munkavállaló munkaviszonyának megszüntetésére, akinek – a munkaszerződés szerint – mindazokat a juttatásokat biztosítja a munkáltató, amelyek a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény alapján járnak, nem a Kjt., hanem az Mt. rendelkezéseit kell alkalmazni [Mt. 1., 89. §].
A korábban önkormányzati fenntartásban volt alperesi iskolát 1995. július 1-jétől a K.-K.-i egyház vette át. Erre tekintettel az addig közalkalmazotti jogviszonyban álló felperessel kötött munkaszerződésben a felek kikötötték, hogy az alperes a munkavállalók részére biztosítja mindazokat a juttatásokat, amelyek a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény alapján járnak.
Az alperes 1997. június 17-én a Kjt. 30. § (1) bekezdése b) pontjára hivatkozással „felmentéssel” megszüntette a tanár munkakörben dolgozó felperes munkaviszonyát, és az intézkedését a fenntartó által 1997. szeptember 1-jétől a kötelező óraszámemeléssel összefüggésben elrendelt létszámcsökkentéssel járó átszervezéssel indokolta. Eszerint az addigi 14 tanulócsoportot az 1997-98-as tanévben 11-12 csoportra kell csökkenteni.
A felperes eredménytelen egyeztetést követően benyújtott keresetében kérte a „felmentés” jogellenességének megállapítását, és elmaradt illetmény megfizetését.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította és a felperest perköltség megfizetésére kötelezte, minthogy a felperes a fenntartó által elrendelt kötelező óraszám emelést és a tanuló-csoportszám csökkentését nem vitatta.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Megállapította, hogy a helyesen feltárt tényállás alapján érdemben helytállóan utasította el a felperes keresetét.
A jogerős ítélet megváltoztatása és a kereseti kérelemnek helyt adó határozat hozatala iránt a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az eljárt bíróságok helytállóan fejtették ki, hogy a felperes munkaviszonyban állt az alperessel. Az alperes a felperessel az intézmény egyházi fenntartásba vételekor munkaszerződést kötött, az alperes tehát nem tartozik a Kjt. hatálya alá.
Az alperesi intézmény átvételekor az új fenntartó a közalkalmazottak továbbfoglalkoztatását, az ekkor megkötött munkaszerződésekben az intézmény a Kjt. szerinti juttatások biztosítását vállalta. Ez áll összhangban az oktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 122. §-ában előírtakkal, mely szerint a nem állami, illetve nem helyi önkormányzat által fenntartott nevelési-oktatási intézmény munkaviszony keretében foglalkoztatott pedagógusainak kötelező óraszámára, túlmunka díjazására, pótszabadságára a Kjt. rendelkezéseit kell alkalmazni, továbbá a pedagógusok bére és pótléka nem lehet kevesebb az azonos feladatot ellátó közalkalmazottaknak járó illetmény és pótlék legkisebb mértékénél.
Az alperes a munkaszerződésben a juttatások tekintetében vállalt kötelezettséget, ezért a munkaviszonyt megszüntető perbeli intézkedésekben a Kjt.-re hivatkozás ellenére az Mt.-nek a rendes felmondásra vonatkozó előírásai az irányadók.
Helytállóan állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a rendes felmondásnak minősülő „felmentés” jogszerű. Az alperes a perben bizonyította a kötelező óraszámemelés miatt szükségessé vált átszervezést, a tanulócsoportok számának csökkentését.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10. 908/1998/3. sz.)