Vissza az előző oldalra
MK EBH 2005/1236
A munkaviszony tartalmi elemeinek, különösen az utasításadási jognak és a személyes munkavégzési kötelezettség hiánya kizárja a munkaviszony fennállásának megállapítását [Mt. 1. §, 102. §, 103. §].
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte. Álláspontja szerint az első- és a másodfokú bíróságok jogszabálysértően állapították meg, hogy az alperessel meghatározott munka elvégzésére – gépkocsivezetésre – kötött vállalkozói szerződése nem színlelt. A munkaügyi bíróságnak a másodfokú bíróság által helytállónak ítélt következtetése ellenére – miszerint a szerződés nem minősülhet vállalkozási szerződésnek, mivel meghatározott feladat ellátására irányult – a szerződést nem minősítették munkaszerződésnek.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálása alapján a felülvizsgálat elrendelésére nem talált alapot.
A jogerős ítéleti tényállás szerint az alperes a felperest 2001. augusztus 1-jétől vállalkozási szerződés alapján foglalkoztatta, a felek 2002. január 2-án újabb vállalkozási szerződést kötöttek. A felperes a szerződések alapján betegszállítást végzett.
A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárásban vizsgálta a felek szerződéskötési akaratát, a szerződések, valamint a létrejött jogviszony tartalmát. A bizonyítékok értékelése alapján megállapította, hogy a vállalkozási szerződések megkötését a felperes kezdeményezte (kifejezetten kérte), továbbá a jogviszony fennállása alatt nem érvényesült a munkaviszonyra jellemző széles körű utasításadási jogosultság, a felperes a munkavégzés során nagyfokú önállósággal járt el. Maga határozta meg munkakezdése időpontját, az útvonalat, a betegek szállítása sorrendjét. Az alperes ellenőrzést nem gyakorolt, és nem kívánta meg a személyes munkavégzést sem. Ezt a tényállást a felülvizsgálati kérelem sem vitatta.
Mindezekből a munkaügyi bíróság törvénysértés nélkül következtetett arra, hogy a jogviszony polgári jogi, és nem pedig az alárendeltségen és a munkáltató széles körű utasításadási jogán alapuló munkaviszonynak minősült.
A munkaügyi bíróság kifejtette a véleményét arról is, hogy álláspontja szerint a perbeli jogviszony nem vállalkozási jogviszonynak minősült, mivel nem a jogviszony lényegét jelentő eredmény elérésére, hanem meghatározott feladat ellátására irányult (megbízási jogviszony). Mindez azonban nem ellentétes azzal a következtetéssel, hogy a jogviszony nem minősült munkaviszonynak, a meghatározott feladat, munka elvégzésére irányuló megbízási jogviszony és a vállalkozási jogviszony ugyanis egyaránt polgári jogi jogviszony.
A felülvizsgálati kérelem tehát az első- és a másodfokú bíróságnak a megbízási jogviszonyra és a vállalkozási jogviszonyra, mint polgári jogi jogviszonyokra vonatkozó okfejtése (bár a pernek nem ez, hanem a jogviszony munkaviszonyként minősíthetőségének vizsgálata volt a tárgya) téves értelmezésén alapult.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet – tekintettel arra, hogy az abban hivatkozott jogszabálysértések nem voltak megállapíthatók – a Pp. 273. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította.
(Legf. Bír. Mfv. E. 10.090/2005. sz.)