Vissza az előző oldalra
MK BH 1976/282
Felmondás hatálytalanítása iránt indított perben a munkaügyi bíróságnak nemcsak a felmondás indokául megjelölt ok valóságát, hanem azt is vizsgálnia kell, hogy az kellően megalapozza-e a felmondást, a munkáltató a rendeltetésének megfelelően gyakorolta-e a felmondás jogát. A valósága esetén sem szolgálhat a munkaviszonynak a munkáltató részéről történt felmondásának alapjául az olyan ok, amely nem alapos és komoly (Mt. 2., 26., 29. §).
A felperes 1963. augusztus 1-e óta alkalmazottja az alperesnek, magyar-történelem szakos középiskolai tanár. Szakmai munkáját kifogástalanul végezte, a szakfelügyelők és az alperes igazgatója oktatói tevékenységével elégedettek voltak. Többször kapott fizetésemelést és jutalmat.
Az alperes az 1974. december 21-én hozott határozatával a felperes munkaviszonyát két hónapi felmondási idővel 1975. február 24-ére felmondta. Felmondási okoknak a következőket jelölte meg:
1. Az 1974. október 21-i iskolai diákparlamenten két felszólaló panaszt tett diktatórikus módszerei ellen. Ezt követően felkereste a felszólaló V. É. szüleit annak tisztázása érdekében, ki biztatta fel a tanulót, hogy panaszt tegyen ellene. Annikor az igazgató leváltotta az osztályfőnökségről, V. É. tanulóval üzent volt osztályának: délután otthon lesz, bárki elmehet hozzá, elmondhatja problémáit. Másnap rosszallását fejezte ki V. É.-nek, amiért a tanulók nem látogatták meg.
2. Többször előfordult, hogy az iskolán kívül működő sakk-körbe az iskola diákjait megengedhetetlen módszerekkel, szinte tanári hatalmát felhasználva toborozta. Akik kiléptek a sakk-körből, azokkal szemben éreztette neheztelését az iskolai munkában is.
3. Meghallgatta az osztály véleményét, de ha az nem egyezett sajátjával, azt figyelmen kívül hagyta.
4. Diákjait önérzetében megsértette, mint pl. 1974. október 24-én, amikor az osztályfőnöki órán olyan kijelentést tett, hogy „F. É.-nek nincs apja, de ha lenne, biztos megpofozná.”
5. A diákparlament után a tanulók körében zavart keltett, megbontotta a diákok egységét.
6. A szülők jelenlétében kétségbe vonta, hogy az igazgató igazságosan járt el.
7. Az iskolán belül mutatkozó problémákat az egyes szülők támogatásával kívánta megoldani.
8. Az osztályfőnöki teendőket késve adta át Cs. T. tanárnak.
Összefoglalva megállapította: a diákok félnek a felperestől, közvetlen munkatársai kijelentették, jelenléte rontja a légkört, így a munkaviszony további fenntartása ellentétes az iskola érdekeivel, nem szolgálja az iskola pedagógiai célkitűzéseit.
A felperes a panaszában kérte a felmondás hatályon kívül helyezését. Beismerte, hogy az osztályfőnöki órán F. É. készületlensége és magatartása miatt megjegyzést tett és a hétfői klubdélután betiltását, illetve annak szombati napon való megtartását javasolta. Ezen túlmenően a felmondási okokat tagadta, illetőleg azoknak felmondási okként történő figyelembevételével nem értett egyet. Az alperes munkaügyi döntőbizottsága a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként hozott határozatával a panaszt elutasította.
A felperes a keresetében kérte a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatását. Fenntartotta a panaszában előadottakat, kiegészítve azzal, hogy az Mt. 26. §-ának (3) bekezdésében meghatározott védelem megilleti hosszú munkaviszonyára és ez alatt az átlagosnál jobb munkavégzésére figyelemmel. Érdemben arra hivatkozott, hogy osztályfőnökként mindenkor igényelte és kérte is diákjai állásfoglalását. Számtalan esetben azt el is fogadta, előfordult azonban, hogy más tények ismeretében tanulói állásfoglalásától eltérően döntött.
A munkaügyi bíróság a keresetet elutasította. Az ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes a szakmai munkáját kiválóan végezte, szaktárgyait az átlagosnál magasabb szinten tanította. A tanulók számonkérése igényesebb volt, természetes, hogy diákjainak róla alkotott véleménye a képességeiktől, a szorgalmuktól, illetőleg a tanulmányi eredményeiktől függően különböző volt. A szakmai munkán felül végzett tevékenysége viszont egészségtelen, feszült légkört teremtett. Mivel a szakmai munka és a példamutató magatartás nem választható el, a felperest az Mt. 26. §-ának (3) bekezdésében meghatározott felmondási védelem nem illette meg.
A munkaügyi bíróság megítélése szerint a felmondási okok egy része bizonyítást nyert. Így az, hogy F. E. tanulót önérzetében megsértette, magatartásával a diákparlament után a tanulók között zavart keltett, megbontva azok egységét, az iskolán belül olyan légkört teremtett, amelyben elképzelhetetlen a normális oktató-nevelő munka. Miután a bíróság feladata kizárólag a felmondási ok valóságának vizsgálata, és – jóllehet valamennyi felmondási ok nem nyert bizonyítást – mégis hatályban tartotta a felmondást, mert egy felmondási ok valós volta is elegendő a felmondás érvényességéhez.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Mt. 29. §-ában foglaltaknak megfelelően az eljárt munkaügyi bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a felmondás a megszabott módon történt-e, nem ütközik-e jogszabályi tilalomba, korlátozásba és végül, a felmondásban megjelölt okok valósak-e vagy sem. Ez utóbbinál szükséges annak vizsgálata is, hogy a felmondásban megjelölt ok, annak valósága mellett olyan legyen, amely kellően megalapozza a munkaviszony megszüntetését.
A keresettel megtámadott felmondó határozat több tényt, okot sorol fel, arra utalva, hogy ezek megléte miatt a munkaviszony további fenntartására nincs lehetőség. E felmondási okok részletes vizsgálata alapján a következők állapíthatók meg.
Az első és harmadik felmondási ok azon alapult, hogy az 1974. október 21-i iskolai diákparlamenten az egyik felszólaló megemlítette: van olyan tanár, aki nem mondja meg határozottan, mikor írat dolgozatot, míg a másik tanuló azt kifogásolta, hogy nem valósulhat meg teljesen a diákok önállósága, mert az osztályfőnökük ebben megakadályozza. Így nem engedte meg a diákok által előre megtervezett keddi napon a „rongyos bál” megtartását, hanem csak a hét végén. A társadalmi munkában végzett paprikaszedéskor megszervezte a szalonnasütést, de aki a megbeszélés ellenére sem hozott szalonnát, azt a szalonnasütés ideje alatt is dolgoztatta.
A második felmondási ok az, hogy a felperes fokozottan várta el a sakk-körbe beiratkozott tanulóitól a kiért foglalkozásokon való részvételt. E részvétel biztosítása érdekében megkérte az egyik osztályfőnököt, B. D. tanárt, hasson oda, hogy az osztályába járó azok a diákok, akik beiratkoztak a sakk-körbe, járjanak rendszeresen foglalkozásra, mert ellenkező esetben az elmaradt tagdíjat be kell fizetniük.
A negyedik felmondási ok részleteiben azonos a felmondó levélben megjelölt azzal az okkal, hogy F. É-t önérzetében megsértette.
Az ötödik felmondási ok – a diákparlament után a tanulók körében zavart keltett, megbontva a diákok egységét – nem bizonyított, mert erre vonatkozó adat a perben nem merült fel.
A hatodik felmondási ok a következő: a felperes behívatta magához a tanuló készületlensége és kifogásolható magatartása miatt F. É. anyját, aki azonban a felperes helyett az alperes igazgatóját kereste meg. Miután az igazgató behívatta a felperest is az irodájába, a felperes szemrehányást tett a szülőnek, ha ő hívatta, miért az igazgatóhoz fordult és nem hozzá. Az igazgató nem talált kifogásolni valót a szülő e magatartásában, a felperes erre megjegyezte, hogy az igazgató állásfoglalásának helyességéről nincs meggyőződve.
A hetedik felmondási ok kapcsán az állapítható meg, hogy a felperes 1974. december 11-én felkereste a lakásán P. G.-né szülőt, akinek bejelentette, hogy már nem osztályfőnök és rajta csak a szülők tudnak segíteni. Az alperes igazgatója azt is megállapította, hogy a felperes néhány szülőt arra kívánt rábírni, hassanak oda, hogy osztályfőnöki megbízatását visszakapja. Ennek tényleges megtörténtéről azonban a perben nincsenek adatok, tehát nem nyert bizonyítást.
A nyolcadik felmondási ok szerint a felperes leváltását követben Cs. T. vette át az osztályfőnöki teendőket. A felperes ebben az időben még munkaviszonyban állott az alperesnél és bár csak a megyei tanács döntését követően kívánta az új osztályfőnöknek a korábbi osztálya diákjaira vonatkozó feljegyzéseket átadni, az igazgató felhívásának azonban a döntés előtt eleget tett.
Az előzőekben felsorolt felmondási okok közül tehát nem nyert bizonyítást, hogy a felperes a diákparlament után zavart keltett a diákok között, valamint a hetedik felmondási oknak az a része, amely szerint a felperes a szülőket arra kívánta volna rábírni, hogy közreműködésükkel visszakapja osztályfőnöki megbízatását.
Nem bizonyított továbbá: a felperes megengedhetetlen módszerekkel kényszerítette a tanulókat a sakk-körben való részvételre, a felperes diktatórikus módszere, valamint hogy magatartására volt visszavezethető az iskolában kialakult rossz munkahelyi hangulat.
Az egyéb felmondási okok vonatkozásában a következőkre szükséges rámutatni.
Az Mt. 26, §-ának (2) bekezdése szerint a felmondásból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie. A dolgozó panaszára a munkaügyi vitát eldöntő szerv a felmondást hatálytalanítja, ha a felmondásban megjelölt indok valótlan (Mt. 29. §).
A törvény tehát kifejezetten csak a felmondási ok valós voltát követeli meg. Ez azonban nem ad alapot olyan okból történő felmondásra, amelyből még következtetni sem lehet arra, hogy a munkaviszony nem tölti be rendeltetését. Ez azt jelenti, hogy a munkáltató a felmondási jogát rendeltetésszerűen köteles gyakorolni, továbbá hogy a munkaviszony megszüntetésének szükségességét elfogadhatóan kell megindokolnia. Ha tehát nincs meg az okozati összefüggés a felhozott körülmények és a dolgozó eltávolítása között, a felmondás annak ellenére, hogy a felhozott indokolás ténybelileg megfelel a valóságnak, nem győz meg arról: az indokolásban közölt körülmények miatt – a munkáltató rendes működését szem előtt tartva – a dolgozó munkájára nincs szükség.
A felmondás okának tehát nemcsak valósnak kell lennie, hanem alaposnak és komolynak is. A kifejtettekre figyelemmel az alperes által megjelölt felmondási okok olyanok, hogy azok valóságuk ellenére sem szolgálhatnak a munkaviszony megszüntetésének alapjául.
A felperes középiskolai tanári diplomával rendelkezik és az alperesnél eltöltött, hosszú idő óta fennálló munkaviszonya alapján megállapítható, hogy oktató-nevelő tevékenységét kiválóan végezte s feladatait egyúttal hivatásának is tekintette. Politikai nevelő munkájának elismeréseként a KISZ Központi Bizottságától 1971. májusában és a KISZ megyei bizottságától ezen túlmenően kétszer kapott elismerő oklevelet.
Az a körülmény, hogy az átlagon felüli színvonalon oktató-nevelő munkát végző felperes e tevékenysége körében szigorral követelte meg diákjaitól a tantárgyak ismeretét, velük szemben magas követelményeket támasztott és fokozottan igyekezett diákjait társadalmi munka végzésére ösztönözni, nem róható a felperes terhére, így felmondási oknak sem minősülhet.
A felperes e magatartásából egyértelműen kitűnik, hogy diákjai, tehát a jövő nemzedéke megfelelő nevelését és tudása emelését tűzte ki célul.
Szem előtt tartotta tehát az ifjúságról szóló 1971. évi IV. törvényben kifejezésre juttatott azt a követelményt, hogy „a nevelési-oktatási intézmények rendeltetésüknek megfelelő színvonalon biztosítsák a tanulók szocialista – értelmi és érzelmi – nevelését, a társadalom fejlődésével összhangban az általános és a szakmai műveltség elsajátításának feltételeit, a társadalmi, valamint a tudományos technikai fejlődés által megkívánt porszert képzést.”
Köztudott, hogy minden osztályban találhatók olyan tanulók, akiknek felfogásra nem egyezik a szoros fegyelmet és a magasabb tudásszintet megkövetelő pedagógus felfogásával, ezeknek a véleménye azonban nem szolgálhat alapul a tanár eltávolítására.
A Legfelsőbb Bíróság e kérdés kapcsán ismét rámutat a már idézett törvény 11. §-ában foglaltakra, amely szerint: „fokozott megbecsülésben kell részesíteni a pedagógusokat és mindazokat, akik az ifjúság nevelésével, oktatásival és képzésével hivatásszerűen foglalkoznak.”
Mivel minden pedagógus munkájában a szocialista világnézetű oktatás és nevelés elválaszthatatlan egységet alkot, a Legfelsőbb Bíróság a felperes vonatkozásában is elsősorban azt vizsgálta, hogy megfelel-e ennek az alapvető követelménynek. E vizsgálat eredményeként megállapította – amint arra már az előzőekben rámutatott –, hogy a felperes oktató-nevelő munkáját átlagon felüli színvonalon végezte, és tevékenységében nem mutatkozott olyan lényeges hiányosság, amely miatt alkalmatlanná vált volna pedagógusi hivatása gyakorlására.
Ebből pedig következik: megalapozatlan a felmondásnak az a felmondási okukat összefoglaló következtetése, hogy a felperes munkaviszonyának további fenntartása ellentétes az iskola érdekeivel és cél kitűzéseivel.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét téves álláspontja miatt a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta és a felmondást hatálytalanította. (Legf. Bír. M. törv. II. 10 369/1975. sz.)