Vissza az előző oldalra
MK BH 1996/341
A munkaviszonynak a próbaidő alatt a munkáltató által egyoldalúan, azonnali hatállyal történt megszüntetése esetén a munkavállaló alaptalanul hivatkozik a jogviszony megszüntetése indokainak hiányára [Mt. 76. § (4) bek., 81. § (3) bek.].
A felperes 15 000 forint havi munkabér alapulvételével 1994. március 1-jétől április 22-ig terjedő időszakra a munkabére, annak kamata és a perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetlevelében előadta, hogy 1994. február 15-én munkaszerződést kötött az alperes gy.-i fiókjával üzletkötői munkakör ellátására, a megjelölt havi munkabérrel háromhavi határozott idejű és ugyanilyen tartalmú próbaidős munkaviszony létesítésére. 1994. április 25-én kezdeményezte e munkaviszonya megszüntetését, amikor is az alperes az 1994. április 22-i keltű írásba foglalt nyilatkozatával 1994. április 22-i hatállyal megszüntette a próbaidős munkaviszonyát azzal, hogy az utóbbi időben nem látogatta a munkahelyét, és a távolmaradását hivatalosan nem igazolta.
Az alperes kérte a kereset elutasítását.
Az első fokú eljárás során a felperes felemelte a keresetét, és a próbaidőre vonatkozó kikötés írásba foglalásának elmulasztása miatt az arra hivatkozással történt munkaviszony-megszüntetést jogellenesnek kérte tekinteni, s a munkaviszonya helyreállítását igényelte.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 23 000 forintot, az ezt meghaladó keresetet elutasította, és úgy rendelkezett, hogy mindegyik fél maga viseli a költségeit. A munkaügyi bíróság megállapítása szerint a felek 1994. február 15-én szóban munkaszerződést kötöttek háromhavi próbaidővel, határozatlan időre üzletszerző munkakör ellátására, havi 15 000 forint munkabérrel, amely összeg az első három hónapra egyben garantált bér is volt. Az alperes ezt a munkabért csak 1994. február 15-28. napjára fizette meg. E munkaszerződés, minthogy az írásba foglalás elmaradására harminc napon belül a munkavállaló nem hivatkozott, a felekre kötelező. Ezért a munkaszerződésnek a próbaidőre vonatkozó kikötése alapján az alperes jogszerűen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. A megszüntetés időpontjáig ugyanakkor megilleti a felperest a kikötött biztosított munkabére 15 000 forint/hó összegben, erre tekintettel marasztalta a munkaügyi bíróság az 1994. március 1-jétől április 22-ig járó munkabér, összegszerűen 23 000 forint megfizetésére az alperest.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen a próbaidőre vonatkozó kikötés érvénytelenségének megállapítása, az ebből eredő jogkövetkezmények alkalmazása és az alperesnek perköltség fizetésére vonatkozó kötelezése iránt a felperes fellebbezett.
A megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezett részét annak helytálló indokainál fogva helybenhagyta és megállapította, hogy a felek maguk viselik a saját fellebbezési költségüket.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése, illetve megváltoztatása iránt. Eljárási jogszabálysértést panaszolt a Pp. 3. §-ának megsértése és a per alapos tárgyalásának elmaradása miatt, továbbá anyagi jogszabálysértésnek tekintette: az eljárt bíróságok nem vizsgálták hogy létrejött-e, és ha igen, milyen tartalommal a felek között a próbaidőre vonatkozó megállapodás, valamint nem vizsgálták azt sem, hogy milyen okból maradt el a munkaszerződés írásba foglalása, s erre tekintettel "az alperes által eszközölt felmondás indoka való és okszerű volt-e".
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A jogerős ítélet a felmerült bizonyítékok egybevetése alapján, a bizonyítékoknak a maguk összességében való értékelésével és elbírálásával állapította meg a tényállást (Pp. 206. §), ezért az a felülvizsgálati eljárásban is irányadó [Pp. 275. § (1) bekezdés]. Az ekként megállapított tényállás megfelel a felperes nyilatkozatának is, hiszen a keresetlevelében maga a felperes adta elő, hogy "a megjelölt munkabérem a próbaidő tartamára (3 hónap) vonatkozik".
A jogerős ítéletnek az irányadó tényállás alapján meghozott döntése anyagi jogszabályt sem sért. A felek között létrejött munkaszerződés ugyanis háromhavi próbaidőt írt elő, ez 1994. május 15-én járt volna le, ezért ezt megelőzően 1994. április 22-én, illetve 25-én az alperes azonnali hatállyal megszüntethette a munkaviszonyt [Mt. 81. § (3) bekezdés]. Alaptalan tehát a felülvizsgálati kérelemben foglalt az a támadás, hogy az eljárt bíróságok nem vizsgálták a próbaidőre vonatkozó megállapodás létrejöttét. Az irányadó tényállás szerint ilyen megállapodás a felek között létrejött, és az mindkét felet kötötte, minthogy a felperes az előírt harmincnapos határidőben, az írásba foglalás elmulasztása miatt nem hivatkozott érvénytelenségre [Mt. 76. § (4) bekezdés]. Erre tekintettel az írásba foglalás elmulasztásának oka a próbaidős munkaviszony létrejötte és megszüntetése szempontjából nem jelentős. Nem megalapozott a felperesnek az alperes felmondása indokának jogszerűtlenségére vonatkozó fejtegetése sem, hiszen az adott esetben nem rendes felmondásra, hanem próbaidőn belüli azonnali hatályú megszüntetésre került sor.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság jogerős ítéletét, a felülvizsgálati kérelem keretei között eljárva, megalapozottnak és törvényesnek találta, ezért annak hatályát fenntartotta [Pp. 275/A. § (1) bekezdés]. Ennek folytán a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték az államot terheli [6/1976. (VI. 26.) IM rendelet 14. §], a felülvizsgálati eljárási költség felől pedig nem kellett rendelkezni, mert a pernyertes alperesnek ilyen költsége nem merült fel. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.470/1995. sz.)