Vissza az előző oldalra
MK EBH 2003/894
Bizalmi jellegű munkakört betöltő személynek a szabadideje alatt, az ellátott munkakörhöz hasonló tevékenység során tanúsított magatartása jogszerű indoka lehet a munkáltató rendkívüli felmondásának [Mt. 96. § (1) bek. b) pont].
A felperes az alperes rendkívüli felmondása miatt indított keresetet, kérelme a munkaviszonyának helyreállítására, és elmaradt munkabér megfizetésére irányult.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenes rendkívüli felmondása folytán a felperes munkaviszonya az alperesnél az ítélet jogerőre emelkedésének napján megszűnik. Az alperest elmaradt munkabér, illetve az ítélet jogerőre emelkedése napjáig napokra meghatározott munkabér megfizetésére kötelezte.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes 1989. június 1-jétől halőrként állt munkaviszonyban az alperesnél. 1999. június 11-ére virradó éjszaka a felperes a szabadnapján egy társával a Tiszának a nem a munkakerületéhez tartozó részére horgászni ment, ahonnan hálókkal és halakkal tért vissza. A vízparton rendőrök várták őket, és a felperessel szemben lopás vétségének alapos gyanúja miatt nyomozás indult.
Alperes 1999. június 30-án utalva a felperessel aznap felvett jegyzőkönyv tartalmára, a hallopás alapos gyanúja miatt indult feljelentésre, rendkívüli felmondással élt (az Mt. 96. §-át megjelölve).
Az elsőfokú bíróság a rendkívüli felmondásra nyitva álló határidő elmulasztását azért nem állapította meg, mert a felperes nem tudta eredménnyel bizonyítani, hogy Cs. F. ügyvezető tőle és nem a rendőrség írásbeli értesítéséből szerzett tudomást a történtekről.
A munkaügyi bíróság jogi álláspontja szerint a felperessel szemben indult büntetőeljárás a munkaviszony rendkívüli felmondással történt megszüntetését kellően nem indokolta.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította.
A másodfokú bíróság a tényállást a következőkkel egészítette ki. A rendkívüli felmondás egyik indoka az volt, hogy az alperes tudomást szerzett arról, hogy a felperessel szemben a Vízrendészeti Rendőrőrs feljelentést tett, másrészt, hogy a felperes a meghallgatási jegyzőkönyvben miként nyilatkozott a történtekről. A Vízrendészeti Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályának feljelentése szerint 1999. június 10-éről 11-ére virradó éjszaka az Alcsi-szigeti holt Tiszánál a nádas szélénél lezárt terepjárót vettek észre, és a víz felől hálókezelésre utaló hangok hallatszottak. Ezután egy túrakenu kötött ki a felperessel és a társával. A kenuban 2 db vizes állapotú hálót, jutazsákban 6 db süllőt, és 7 db kárászt találtak azzal, hogy a halakon horognyom nem volt látható. A kenuban partra érkezéskor összecsukott állapotban horgászbot volt, a személykocsi hátsó ülését eltávolították, és a helyét ponyvaszerű anyaggal fedték le.
A másodfokú bíróság a halászati felügyelő tanúvallomása, és az iratok alapján a tényállást azzal is kiegészítette, hogy a perbeli időben és helyen a nappali órákban lehetett horgászni, hálóval halászni, illetve éjszaka horgászni tilos volt. Ugyancsak a tanúvallomás alapján azt is megállapította, hogy az orvhálót általában olyan mélyen helyezik el, hogy azt lapát használatával ne lehessen megtalálni.
A felperes halőrként csak a számára kijelölt területen, a R.-i Duna-ágban volt jogosult tevékenykedni, társával együtt a Tiszára horgászati engedéllyel rendelkezett.
A kiegészített tényállás alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemi döntését nem találta helyesnek. Következtetése szerint a felperes a Tisza holtágán nem volt intézkedésre feljogosított személy, ezáltal kötelezettsége és jogosultsága nem állt fenn az orvhalászat céljára szolgáló hálók felszedésére. Életszerűtlennek találta azt a felperesi előadást, miszerint sötétedésig horgászott, utána pedig 4, illetve módosított előadása szerint 6 km távolságból kellett a csónakkal visszafelé indulnia. Ugyancsak életszerűtlennek találta, hogy a felperes az általa állított jogellenes magatartás felfedezését követően nem ennek jelentésére indult, hanem előadása szerint aludni kívánt. A másodfokú bíróság nem találta bizonyítottnak azt a felperesi előadást, hogy három hálót, amelyek közül kettőt a csónakjában megtaláltak, öt méterre a partról haladva kifeszítő zsinór folytán találtak meg.
Mindezen bizonyítékokból a másodfokú bíróság az alperes rendkívüli felmondása jogszerűségére következtetett.
A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és – tartalmilag – az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Állította a rendkívüli felmondásra nyitva álló határidő túllépését, és a bizonyítékok helytelen mérlegelésére alapított tényállás-kiegészítés jogszabálysértő voltára hivatkozott. Érvelésének lényege szerint szabályellenes, rendkívüli felmondásra okot adó magatartása nem bizonyított, a hálókat bármely állampolgár számára nyitva álló módon bűncselekmény megakadályozása végett emelte ki a vízből, és nincs arra bizonyíték, hogy azok az ő vagy a társa tulajdonában voltak.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati kérelem az iratok tartalmával ellentétesen hivatkozott arra, hogy a rendkívüli felmondás elkésettségét "hangoztatta" a másodfokú eljárásban, mivel ilyen felperesi előadást a tárgyalási jegyzőkönyvek és a további iratok nem tartalmaznak. Ezért ez a kérdés – mivel a másodfokú eljárás tárgya nem volt – a felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálható [Pp. 270. § (1) bekezdés, 275. § (1) bekezdés, BH 2002/447].
A felülvizsgálati eljárásban nincs helye a bizonyítékok újabb egybevetésének és értékelésének (felülmérlegelés tilalma), a Legfelsőbb Bíróság csak azt vizsgálhatja, hogy a bizonyítási eljárás eredményének mérlegelése a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelel-e (iratellenesség, kirívóan okszerűtlen, a logika szabályait figyelmen kívül hagyó értékelés megvalósult-e; BH 1994/622.).
A másodfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltak szerint valamennyi rendelkezésre álló bizonyítékot egyenként és összességében is értékelve a logika és az életszerűség szabályainak megfelelő, logikai szempontból összefüggő mérlegelés alapján fejtette ki, hogy a felperes előadásával szemben miért találta az Mt. 96. § (1) bekezdés (tartalmilag) b) pontjának megfelelőnek az alperes jognyilatkozatát. A felperes által tanúsított magatartások alapján az alperes okszerűen jutott arra a döntésre, hogy a felperes munkaviszonyának fenntartása lehetetlen. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felperes halőrként bizalmi jellegű munkakört látott el, olyan javak védelme és megőrzése volt a feladata, amelyekről a közvetlen és állandó rendelkezés az alperes részéről nem volt lehetséges. A felperes munkakörének szabályszerű ellátásához a szabálytalan magatartások megelőzése miatt is jelentős érdeke fűződött. E munkakört ellátó személynek a szabadideje alatt tanúsított magatartása (függetlenül ennek büntetőjogi és szabálysértési szabályok szerinti megítélésétől), amely miatt a rendőrség az éjjeli órákban – tiltott – halászhálót, és horognyom nélküli halakat, jutazsákokat talál a csónakjában, olyanként minősül, amely miatt az alperes részéről a munkaviszony fenntartása lehetetlen [Mt. 96. § (1) bekezdés b) pont]. A másodfokú bíróság fenti eseményeket, az ezeket igazoló tényeket a tényállás és a jogi megítélés szempontjából is jogszabálysértés nélkül értékelte. Ezt nem cáfolja, hogy a felperes a felülvizsgálati kérelmében a tényállást a saját "kiegészítéseivel" tartotta helyesnek, másrészt a felperes a másodfokú bíróságnál nem terjesztett elő bizonyítási indítványt [Pp. 164. § (1) bekezdés].
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (1) bekezdés alapján a megyei bíróság ítéletet – indokolás-kiegészítéssel – hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.165/2002/2. sz.)