Vissza az előző oldalra
MÜ BH 2004/483
A munkavállalónak az a magatartása, hogy a munkáltatója tevékenységével összefüggő, munkaviszonyon kívüli jogviszonyában a jóhiszeműség követelményét figyelmen kívül hagyja, jogszerű rendkívüli felmondási ok lehet [Mt. 96. § (1) bek. b) pont].
A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a másodfokú, vagy az elsőfokú bíróság új eljárásra való utasítását kérte. Jogszabálysértést panaszolt az Mt. 96. § (2) bekezdésben lévő védekezési lehetőség biztosításának elmulasztása miatt. A jogerős ítéletben megállapított tényállást és az abból levont következtetést helytelennek találta, mert a bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy az alperes nem tudta bizonyítani a kérdéses földre vonatkozóan megkötött haszonbérleti szerződés fennállását. A bíróság tévesen értékelte a felperes magatartását, amelyet az is bizonyít, hogy az alperes utóbb a felperes feleségének bérmunkák címén számlát adott ki. A munkáltató rendkívüli felmondásánál nem lehet figyelembe venni a munkavállaló szándékát, az alperes jognyilatkozata csak részben felel meg a világosság, a valóság és az okszerűség követelményének, a másodfokú bíróság olyan magatartást rótt a felperes terhére, amely nem a munkaviszonyából eredő kötelezettségszegés. Utóbbi körben elvi kérdésként a Pp. 270. § (2) bekezdés ba) pontjára hivatkozással azt jelölte meg, hogy a munkavállaló munkáltatóval fennálló polgári jogviszonyban tett bármely jognyilatkozatát, magatartását nem lehet a munkaviszonyából eredő kötelezettség súlyos megszegéseként értékelni.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálása alapján a felülvizsgálat elrendelésére nem talált alapot.
Az Mt. 96. § (2) bekezdésben szabályozott védekezési lehetőség biztosításának elmulasztása a törvény értelmében egymagában a jognyilatkozatot nem teszi jogellenessé, ezért a felülvizsgálati kérelemnek e kérdést érintő jogi álláspontja téves.
Az alperes a rendkívüli felmondásában nem hivatkozott az Mt. 96. § (1) bekezdésre, illetve ennek a) vagy b) pontjára. Ezért a jogvitában az egységes bírói gyakorlat szerint a jognyilatkozatot annak tartalma szerint kellett vizsgálni, illetve minősíteni. Az alperes a jognyilatkozatában foglaltak szerint azért tartotta lehetetlennek a felperes munkaviszonyának fenntartását, mert egy megjelölt területen – amelyre állítása szerint a felperes feleségével haszonbérleti szerződést kötött – a felperes a gabonát learatta és értékesítette. Ennek alapján arról kellett határozni, hogy a felperes munkavállalónak volt-e egy munkaviszonyhoz kapcsolódó másik jogviszonya, és ebben tanúsított-e olyan magatartást, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tette. Ebből következően nem a rendkívüli felmondásban megjelölt (haszonbérleti) szerződés jogi minősítésének, hanem annak van elsődleges jelentősége, hogy a munkaviszonyon kívüli másik jogviszonyban a munkavállaló milyen magatartást tanúsított.
A fentiek miatt a másodfokú bíróság a helytálló tényállás kiegészítés alapján megfelelő – és a felülvizsgálati kérelemben sem vitatott – helyes következtetésre jutott arról, hogy a szóban lévő területen a használati jogok bizonytalanok voltak, illetve a felperes kereskedelmi vezető és a vezérigazgató között a korábbi megfelelő személyes viszony megromlott. Utóbbi egyik oka a felperes előadása szerint a mezőgazdasági gépének az alperes által történt bérlésével kapcsolatos konfliktus volt. A felperes ennek megoldásaként a búzát learatta avégett, hogy a használati díjat kiegyenlítse. Ebből helytállóan, a logika szabályainak megfelelően következtetett a másodfokú bíróság arra, hogy a felperesnek arról volt tudomása, hogy a gabona ily módon őt nem illeti meg.
Mindezek alapján helytálló az a jogi mérlegelés, hogy a felperes magatartása olyanként minősül, amely összefüggött az alperes munkáltató gazdálkodásával, egyben a munkaviszony fenntartását az alperes részéről lehetetlenné tette. Lehetetlenülést okoz, a munkaviszony fenntartását objektíve teszi lehetetlenné a kereskedelmi vezető munkavállalónak a munkáltatója tevékenységével összefüggő, a munkaviszonyon kívüli jogviszonyban tanúsított, a jóhiszeműség követelményét figyelmen kívül hagyó magatartása (tisztázatlan jogi helyzetben a neki járónak vélt ellenérték biztosítása céljából a dologgal való rendelkezés, annak értékesítése). Mindezek alapján a jogerős ítélet érdemi döntése nem jogszabálysértő, a törvénynek megfelel [Mt. 96. § (1) bekezdés b) pont]. Ebből következően, minthogy az Mt. 96. § (1) bekezdés b) pont szerinti esetben nincs kötelezettségszegés, az erre vonatkozó felülvizsgálati kérelemben lévő érvelés nem alkalmas jogszabálysértés megállapítására. Jogszabálysértés hiányában a felülvizsgálat elrendelése – a törvény együttes feltételei miatt – nem lehetséges.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 273. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította. (Legf. Bír. Mfv. E. 10.428/2003. sz.).