Vissza az előző oldalra



MÜ BH 2006/200


Ha a munkavégzés feltételéül szolgáló belépőkártyával rendelkezni jogosult harmadik személy e jogával élve a kártyát indokolás nélkül visszavonja, önmagában ez a tény a munkáltató által történő rendkívüli felmondást nem alapozza meg [Mt. 96. § (1) bek. a)-b) pont].

A felperesek egyidejűleg mindkét alperessel munkaviszonyban álltak, foglalkoztatásukra azonos munkakörben, azonos tartalmú munkaszerződések alapján került sor. Az alperesek 2004. március 27-én rendkívüli felmondással megszüntették a felperesek munkaviszonyát azzal az indokkal, hogy a munkahelyükön nem tudták a munkavégzési kötelezettségüket teljesíteni, mivel a bázisra belépésre jogosító kártyájukat 2004. március 13-án a hadsereg visszavonta. A másodfokú bíróság ítéletével helybenhagyta a munkaügyi bíróságnak a rendkívüli felmondások jogellenességét megállapító, és az alpereseket a jogellenesség jogkövetkezményeiben marasztaló ítéletét.
Az alperesek felülvizsgálati kérelmükben az Mt. 76. § (2) bekezdése és a 96. § (3) bekezdése megsértésére hivatkozással kérték a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a felperesek keresetének elutasítását. Álláspontjuk szerint az eljárt bíróságok a hivatkozott jogszabályok megsértésével állapították meg, hogy érvénytelen a felperesek munkaszerződésében a belépőkártya visszavonásának rendkívüli felmondási okként történő kikötése. Az Mt. 96. § (3) bekezdése lehetővé teszi, hogy a munkaszerződésben a felek meghatározzák a rendkívüli felmondás indokait, továbbá az Mt. 76. § (2) bekezdése csak a jogszabállyal és a kollektív szerződéssel ellentétes munkaszerződést tiltja meg, az adott esetben a két jogszabályból következően a munkaszerződés perbeli érvényes kikötésére alapozott rendkívüli felmondás jogszerű volt.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálása alapján a felülvizsgálat elrendelésére nem talált alapot.
Az irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint az alperesek a rendkívüli felmondásokat azzal indokolták, hogy a munkavégzési helyre belépés felett rendelkezési joggal bíró hadsereg a felperesek belépőkártyáját visszavonta, és ők emiatt nem tudtak munkát végezni. Ezt a rendkívüli felmondási okot a felek a munkaszerződésekben kikötötték.
Az alperesek nem vitatták azt a jogerős ítéleti megállapítást, mely szerint a perben az alperes nem jelölt meg az Mt. 96. § (1) bekezdés a) és b) pontjában szabályozott munkavállalói magatartást, ilyenre nem is hivatkozott.
Az első- és a másodfokú bíróság a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályok megsértése nélkül, azok helyes értelmezésével következtetett a rendkívüli felmondások jogellenességére. Az Mt. 96. § (3) bekezdése és a 96. § (1) bekezdése egybevetéséből megállapíthatóan a kollektív szerződésben, illetve a munkaszerződésben csak olyan konkrét rendkívüli felmondási indokok jelölhetők meg, amelyek megfelelnek az Mt. 96. § (1) bekezdés a) és b) pontjában előírt feltételeknek. Ennek hiányában az ilyen szabályozás, illetve kikötés az Mt. 96. § (1) bekezdésébe és a 76. § (2) bekezdésébe ütközik, ezért semmis, és nem vehető figyelembe. Következésképpen a perbeli rendkívüli felmondásokat – a felülvizsgálati érveléssel ellentétben – nem tette megalapozottá az, hogy a felperesek aláírták az egymagában a belépőkártya visszavonása tényét rendkívüli felmondási okként megjelölő munkaszerződést.
Az eljárt bíróságok ezért a munkaszerződési kikötést figyelmen kívül hagyva helytállóan vizsgálták a rendkívüli felmondási ok jogszerűségét az Mt. 96. § (1) bekezdés a) és b) pontja alapján, és jogszerűen következtettek arra, hogy a belépőkártya visszavonása mint a munkavégzési kötelezettség teljesítésének egyedüli oka nem szolgálhatott az intézkedések alapjául. A rendkívüli felmondások indokában megjelöltek nem minősültek kötelezettségszegésnek [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont], továbbá az indok nem jelölt meg olyan munkavállalói magatartást, amely összefüggésben állt a belépőkártyák visszavonásával [Mt. 96. § (1) bekezdés b) pont]. Ilyen munkavállalói magatartás hiányában egymagában a munkaviszony fenntartásának lehetetlenné válása nem alapozza meg a rendkívüli felmondást.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet – tekintettel arra, hogy az abban megjelölt jogszabálysértések nem voltak megállapíthatóak – a Pp. 273. §-ának az adott ügyben még irányadó (1) bekezdése alapján elutasította.
(Legf. Bír. Mfv. E. 10.481/2005. sz.)