Vissza az előző oldalra
MÜ BH 2011/146
A munkaviszony közös megegyezéssel megvalósult megszüntetésével összefüggésben a munkavállaló által tett olyan nyilatkozat, amely szerint nincs követelése a munkáltatóval szemben, a munkáltatót – a nyilatkozat határidőben történt megtámadása következtében – nem mentesíti az esetleges túlmunkával kapcsolatos elszámolási kötelezettsége alól [Mt. 7. §, 11. §, 201. §].
A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes 2006. május 31-én közölt munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése megtévesztés miatt érvénytelen, ezért jogkövetkezményként az Mt. 100. §-ában foglaltak alkalmazását kérte. Ezen túlmenően saját gépjárművel való munkába járás költségének megfizetését, valamint étkezési hozzájárulás megtérítését is igényelte. A felperes rendkívüli munkavégzésért járó bér, és pótlék iránt is keresetet terjesztett elő a rendelkezésre álló tachográf korongok adatai alapján.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperes részére 2 520 866 forintot, és ezen összeg után 2005. január 15. napjától a kifizetés napjáig járó kamatot, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1989. szeptember 1-jétől állt az alperes, illetve jogelődje alkalmazásában gépkocsivezető munkakörben. Az alperes 2006. május 31-én a munkaviszonyát közös megegyezéssel szüntette meg. Eszerint a felperes részére felmondási időre járó munkabérként 149 300 forint, végkielégítés címén 265 000 forint került kifizetésre. A közös megegyezés 6. pontja szerint a felek kölcsönösen kijelentették, hogy a megállapodásban foglaltak mindkét fél részéről történő maradéktalan teljesítése esetén egymással szemben a jelen megállapodásban rögzítetteken túlmenően egyéb igényük nincs. A megállapodás 8. pontja jogorvoslati kioktatást tartalmazott. A felperes 2006. június 28-án kelt, és aznap postára adott, a munkáltatónak címzett levelében a közös megegyezésre vonatkozó nyilatkozatát megtévesztésre hivatkozással megtámadta, amelyre az alperes nem válaszolt. Ezt követően a felperes 2006. szeptember 22-én adta postára a keresetlevelét, amelyben támadta a közös megegyezésre vonatkozó nyilatkozatát megtévesztésre hivatkozással, illetve egyéb igényeket is előterjesztett.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperes a munkáltatónak címzett 2006. június 28-án kelt, és aznap postára adott levelében határidőben támadta meg a közös megegyezésre vonatkozó nyilatkozatát, azonban ezt követően 30 napon túl, csak 2006. szeptember 22-én postára adott keresetlevelében sérelmezte a közös megegyezésre vonatkozó nyilatkozatot. A felperesnek a közös megegyezés érvénytelenségének megállapítása iránti kereseti kérelme elkésett, ezért a bíróság a jogellenes munkaviszony megszüntetés iránti keresetet elutasította. A felperes a további túlmunkadíj iránti kereseti kérelmét az Mt. 147. §-ára alapítottan tachográf korongokkal kívánta bizonyítani. Tekintettel arra, hogy a bíróság felhívása ellenére az alperes nem csatolta be a tachográf korongokat, azt a bíróság az alperes terhére értékelte, és a felperes kereseti kérelmével egyezően a rendelkezésre álló adatok alapján számolt el a keresetlevél postára adásától számított 3 évre visszamenőlegesen. A bíróság a felperes ezt meghaladó követelését az elévülésre tekintettel elutasította. Álláspontja szerint a felperesnek a közös megegyezés 6. pontjában foglalt joglemondó nyilatkozata nem mentesíti a munkáltatót a megfelelő elszámolás alól. A bíróság a felperes étkezési hozzájárulás iránti kereseti kérelmét, valamint az utazási költségtérítéssel kapcsolatos igényét elutasította. A felperes nem bizonyította, hogy a 78/1993. (V. 12.) Korm. rendeletben foglalt feltételeknek megfelelt, valamint követelése összegszerűségét sem igazolta, ezért ezen kereseti kérelmek tekintetében a bíróság a felperes igényét nem találta megalapozottnak.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét – annak fellebbezett részében – megváltoztatta, és a felperes munkabér iránti keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a közös megegyezés érvénytelenségének megállapítása iránti kereseti kérelmet jogerősen elutasította, mert az ellen a felek nem nyújtottak be fellebbezést. Ez azt jelenti, hogy a felek közötti munkaviszonyt a közös megegyezés megszüntette. A megállapodás érvényes, ami köti a feleket és a bíróságokat is. Eredményes megtámadás hiányában tehát nem vizsgálható, hogy a felperes utóbb előterjesztett igénye a túlmunkadíj vonatkozásában alapos-e. A megegyezés 6. pontja ugyanis tartalmazza, hogy a feleknek egymással szemben a megállapodásban rögzítetteken túlmenően egyéb igényük nincs. A felperes annak tudatában írta alá a közös megegyezést, hogy tisztában volt az általa teljesített munkaidő mértékével, és az alperes munkabér elszámolásával. Ezt sem a megállapodás aláírásáig, sem azzal egyidejűleg nem kifogásolta.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az alperes elsőfokú bíróság ítélete szerinti marasztalását kérte. Érvelése szerint a másodfokú bíróság nem tett eleget a tényállás teljes körű felderítésére vonatkozó kötelezettségének, illetve a feltárt tényállásból megalapozatlan és jogszabálysértő következtetéseket vont le. A jogerős ítélet okfejtése helytelen és iratellenes is. A 2006. június 28-án kelt levelében a felperes határidőben támadta meg a közös megegyezést. Ebben megtévesztésre hivatkozással sérelmezte a közös megegyezést, másrészt részletesen foglalkozott az őt megillető bérpótlékokkal. Az elsőfokú bíróság a közös megegyezés érvénytelensége tekintetében elutasította a kereseti kérelmet, mivel a felperes a keresetlevél benyújtására irányadó, az Mt. 202. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt határidőt nem tartotta be, amely döntés ellen a felperes nem terjesztett elő fellebbezést. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a túlmunkákért járó bérpótlékot illetően a követelés elkésett volna, hiszen arra az Mt. 11. §-ának (1) bekezdése, azaz az általános elévülési szabályok vonatkoznak.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
A másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy fellebbezés hiányában a munkaviszony közös megegyezéssel történt megszüntetésének jogszerűsége nem volt vizsgálható. A felülvizsgálati eljárás tárgyát csupán az képezhette, hogy a felperes túlmunkadíj iránti igénye megalapozott-e.
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint a felek 2006. május 31-én közös megegyezéssel szüntették meg a felperes munkaviszonyát. Kikötésre került, hogy a megállapodásban foglaltak mindkét fél részéről történő maradéktalan teljesítése esetén egymással szemben egyéb igényük nincs. A felperes 2006. június 28-án K. G. igazgató részére küldött levelében megtévesztésre hivatkozással megtámadta a korábbi megállapodásban foglaltakat, és egyebek mellett túlóra, illetve ünnepnapokon végzett munka ellenértékének megfizetését kérte, amitől a munkáltató elzárkózott.
Az Mt. 7. §-ának (1), (3) bekezdésében foglaltak értelmében a megállapodás megtámadható, ha a fél annak megkötésekor lényeges tényben vagy körülményben tévedett, feltéve, ha tévedését a másik fél okozta, vagy azt felismerhette, illetőleg ha mindkét fél ugyanabban a téves feltevésben volt. Megtámadható a nyilatkozat akkor is, ha annak megtételére a felet jogellenes fenyegetéssel vették rá. A megállapodást az támadhatja meg, akit megtévesztettek, a nyilatkozat megtételére jogellenes fenyegetéssel vettek rá, illetőleg az, aki téves feltevésben volt. A megtámadás határideje 30 nap, amely a tévedés vagy a megtévesztés felismerésétől, illetve jogellenes fenyegetés esetén a kényszerhelyzet megszűnésétől kezdődik. A megtámadási határidőre az elévülés szabályai megfelelően irányadók azzal, hogy 6 hónap elteltével a megtámadás joga nem gyakorolható. Ebből következően a felperes a jogszabályban előírt határidőn belül támadta meg a nyilatkozatát, majd az elévülési időn belül (Mt. 11. §) a felülvizsgálati eljárás tárgyát képező igénye érvényesítése érdekében keresettel fordult a bírósághoz Ezen igény tekintetében a kereset elkésettsége nem állapítható meg (Mt. 201. §).
A fentiek alapján az elsőfokú bíróság helytállóan fejtette ki az ítéletében, hogy a közös megegyezés 6. pontjában foglalt joglemondó nyilatkozat – a megtámadásra figyelemmel – nem mentesíti a munkáltatót elszámolási és esetleges fizetési kötelezettsége alól.
Tekintettel arra, hogy a másodfokú bíróság elfoglalt jogi álláspontja miatt nem vizsgálta az elsőfokú bíróság megállapításait és számítási módját a felperest megillető rendkívüli munkavégzés fejében járó díjazás körében, annak a megismételt eljárás során kell eleget tennie.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.047/2009.)