|
|
|
Mfv.I.10.260/2011/4.szám
í t é l e t e t : A Kúria a Zala Megyei Bíróság 4.Mf.21.609/2010/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az felperesnek - tizenöt napon belül - 10.000 (tízezer) forint + 2.700 (kettőezer-hétszáz) forint áfa felülvizsgálati perköltséget.Az alperes köteles - felhívásra - 42.100 (negyvenkettőezer-egyszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket megfizetni. I n d o k o l á s : A felperes a keresetében az alperes felmondása jogellenességének megállapítását, és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte.A Zalaegerszegi Munkaügyi Bíróság 2.M.293/2010/4. számú ítéletével megállapította, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát a 2010. március 23-án kelt rendes felmondással jogellenesen szüntette meg, a felperes munkaviszonya az alperesnél az ítélet jogerőre emelkedése napján szűnik meg. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek elmaradt munkabér címén 116.870 forintot és annak kamatát, valamint az ítélet jogerőre emelkedése napjáig minden munkanapra 2.656 forintot, és átalánykártérítés címén 58.438 forintot.A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2009. október 26-ától - munkaerő kölcsönzés céljából - munkaszerződést kötött az alperessel. A foglalkoztatása időtartama alatt a B. Kft. kölcsönvevőnél operátor munkakörben végzett munkát.A kölcsönvevő cég 2010. február 15-én az alperest levélben tájékoztatta, hogy a felperes teljesítménye nem éri el a kívánt szintet, ezért a továbbiakban nem tart igényt a munkájára. Ezt követően a kölcsönvevő cég - az alperes azon kérésének eleget téve, miszerint a felperest még egy hónapig foglalkoztassa, amíg a részére megfelelő kölcsönvevőt talál - a felperest tovább foglalkoztatta, majd a 2010. március 19-én kelt levelében közölte az alperessel, hogy a felperest a továbbiakban nem kívánja kölcsönbe venni. Az alperes a felperes munkaviszonyát 2010. március 23-án rendes felmondással megszüntette. Indokolása szerint a kölcsönbe vevő kft. 2010. március 19-én értesítette, hogy a továbbiakban nem tart igényt a felperes munkájára, az alperes pedig nem tudja foglalkoztatását biztosítani.A munkaügyi bíróság az Mt. 193/B. § (3) bekezdés c) pontjára utalva megállapította, hogy ha a kölcsönbeadó 30 napon belül nem tudja biztosítani a munkavállaló megfelelő foglalkoztatását, a munkaviszony felmondható. A rendelkezés célja, hogy kölcsönvevő hiányában csak 30 nap elteltével mondható fel a munkavállaló munkaviszonya. Az alperes - kioktatás ellenére - nem bizonyította, hogy más kölcsönvevőnél a felperest nem tudta foglalkoztatni. A becsatolt levelezésből csak az a következtetés vonható le, hogy a B. Kft. 2010. február 15. után a felperest nem kívánta kölcsönbe venni, és további 30 napra csak az alperes kérésére foglalkoztatta.A bíróság álláspontja szerint a törvény szerinti 30 napos határidő a munkavállaló utolsó munkában töltött napjától, a jelen esetben 2010. március 19-étől számítandó, ezért 2010. április 19-étől nyílt volna törvényes lehetősége az alperesnek a munkaviszony megszüntetésére.A bíróság az Mt. 193/M. § rendelkezései szerint marasztalta az alperest.Az alperes fellebbezése folytán eljárt Zala Megyei Bíróság 4.Mf.21.609/2010/3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, megállapította, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél 2010. november 19. napján szűnt meg, és az alperest a jogerős ítéletig terhelő elmaradt munkabér összegét 435.590 forintban állapította meg.A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által rögzített tényállással, az ítélet érdemével és indokaival egyetértett.A fellebbezés kapcsán kiemelte, hogy az alperesi rendes felmondás jogszerű vagy jogellenes voltát a felmondásban foglalt indokok alapján kell megítélni. Az indokolás szerint pedig a kölcsönvevő gazdasági társaság 2010. március 19-én értesítette az alperest arról, hogy a felperes munkájára nem tart igényt, és az alperes emiatt nem tudta a felperes foglalkoztatását a továbbiakban biztosítani. A bíróság az Mt. 193/J. § (3) bekezdés c) pontja helyes értelmezésének tekintette azt, hogy 30 napnak el kell telnie a munkavállaló foglalkoztatása nélkül ahhoz, hogy e jogcímen a felmondás joga gyakorolható legyen. A jelen esetben 2010. március 19-étől 2010. március 23-áig ez az idő nem telt el.A bíróság érdektelennek találta azt a körülményt, hogy a kölcsönvevő 2010. február 15-én jelezte, hogy nem akarja a felperest továbbfoglalkoztatni, és az alperes kérésére foglalkoztatta mégis 2010. március 19-éig. A megyei bíróság érvelése szerint az Mt. 193/J. § (3) bekezdés c) pontjából nem következik az az alperesi értelmezés, hogy a 30 napos időszakban is lehet foglalkoztatni a kölcsönbe adott munkavállalót, ha a kölcsönvevő a foglalkoztatási szándéka megszűntét közölte. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen „a felperes keresetének elutasítását", másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az eljárt bíróságok új eljárásra utasítását kérte.Az alperes a bíróságok által megállapított tényállást nem vitatta, kiegészítette azzal, hogy 2010. február 15. és 2010. március 23. között megpróbálta biztosítani a felperes megfelelő foglalkoztatását.Az alperes felülvizsgálati álláspontja szerint az Mt. 193/J. § (3) bekezdés c) pontja nem azt írja elő, hogy 30 napig a munkavállalót egyáltalán nem is foglalkoztathatja a munkáltatója. Ebben az esetben ez további 30 napos felmondási idő lenne, ami gazdaságilag ellehetetlenítené a kölcsönbe adó céget, mert a kölcsönvevő már nem fizet a munkavállaló után.A jelen esetben az alperes 30 napon belül nem tudta biztosítani a felperes megfelelő foglalkoztatását, a felmondása nem lehet jogellenes, mert 2010. február 15. és március 23. között alkalmazta őt.A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a felülvizsgálati kérelem „elutasítását", és az alperes perköltségben marasztalását kérte.A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.Az alperes felülvizsgálati kérelmében foglaltak jogszabálysértés megállapítására nem alkalmasak [Pp. 275. § (1) bekezdés, 206. § (1) bekezdés, 221. § (1) bekezdés, BH 2001.197., BH 2002.29.].Az Mt. 193/B. § (3) bekezdés c) pontja alapján a kölcsönbeadó felmondással akkor szüntetheti meg a munkaviszonyt, ha 30 napon belül nem tudta biztosítani a munkavállaló megfelelő foglalkoztatását.A perbeli esetben kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felperes foglalkoztatása 2010. március 19-éig tartott. A munkáltatót a jogszabály értelmében annak kötelezettsége terhelte, hogy ezt követően 30 napon belül megkísérelje a munkavállaló új munkahelyhez juttatását. Az Mt. 193/J. § (3) bekezdés c) pontjára alapított felmondással a kölcsönbeadó munkáltató akkor élhet jogszerűen, ha az új munkahely keresése eredményre nem vezet.Alaptalanul állította az alperes a felülvizsgálati kérelmében, hogy a bíróságok álláspontja a felmondási idő 30 nappal történő meghosszabbítását jelenti. A jogszabály helyes értelmezése szerint a munkahelykeresésre nyitvaálló 30 napos határidő alatt a munkavállalónak rendelkezésre kell állnia, és lehetőség van új munkáltatónál való foglalkoztatására.Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az adott esetben közömbös, hogy a kölcsönvevő munkáltató az alperessel már 2010. február 15-én közölte, hogy a felperes munkavégzésére a továbbiakban nem tart igényt, melyet követően a felperes 2010. március 19-éig dolgozott. Az eljárt bíróságok törvénysértés nélkül következtettek arra, hogy ezen időponttól számított 30 nap állt rendelkezésére az alperesnek arra, hogy a felperest új kölcsönvevő munkáltatónál helyezze el. Az Mt. 193/J. § (3) bekezdés c) pontja helyes értelmezése szerint a 30 nap eredménytelen eltelte után van lehetőség ezen rendelkezés alapján a munkavállaló munkaviszonyának jogszerű felmondására.A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.Az alperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles a felperes felülvizsgálati perköltségének megfizetésére.Az alperes a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése értelmében köteles a felülvizsgálati eljárási illeték viselésére. Budapest, 2012. január 11. Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. bíró, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő |