|
|
|
Mfv.II.10.445/2011/5.szám
r é s z í t é l e t e t e t: A Kúria a Tolna Megyei Bíróság 10.Mf.20.066/2010/7. számú részítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a bíróság az alperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 24.940 (huszonnégyezer-kilencszáznegyven) forint eljárási illetéket. I n d o k o l á s A felperes 2008. június 16-tól 2010. április 30. napjáig tartó határozott idejű munkaszerződéssel állt az alperes alkalmazásában környezetvédelmi és ingatlanfejlesztő menedzser munkakörben. Munkaköri leírása alapján feladatát képezte a vállalkozások válságmenedzselése és az alperes tevékenységi körébe tartozó vagyonelemek kezelése. A felperes az alperesnél fennálló munkaviszonyát 2008. november 19-én kelt rendkívüli felmondással megszüntette úgy, hogy 2008. november 21-ig még a munkáltató rendelkezésére állt. Az alperes a felperes részére nem fizette meg utolsó havi munkabérét, továbbá 2009. május 31-ig nem adta ki a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos iratokat sem. A felperes módosított keresetében a 2008. november havi 138.375 Ft munkabér, továbbá a 2008. december 1-től 2009. május 31. napjáig terjedő időszakra vonatkozóan 517.800 Ft kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest azzal, hogy ez utóbbi összegben kérte beszámítani az ezen időszakban a ... Regionális Munkaügyi Központ ... Kirendeltség és Szolgáltató Központtól megkapott 160.940 Ft álláskeresési járadék összegét. Az alperes a felperes keresetét a 2008. november havi munkabér vonatkozásában elismerte, ezt meghaladóan annak elutasítását kérte. A felperessel szemben öt pontban viszontkeresetet terjesztett elő. Kérte kötelezni a felperest a v.-i és p.-i ingatlanokkal kapcsolatos kártérítés címén az átlagkereset 50-50%-át kitevő 90.377-90.377 Ft megfizetésére, miután a felperes a munkaköri leírásában foglalt munkaköri kötelezettségei teljesítését ezen ingatlanok vonatkozásában elmulasztotta. 46.015 Ft-os igényt arra hivatkozással terjesztett elő, mert a felperes a céges autó használatáról nem vezetett útnyilvántartást, illetőleg menetlevelet nem adott le. További 10.001 Ft megfizetésére azért kérte kötelezni felperest, mert a 2008. szeptember 25. és 27-én kiállított üzemanyag számlán szereplő összeget a saját gépjárműve fenntartására használta, holott 2008. nyarától október 1-ig táppénzes betegállományban volt. Kérte továbbá, hogy a bíróság kötelezze a felperest nettó 12.800 Ft kártérítés megfizetésére, amely az alperes felé leadott különböző áruféleségek vásárlását tartalmazó számlák ellenértékét jelentette. A felperes az alperes viszonykeresetét jogalapjában kérte elutasítani arra hivatkozással, hogy az ügyvezető a munkaszerződést csalárd módon, szándékos félrevezetés útján kötötte meg, ezért az érvénytelen. Az egyes viszontkereseti összegeket érdemben is vitatta. A Szekszárdi Munkaügyi Bíróság a 2.M.356/2010/16. számú részítéletével kötelezte az alperest 304.480 Ft kártérítés megfizetésére, az alperes viszontkeresetét 190.755 Ft-ot meghaladó részében elutasította. Kötelezte továbbá az alperest 42.900 Ft eljárási illeték megfizetésére. A munkaügyi bíróság az ítéletének indokolásában a felperes 2008. november havi munkabére megítélésénél az alperes elismerésére hivatkozott. A munkaügyi iratok késedelmes kiadásával kapcsolatban utalt arra, hogy a becsatolt ... Kft. nyilatkozata - amely szerint a felperest a kiadott igazolások csatolásának elmulasztása miatt nem áll módjában foglalkoztatni - megalapozza a felperes Mt. 174. § (1) bekezdésében foglalt kártérítési igényét. Az alperes azon hivatkozását, mely szerint a felperes munkaügyi dokumentáció hiányára való hivatkozása életszerűtlen, nem fogadta el az Mt. 174. § (2) bekezdésében foglalt mentesülési oknak. Nem találta továbbá igazoltnak azt az alperesi hivatkozást sem, hogy a felperes a munkaügyi központtal nem működött együtt, mert az ennek ellenkezőjét igazolta a felperes vonatkozásában. Mindezek alapján a felperes igényét 2008. december 1-től 2009. május 31-ig napjáig megalapozottnak találta, és annak összegét a garantált bérminimum alapján összesen 517.800 Ft-ban állapította meg. Ezen összegből levonásba helyezte a munkaügyi központtól a felperes részére ezen időszakban folyósított összesen 160.940 Ft álláskeresési járadék összegét, és ezért kártérítés jogcímén a felperesnek 356.860 Ft-ot állapított meg. Az alperes viszontkeresetét a vajtai, továbbá a palotabozsoki ingatlan vonatkozásában megalapozottnak találta és az Mt.167. § (1) bekezdése alapján a kártérítés összegét az egyhavi átlagkereset 50%-os mértékében állapította meg mindkét káresemény vonatkozásában. Ugyancsak alaposnak ítélte a felperes 10.001 Ft megfizetésére irányuló viszontkereseti igényét, miután a felperes a perben nem igazolta, hogy az alperes ügyvezetőjével a magánjellegű gépkocsi használat vonatkozásában megállapodást kötött volna. A 46.015 Ft összegű céges autó használatával kapcsolatos megtérítési igényt, továbbá az alperes nettó 12.800 Ft igényét azonban a munkaügyi bíróság elutasította. Az előbbi összeg vonatkozásában - amely a céges autó használatával kapcsolatos igényt jelentette - arra hivatkozott, hogy a felperes az útnyilvántartást erre vonatkozó utasítás hiányában nem volt köteles vezetni. A 12.800 Ft viszontkereseti igényt a munkaügyi bíróság azért utasította el, mert a felperes számlák leadásával ezen összeggel a munkáltató irányában elszámolt és ezért az alperest kár nem érte, az adóhatóság hiányt megállapító határozatot nem hozott. A bíróság a keresettel és viszontkeresettel érvényesített követelést beszámította és az alperest a 495.235 Ft összegű felperesi igény, valamint a 190.755 Ft összegű alperesi igény különbözetének, vagyis 304.480 Ft megfizetésére kötelezte. Az alperes fellebbezése alapján eljárt Tolna Megyei Bíróság a 10.M.20.066/2010/7. számú részítéletével a munkaügyi bíróság részítéletét nem fellebbezett részében nem érintette, fellebbezett részében helybenhagyta. A megyei bíróság részítéletének indokolása szerint a munkaügyi bíróság a bizonyítási eljárást a szükséges terjedelemben lefolytatta és az így rendelkezésre álló adatokból megállapított tényállás volt irányadó a fellebbezési eljárásban is. A másodfokú bíróság egyetértett a bizonyítékok mérlegelésével, az abból levont következtetéssel és az elsőfokú bíróság döntésével is. Álláspontja szerint az alperesnek az elsőfokú eljárásban volt lehetősége a ... Kft. által kiállított irattal kapcsolatos aggályai kifejtésére, amelynek során már akkor is vitatta az okirat teljes bizonyító erejét. A munkaügyi bíróság a bizonyítást lefolytatta, az irat tartalmát helytállóan értékelte, mint a bizonyítékok egyikét. Az alperes utóbb a perben a felperes együttműködési kötelezettségének megsértésére helyezte a hangsúlyt, melyet a munkaügyi központ által szolgáltatott adatok cáfoltak. Megállapította, hogy önmagában az elsőfokú eljárás során tett alperesi hivatkozás - mely szerint életszerűtlennek tartja az okiratok hiányában történő munkaviszony létesítés lehetetlenségét - a rendelkezésre álló bizonyítékok mellett nem volt kellő alap a felperes állításának megcáfolására. A céges autó használata és az áruvásárlások költségeivel kapcsolatban a megyei bíróság utalt a munkaszerződés 9. és 14. pontjában foglaltakra és ennek kapcsán azt állapította meg, hogy az alperes nem tudta állítását bizonyítani. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős részítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát, a felperes irányában fennálló marasztalási összeg bruttó 38.375 Ft-ra történő leszállítását, továbbá a viszontkeresetnek történő teljes helyt adást, és a felperes további 58.815 Ft valamint a felülvizsgálati eljárási költség fizetésére kötelezését kérte. Álláspontja szerint a felperes által becsatolt és a ... Kft. nevében kiállított irat bizonyítékként való értékelése sérti a Pp. 164., 196., továbbá 197. §-ait, valamint a 206. § rendelkezéseit. Ezen irat nem felel meg a teljes bizonyító erejű magánokirattal szemben támasztott feltételeknek és tartalma folytán sem alkalmas a kártérítés jogalapja, a károkozás vonatkozásában fennálló okozati összefüggés, valamint a kár összegszerűségének az igazolására. A perben a felperesnek kellett bizonyítania, hogy a munkáltató jogellenes magatartása folytán kár érte, amely kötelezettségének nem tett eleget. Mivel a becsatolt okirat egyszerű magánokirat, a vele szemben felmerült kétségekre tekintettel az abban foglaltak valóságát a felperesnek kellett volna igazolnia. Érvelése szerint téves és iratellenes a jogerős ítélet indokolása arra nézve, hogy a felperes kizárólag a munkaviszony megszűnésekor kiadandó igazolásokkal tudott volna elhelyezkedni, mert a munkaviszony megszűnését a részére megküldött rendkívüli felmondás, valamint a per egyéb iratai is bizonyították. A viszontkereset vonatkozásában fenntartotta korábbi álláspontját, hogy a felperes a rávonatkozó kötelezettségei ellenére sem számolt el a céges autó használatával kapcsolatos 46.016 Ft összegű kiadásról, illetőleg az egyéb vásárlásokkal kapcsolatosan felmerült 12.800 Ft összegű költségről. Ezeket az összegeket a felperes a társaság vagyonából elköltötte, ezért őt terhelte annak a bizonyítása, hogy a kiadásokat az alperesi munkáltató érdekében eszközölte, továbbá igazolnia kellett volna a kiadások elszámolását arra alkalmas dokumentumok csatolásával. A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet „helybenhagyását” és az alperes felülvizsgálati kérelmének, továbbá viszontkeresetének teljes egészében történő elutasítását. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A perben nem volt vitás, hogy az alperes megszegte az Mt. 97. § (2) bekezdésében foglalt azon kötelezettségét, miszerint a munkaviszony megszüntetésekor (megszűnésekor) a munkavállaló részére az utolsó munkában töltött napon ki kell fizetni a munkabérét, egyéb járandóságait, valamint ki kell adni a munkaviszonyra vonatkozó szabályban és egyéb jogszabályokban előírt igazolásokat. A felperes a munkáltató kötelezettségszegése alapján a munkaügyi iratok kiadásának késedelme miatt a 2008. december 1-től a 2009. május 31-ig terjedő időszakban nem tudott munkaviszonyt létesíteni, amely miatt összesen 517.800 Ft kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest, amely összegbe kérte beszámítani az ezen időszakban megkapott 160.940 Ft álláskeresési járadék összegét. Az Mt. 174. § (1) bekezdése szerint a munkáltató a munkavállalónak munkaviszonyával összefüggésben okozott kárért vétkességre tekintet nélkül teljes mértékben felel. A kártérítési felelősség megállapításának elsődleges feltétele a kár bekövetkezése és annak a munkaviszonnyal való okozati összefüggése. Ilyen értelemben rendelkezik az Mt. 174. § (4) bekezdése, amely szerint a munkavállaló bizonyítja, hogy a károkozás a munkaviszonyával okozati összefüggésben következett be. A perbeli esetben a felperes a ... Kft. által kiállított nyilatkozattal aggálytalanul igazolta, hogy 2009. február 25-én felszólították a munkakör betöltéséhez szükséges munkaügyi iratai azonnali becsatolására, mert ellenkező esetben nem tudják részére a felajánlott munkakört fenntartani. A peres felek a munkaügyi iratok kiadása vonatkozásában a bíróság előtt kötöttek egyezséget, ezért a felperes azokat csak 2009. május 31. napján vette át. A felperes a perben az alperes károkozó magatartását bizonyította a munkaügyi iratok kiadásának késedelmével, az okozott kárt pedig a ... Kft. által kiállított irattal. A kettő közötti okozati összefüggés fennállását a hatályos jogszabályok alapján lehetett megállapítani. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a ... Kft. nyilatkozatával szemben megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy a felperesnek a munkaügyi iratok kiadásának hiányában is lehetősége volt az elhelyezkedésre. Az új munkáltatónak ugyanis az igazolások hiányában nem állt módjában pl. megállapítani a felperest megillető táppénzes időszak időtartamát, amennyiben tartozása áll fenn harmadik személy irányában a levonandó összeget és annak időtartamát. Az alperes kártérítési felelőssége a munkaügyi iratok késedelmes kiadását illetően ellenkező bizonyítás hiányában teljes mértékben fennáll. A felperes munkaszerződésének 14. pontja rögzítette, hogy a felek külön megállapodásba foglalják a gépkocsi használatot, okmánykezelést, továbbá pénzkezelést. A fenti előírás alapján a másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a munkaszerződésben foglaltak ellenére a felek a munkaviszony fennállása alatt a fenti kérdésben külön megállapodást nem kötöttek egymással. A felperes a korábbi gyakorlat alapján kért számlát az általa használt, és az alperes tulajdonát képező gépkocsi üzemanyag költségéről. Útnyilvántartást pedig azért nem vezetett, mert erre vonatkozóan sem szóban, sem írásban nem kapott az utasítást az alperestől. Erről az alperesi ügyvezető a 30. számú jegyzőkönyvben akként nyilatkozott, hogy a felperes erre az időszakra nem kapott útnyilvántartás vezetési kötelezettséget, de tudnia kellett róla, mert korábban vezetnie kellett. Ezen állítását azonban az alperes a per során nem igazolta. Mivel a munkáltató a pénzkezelésre, illetőleg a gépkocsi használatra vonatkozóan írásban a munkaszerződésben foglaltak ellenére külön utasítást, szabályzatot nem bocsátott a felperes rendelkezésére, ezért az erre irányuló alperesi viszontkereset alaptalan volt és azt az eljáró bíróságok megalapozottan utasították el. A fenti indokolás alapján a Kúria jogszabálysértés hiányában a Pp.275. § (3) bekezdésében foglaltak alkalmazásával a jogerős részítéletet hatályában fenntartotta. A felperes felülvizsgálati eljárási költséget nem igényelt, ezért arról rendelkezni nem kellett. A pervesztes alperes a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján köteles az 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 50. § (1) bekezdésében foglalt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére. Budapest, 2012. június 20. Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Dr. Stark Marianna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő |