Vissza az előző oldalra
MK BH 2000/223
A törvény szerint a munkavállalók jogosultak a sztrájkot kötelezően megelőző egyeztetés kezdeményezésére. A szakszervezet alapszervezete, illetőleg annak választott tisztségviselőjeként az szb-titkár jogosult - az ügykörében eljárva - a munkavállalók képviseletére [1989. évi VII. tv. 1. § (1) bek., 2. § (1) bek. b) pont, (3) bek.; Mt. 19. § (2) bek., 194. § (2) bek.].
A kérelmező a kérelmezett által 1998. április 10-re hirdetett figyelmeztető sztrájk jogellenességének megállapítása iránt terjesztett elő kérelmet a munkaügyi bíróságnál.
A munkaügyi bíróság a végzésével a figyelmeztető sztrájk jogszerűségét állapította meg. A végzés indokolásában megállapított tényállás szerint a kérelmezőnél működő - az 1998. január 1-jétől a D.-ipari Dolgozók Szakszervezetéhez csatlakozott - szakszervezeti alapszervezet szakszervezeti bizottságának titkára 1998. március 16-án bértárgyalásokat kezdeményezett a kérelmező vezérigazgatójánál. 1998. április 3-án az szb-titkár a bértárgyalás lefolytatását kezdeményezte 1998. április 8-án 10 órától, a szakszervezetnek a 23 százalékos évi bér- és keresetfejlesztésre vonatkozó javaslatát is megjelölve további három témakörben is előterjesztette a szakszervezet álláspontját. 1998. április 6-án a szakszervezeti bizottság sztrájkbizottságot alakított, április 7-én pedig tájékoztatta a kérelmezőt, hogy április 10-re kétórás figyelmeztető sztrájkot hirdet a hét pontban meghatározott - köztük a bérfejlesztésre vonatkozó - követelések érdekében. Az 1998. április 8-án megtartott egyeztető tárgyaláson érdemi egyeztetés nem történt, a kérelmező a sztrájkbizottság összetételével szemben kifogásokat támasztott. A kétórás figyelmeztető sztrájkot 1998. április 10-én 8 órától 10 óráig megtartották.
A kérelmező a figyelmeztető sztrájk jogellenességének megállapítását arra hivatkozva kérte, hogy a sztrájkot meghirdető szakszervezeti alapszervezet nem jogi személy, továbbá a kérelmező értesítése előtt már kijelölték a sztrájkbizottságot, és a sajtót tájékoztatták. Végül arra is hivatkozott, hogy a szakszervezeti titkár a bértárgyalásokra nem volt feljogosítva, ezért a vezérigazgató által márciusban egyeztetett időpontokban a tárgyalásra nem kerülhetett sor.
A munkaügyi bíróság a munkavállalók béremelésére vonatkozóan kezdeményezett sztrájkot az 1989. évi VII. törvény 3. §-ának (1) bekezdése szerint nem találta jogellenesnek. Kifejtette, hogy az egyeztetés kezdeményezésével egyidejűleg az egyeztetés időpontját is megjelölte a szakszervezeti bizottság, és az Mt. 194. §-ának (2) bekezdése értelmében ilyennek minősülnek az szb-titkár vezérigazgatóhoz írt levelei is. Az egyeztetés időtartama alatt pedig a figyelmeztető sztrájk egy ízben jogszerűen megtartható volt.
A kérelmező fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
A másodfokú bíróság egyetértett a munkaügyi bíróság álláspontjával a tekintetben, hogy az szb-titkár által már 1998. március 16-án kezdeményezett bértárgyalás folytán az egyeztetés már akkor megkezdődött, és még ha április 10-én tartott is az egyeztetés, a figyelmeztető sztrájk a bérkérdésben nem volt jogellenes. A megyei bíróság hangsúlyozta, hogy a sztrájk joga a munkavállalókat illeti meg, és a szakszervezeti alapszervezet szb-titkára a dolgozók képviseletére feljogosított. Utalt továbbá arra is, hogy a csatolt alapszabály szerint a kérelmezett szakszervezeti alapszervezet jogi személy, és ez nem ellentétes az 1989. évi II. törvény 1. §-ának (4) bekezdésében foglaltakkal.
A kérelmező a felülvizsgálati kérelmében az 1989. évi VII. törvény 2. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjába ütköző törvénysértésre hivatkozással a jogerős határozat megváltoztatását és kérelmének helyt adó határozat hozatalát kérte. Álláspontja szerint az egyeztető tárgyalást csak a szakszervezet vagy üzemi tanács kezdeményezheti (Mt. 194. §), és mivel az alapszabály képviselőként az alapszervezet szb-titkárát nem jelölte meg, az egyeztetés kezdeményezésére az szb-titkár nem volt jogosult. Ezért a szabályszerű egyeztetés kezdeményezésének hiányában figyelmeztető sztrájk a törvény szerint nem volt tartható. Másrészt a kezdeményezőnek felróható ok miatt létre nem jött egyeztetésre hivatkozva is sérelmezte a sztrájk jogszerűségének megállapítását.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az 1989. évi VII. törvény 1. §-ának (1) bekezdése alapján a munkavállalókat megillető sztrájkjogból következően e törvénnyel ellentétes az a felülvizsgálati érvelés, hogy a sztrájkot kötelezően megelőző egyeztetés kezdeményezésére a munkavállalók nem jogosultak. A megyei bíróság az Mt. 19. §-a (2) bekezdésének megfelelően helytállóan fejtette ki, hogy az egyeztetést illetően a szakszervezeti alapszervezet, illetve annak választott tisztségviselőjeként az szb-titkár - az ügykörében eljárva - a munkavállalók (tagjai) képviseletére jogosult. Az adott esetben tehát az irányadó tényállás szerint az szb-titkár részéről a bérfejlesztésre vonatkozó álláspont és tárgyaláskezdeményezés írásbeli közlésével az egyeztetés megindult [Mt. 194. § (2) bekezdés]. Így a figyelmeztető sztrájk kezdeményezésének törvényi feltétele [1989. évi VII. törvény 2. § (3) bekezdés] fennállt. Minthogy az egyeztetés az előbbiek szerint megindult, a figyelmeztető sztrájk jogszerűsége a törvény 2. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján nem vitatható. Ezért a felülvizsgálati kérelem a kérelmezettnek felróható körülményekkel összefüggésben is tévesen panaszolt törvénysértést.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős végzést - jogszabálysértés hiányában - hatályában fenntartotta.
A kérelmezettnek felülvizsgálati eljárási költsége nem merült fel, ezért e tárgyban határozni nem kellett. A kérelmező a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése alapján köteles a felülvizsgálati eljárás illetékét megfizetni. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.758/1998. sz.)