Vissza az előző oldalra
MK BH 2002/456
A szakszervezeti tisztségviselő munkaidő-kedvezményének indoka az, hogy ha a tisztsége folytán nem munkát, hanem szakszervezeti tevékenységet lát el, ugyanúgy részesüljön díjazásban, mintha munkát végezne. Ha azonban a tisztségviselő sztrájkban vesz részt, díjazás nem jár a részére, minthogy a szakszervezeti választott tisztségviselői tevékenység hiányában sem járna neki díjazás [1989. évi VII. tv. 6. § (3) bek.;Mt. 25. § (1) és (3) bek.; 2/1999. MJE].
A felperes a V. D. Sz. tisztségviselője, erre tekintettel 1993. márciusa óta az alperes a munkaidő teljes tartamára munkaidő-kedvezményben részesíti, amelyre a kollektív szerződés szerint átlagkereset illeti meg.
A felperes a módosított keresetében 26 852 Ft munkabér és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest, mert az 1999. januárjában tartott sztrájkra hivatkozva négy és fél napi bérét nem fizették ki.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a kereset szerint marasztalta az alperest, mert az Mt. 25. §-ának (3) bekezdése alapján a szakszervezeti tisztségviselőt az igénybe vett munkaidő-kedvezmény idejére díjazás illeti meg, függetlenül az annak tartama alatt végzett tevékenységétől.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. A megyei bíróság szerint az Mt. 25. §-ának (1) és (3) bekezdésével biztosított munkaidő-kedvezmény és annak díjazása azt a célt szolgálja, hogy az érdekképviseleti tevékenységet végző szakszervezeti tisztségviselő ne kerüljön hátrányosabb helyzetbe annál, mintha a saját munkakörét látná el. A sztrájk alatt a munkavállaló az 1989. évi VII. tv. (Szt.) 6. §-ában biztosított joga folytán nem köteles munkát végezni, viszont erre az időre jogszerű sztrájk esetén sem illeti meg díjazás. Ha a felperes nem a szakszervezeti tisztségében munkálkodott volna, hanem a munkaszerződése szerinti munkakörét látja el, a perbeli időszakra nem részesült volna díjazásban. Ebből következően akkor kerül a díjazást illetően hasonló helyzetbe a szakszervezeti tisztségviselő, ha a sztrájkkal érintett időszakra az aktív társaihoz hasonlóan nem részesül díjazásban. Ellenkező esetben sztrájk esetén kedvezőbb helyzetbe kerülne, mintha az eredeti munkakörét látná el, ennek pedig jogszabályi rendelkezés vagy külön megállapodás hiányában nincs jogalapja. Az Szt. a sztrájkban résztvevők között nem tesz megkülönböztetést a tekintetben, hogy szakszervezeti tisztségviselők-e vagy sem.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú ítélet helybenhagyása iránt a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be az Mt. 25. §-ának (1) és (3) bekezdésében, valamint a 26. §-ának (3) bekezdésében foglaltak megsértését panaszolva. A szakszervezeti tisztségéből következő munkaidő-kedvezménye folytán nem terhelte munkavégzési kötelezettség a sztrájk ideje alatt, ezért az Szt. rendelkezéseit nem lehet alkalmazni. A munkáltató nem vizsgálhatja, hogy a kedvezmény időtartama alatt a szakszervezeti tisztségviselő milyen jellegű érdekvédelmi tevékenységet folytat. A sztrájk ideje alatt csak azok az ,,aktív'' munkavállalók nem részesültek díjazásban, akik a sztrájkban való részvételről nyilatkoztak. Munkavégzési kötelezettségének szünetelése miatt ilyen nyilatkozatot nem kellett tennie.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Jogszerű sztrájk esetére a törvény akként rendelkezik, hogy a sztrájk miatt kiesett munkaidőre a munkavállalót díjazás és a munkavégzés alapján járó egyéb juttatás nem illeti meg [Szt. 6. § (3) bekezdés].
A szakszervezeti tisztségviselő munkaidő-kedvezményének indoka az, hogy ha a tisztsége folytán nem munkát, hanem szakszervezeti tevékenységet lát el, ugyanúgy részesüljön díjazásban, mintha munkát végezne. Ha tehát a tisztségviselő sztrájkban vesz részt, díjazás nem jár a részére, hiszen szakszervezeti választott tisztségviselői tevékenység hiányában sem járna neki díjazás. Díjazás iránti igény hiányában az azt egyébként helyettesítő – így különösen a munkaszüneti napi díjazás iránti – követelés is elesik. A felperes sem vitatta, hogy a sztrájk ideje alatt, azzal kapcsolatban érdekvédelmi tevékenységet végzett, vagyis a sztrájkban részt vett, ebből következően erre az időre – külön megállapodás hiányában – díjazás nem illeti meg.
Az előbbiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Az alperesnek költsége nem volt, ezért arról a Legfelsőbb Bíróság nem határozott, az illeték pedig az államot terheli. (Legf. Bír. Mfv.II.10.122/2000. sz.)