Vissza az előző oldalra
MK BH 1991/213
Ha a munkáltató az általa kiadott utasításban meghatározott szabályok szerint a dolgozónak juttatást ígért, az e juttatás iránti igényre való jogosultságot a munkáltatónak az utasításban közölt feltételek szerint kell elbírálnia, utólag megállapított feltételek beiktatásával nem tehet megkülönböztetést a dolgozók között [1967. évi II. tv. 2. §; 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 62. § (3) bek.].
L BH 91/5/213
A felperese az alperes igazgatója 1988. május 16-i hatállyal kinevezte főrevizornak, és középfokú iskolai végzettsége alapján a részére havi 14 500 forint személyi alapbért és 1000 forint revizori pótlékot állapított meg. Egyidejűleg munkavégzésre a költségvetési szerveket ellenőrző önálló csoporthoz osztotta be. A felperes munkaviszonya 1989. március 15-én áthelyezéssel megszűnt.
A felperes a kinevezésben meghatározott munkabérén felül 1988. szeptemberében 16 000 forint, decemberében pedig 20 000 forint mozgóbérben, továbbá 3500 forint jutalomban részesült.
A felperes 1989. április 16-án a munkaügyi bizottsághoz fordult, és az 1988. évi elszámolásból fennmaradó, további mozgóbérének kifizetését kérte.
Az alperesnél szervezett munkaügyi döntőbizottság a határozatával a felperes kérelmét elutasította. Az indoklás szerint a mozgóbérről szóló utasítás csak lehetőséget biztosit a dolgozók mozgóbérében való részesítésére. Ezért nem sértette meg az előírásokat az alperes vezető testületének az a döntése, hogy a apparátusból eltávozott dolgozókat nem részesítik további mozgóbérben. A felperes munkaviszonyának fennállása alatt nem nyújtott az átalagost lényegesen meghaladó teljesítményt, ezért kérelme nem jogszerű.
A felperes a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatása érdekében a munkaügyi írósághoz kereset levelet nyújtott be. Arra hivatkozott, hogy 1988. évben 101 ellenőrzésben vett részt, és megállapításával jelentősen hozzájárult a mozgó bér alapjához. Több társ részesült jelentősen mozgó bér - kifizetésében, bár nála később létesített munkaviszonyt az alperessel.
A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperest a felperes javára további 35 000 forint mozgó bér megfizetésére kötelezte. Az ítélet indoklása szerint a mozgó bér - utasítás 13. pontja szerint a tárgyévben munkaviszonyát megszüntető dolgozó a feladati időarányos teljesítése arányában kaphat mozgó bért. Az 1989. márciusában hozott 7. számú igazgatói utasítás 6. pontja szerint a végelszámolásnál nem részesülnek mozgóbérben azok a volt dolgozók, akik az elszámolás időpontjában már nem dolgoznak az igazgatóságon. Ez az utasítást azonban a felperes nem ismerhette, ezért az vele szemben nem érvényesülhet. Az összegszerűségnél a munkaügyi bíróság azt vette figyelembe, hogy a mozgóbérezésre a bérkeret 70%-ának megfelelő összeg szolgál. Ez a felperes esetében 714 500 = 101 500 forint, annak 70%-a: 71 000 forint. Ebből a felperes megkapott 36 000 forintot, így jár még neki 35 000 forint, melyet a munkaügyi bíróság megítélt.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az alperes dolgozóinak anyagi érdekeltségéről szóló 7/1988. számú elnöki utasítás szerint a szervezetben az adóigazgatási és pénzügyi ellenőrzési feladatokat végző, illetőleg azokban közreműködő dolgozók anyagi ösztönzése céljából érdekeltségi alapot kell képezni a szervezet hatáskörébe tartozó adóalanyok terhére megállapított adóhiány, valamint a felszámított késedelmi és különbözeti pótlékok pénzügyileg is realizált összegének 25%-ából. A területi szerveket az érdekeltségei alaphoz való hozzájárulás arányában közvetlenül, de legfeljebb 70%-ában illeti meg a mozgó bérként kifizethető összeg. Ebből a dolgozónak - a tárgyévben végzett munkája, elért teljesítménye alapján - személyi alapbérén felül személyes részesedés fizethető, melynek felső határa a dolgozó éves alapbérének 100%-a.
Az utasítás további rendelkezései meghatározzák a mozgó bér összegének meghatározásánál figyelembe veendő, a munkával és a feladatok teljesítésével összefüggő szempontokat, az esetleg többet-, illetve túlmunka figyelembevételét, a mozgó bér csökkentésével, illetve megvonásával járó kötelezettségszegéseket, végű előírják, hogy a tárgyévben munkaviszonyát megszüntető vagy egyéb okból távollévő dolgozó az utolsó munkában töltött napig, a feladati időarányos teljesítése arányában kaphat mozgó bért.
Az utasítás értemében az éves mozgóbérre negyedévenként előleg fizethető. A dolgozót megillető éves mozgó bért a végelszámolás befejezése után legkésőbb a tárgyévet követő év március 31. napjáig kell fizetni.
E rendelkezések egybevetett értelmezésével megállapítható, hogy az utasításban szabályozott mozgó bér a dolgozót nem feltétlenül megillető juttatás. Az ehhez való jogosultságot az utasításban foglalt előírásoknak megfelelően kell elbírálni. Ha munkáltató meghatározott szabályok szerint előre díjazást ígér a dolgozói részére, a teljesítést az előre közölt feltételek szerint köteles elbírálni. Nincs lehetősége arra, hogy az előre közölt feltétételek között nem szereplő tényezők utólagos beiktatásával különböztessen a dolgozók között.
Az adott estben az alperes arra való hivatkozással nem fizetett a végelszámolás után mozgó bért a felperesnek, hogy a felperes az elszámolás időpontjában már nem dolgozott az igazgatóságon. Ez a tárgyévet követően utólag hozott rendelkezés azonban nem szolgálhat az elszámolás megtagadásának alapjául, annál kevésbé, mert kifejezetten szemben áll az elnöki utasítás 13. pontjával, amely a munkaviszony megszüntetése esetére is időarányos elszámolást ír elő.
Ezért a felperesnek a meghatározott szabályokhoz kötött és kilátásba helyezett mozgó bér tekintetében a munkáltatónál megmaradt dolgozókéhoz hasonló, hátrányos megkülönböztetés nélküli elbírálásra van joga, amelynek megsértése esetén a tett intézkedés rendeltetésellenes joggyakorlásának minősül (1967. évi II. törvény 2. §).
Ennél fogva a felperes nem igényelheti minden további nélkül az éves személyi alapbére 70%-át mozgó bérként. A jogerős ítélet ezzel ellentétes megállapítása megalapozatlan. Az utasítás szerint a mozgó bér a realizált eredmény 25%-ának 70%-án belül, a dolgozó éves alapbérének 100%-áig terjedhet. Ezért nyilatkozattételre kell felhívni az alperest abban a kérdésben, hogy a felpereshez hasonló munkakörű és teljesítményű, az alperesnél fennálló munkaviszonyt meg nem szüntető dolgozók mozgó bérét milyen alapon, az alapbérhez való milyen arányban állapította meg, és ettől való eltérésére lát-e indokot az utasításban meghatározott szabályok alapján. Ennek figyelembevételével, az e kérdésben szükséges bizonyítás alapján kell döntenie a felperest megillető mozgó bér összege kérdésében. (M. tör. I. 10 097/1990. sz.)