Vissza az előző oldalra
MK BH 2000/464
Téves az az álláspont, hogy munkabér csak írásba foglalt megállapodással vagy ilyen egyoldalú munkáltatói nyilatkozattal állapítható meg [Mt. 76. § (4) bek.].
A felperes – aki műszerészként 1979-től állt munkaviszonyban az alperessel – munkaviszonyának 1997. február 28-án közös megegyezéssel történt megszüntetését követően 95 000 Ft jutalék megfizetése iránt indított keresetet az alperes ellen.
Az alperes kérte a kereset elutasítását.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a keresetet.
Megállapította, hogy az alperes alapvetően javítási feladatokkal foglalkoztatta a felperest, 1995 második felétől kezdődően azonban pénztárgépek és egyéb berendezések forgalmazását is végezte. Az alperesnél felmerült, hogy a forgalmazással foglalkozó munkavállalók e teljesítményük alapján prémiumban vagy jutalékban részesüljenek, ilyen döntés azonban nem született.
E tényállás alapján a munkaügyi bíróság a keresetet azzal az indokkal utasította el, hogy írásban történt megállapodás vagy kitűzés hiányában a követelt munkabér nem jár.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét, az alperest 95 000 Ft és annak 1996. február 1-jétől járó évi 20% kamata megfizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság – az alperes nyilatkozata alapján – azzal egészítette ki a tényállást, hogy a felperes a gépek forgalmazását nem munkaköri, hanem többletfeladatként végezte. E tevékenysége jelentős eredménnyel járt és annak figyelembevételével az alperesnél vezetett külön nyilvántartás szerint a felperest 10% jutalék – mintegy 90 000-100 000 Ft körüli összegben – illeti meg. A többletfeladatot végző munkavállalót ugyanis külön díjazás illeti meg, amelynek mértéke a felmerült adatok szerint a beszerzési és az értékesítési ár különbözetének 10%-a volt. Ezért marasztalta a másodfokú bíróság az alperest a kereset szerint.
A jogerős ítélet ellen, annak hatályon kívül helyezése és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyása iránti az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Jogszabálysértést panaszolt amiatt, hogy a jogerős ítélet a munkaszerződés írásba foglalt rendelkezése, illetve a munkáltató írásban közölt kitűzése nélkül állapította meg a felperesnek jutalékra való jogosultságát. M. G., az alperes ügyvezetője határozottan vallotta, hogy az érdekeltségi rendszer bevezetése felmerült, de nem valósult meg.
A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
Munkaügyi perben a felülvizsgálat engedélyezésére irányuló rendelkezések nem alkalmazhatók, ezekre tekintet nélkül van helye felülvizsgálati kérelemnek [Pp. 358. § (2) bekezdés]. Ezért a felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság előzetes engedélyezés nélkül vette elbírálás alá.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítélettel megállapított tényállás eljárási jogszabálysértés hiányában irányadó. Nem valósít meg jogszabálysértést, ha az eljárt bíróság a bizonyítékokat összességükben értékeli, meggyőződése szerint bírálja el, és ennek indokát adja. Ehhez képest nem jogszabálysértő az a megállapítás, hogy az alperesnél többletmunkát végzők külön díjazásra voltak jogosultak, miután ezt szolgálta a személyenkénti bontásban vezetett külön nyilvántartás. A bíróság a felmerült adatok mérlegelésével ennek mértékét is megállapíthatta.
Az ekként megállapított és irányadó tényállás alapján nem jogszabálysértő az alperesnek a felmerült adatoknak megfelelő mértékű jutalék megfizetésére történt kötelezése. Nem helytálló az az álláspont, hogy munkabér csak írásba foglalt megállapodással vagy ilyen egyoldalú munkáltatói nyilatkozattal állapítható meg; ezzel kapcsolatban a jogerős ítélet helytállóan utalt az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 76. §-ának (4) bekezdésére.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta, a felülvizsgálati eljárási költség és illeték megfizetésére az alperest kötelezte [Pp. 78. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése]. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.662/1998. sz.)