Vissza az előző oldalra
MK BH 2001/396
A Munka Törvénykönyve a munkabér fogalmát nem határozza meg. Esetenként kell eldönteni, hogy a munkaviszony alapján a munkavállalónak kifizetett valamilyen összeg munkabérnek minősül-e. Ebből a szempontból nem a juttatás elnevezésének, hanem a juttatás tényleges tartalmának van jelentősége (Mt. 141. §).
A felperes építésvezető munkakört látott el Németországban az alperessel kötött szerződés alapján. A kiküldetés és a felperes munkaviszonya a kikötött próbaidő alatt megszűnt. A felperes 2459 DEM munkabér megfizetésére kérte kötelezni az alperest a külföldi foglalkoztatás fejében.
A munkaügyi bíróság ítéletével a követelt összeg megfizetésére kötelezte az alperest, de költségtérítés címén, mivel a felperes ideiglenes külföldi kiküldetést teljesített.
A megítélt követelés jogcímének megváltoztatása és kamat megfizetése iránt a felperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatva devizaellátmány címén kötelezte az alperest, ami után forintban határozta meg a kamatot. A másodfokú bíróság szerint a felperes tartós külföldi kiküldetésben állapodott meg az alperessel, ezért a 29/1992. (II. 13.) Korm. rendelet szerint devizaellátmányként illeti meg a felperest a kikötött valuta, mert a jogszabály szerinti megnevezéstől nem lehet eltérni.
A jogerős ítélet ellen kizárólag a megítélt tőke jogcímének téves megállapítása miatt a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Álláspontja szerint a devizaellátmány a munkavégzésének ellenértéke volt, ezért ezen a jogcímen illeti meg.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az Mt. a munkabér fogalmát nem határozza meg, ezért esetenként kell eldönteni, hogy a munkaviszony alapján a munkavállalónak kifizetett valamilyen összeg munkabérnek minősül-e. Ebből a szempontból nem a juttatás elnevezésének, hanem a juttatás tényleges tartalmának van jelentősége. Ha a munkavállaló a juttatást a munkaviszonybeli kötelezettségének teljesítésére tekintettel kapta, az munkabérnek minősül, míg a munkavégzéssel összefüggésben felmerült költségeinek fedezetére kapott összeg költségtérítésnek. A külföldi munkavégzésre vonatkozó, a perbeli esetre alkalmazandó kormányrendelet szóhasználata a kérdést nem dönti el. A felek által a külföldi foglalkoztatásra kötött megállapodásból kitűnik, hogy a kérdéses összeget a felperes nem a külföldi munkavégzésével kapcsolatban felmerült többletköltségeinek fedezeteként, hanem a munkavégzése ellenértékeként kapta. Ebből következően nem költségtérítésként, de nem is devizaellátmányként, hanem munkabérként illeti meg a felperest a követelt, és a bíróságok által megítélt összeg.
Az előbbiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálattal érintett részében a Pp. 275/A §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú ítéletet a rendelkező rész szerint megváltoztatta.
Az alperesnek a pervesztessége folytán meg kell térítenie a felperes felülvizsgálati eljárási költségét és a felülvizsgálati eljárás illetékét. (Legf. Bír. Mfv.II.10.053/1999. sz.)