Vissza az előző oldalra
MK EBH 2004/1057
A munkaszerződésben kikötött prémium megilleti a munkavállalót akkor is, ha a munkáltató a prémiumfeladat kiírásával oly mértékben késlekedett, hogy annak teljesítése már nem volt elvárható [Mt. 143. §].
A felperes a keresetében a 2000. és 2001. évre járó prémiuma és annak kamatai, valamint a prémiummal növelt átlagkereset figyelembevételével végkielégítés, felmondási időre járó átlagkereset és szabadságmegváltás különbözet megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest 3 379 750 forint és ezen összeg kamatai megfizetésére kötelezte.
A megállapított tényállás szerint munkaszerződésében az alperes vállalta, hogy a felperes számára prémiumot fizet, melynek összege a személyi alapbér 25%-áig terjed és feltételeit minden év március 31-éig határozza meg. Az alperes felperes számára sem 2000. évre, sem 2001. évre nem fizetett prémiumot, a 2000. évi prémiumfeladatokat 2000. november 27-én, míg a 2001. évi prémiumfeladatokat a 2001. december 10-én kelt okiratban tűzte ki. A teljesítés értékelésére és a prémium kifizetésére egyik esetben sem került sor. A felperes munkaviszonya rendes felmondással 2002. június 30-ával megszűnt.
A munkaügyi bíróság a felperes prémium iránti igényét alaposnak találta, és erre figyelemmel a prémiummal növelt átlagkereset alapján a felmondási járandóságai különbözete iránti követelést is. Nem fogadta el az alperesnek azt a hivatkozását, hogy bár nem tűzte ki a szerződésben vállalt időre a prémiumfeladatokat, azonban a felperes ismerte azokat, miután ismerte az üzleti terveket. Úgy ítélte meg, hogy ez az alperes mulasztását nem menti, a prémiumfeladat kiírásának hiányában nem adott lehetőséget a prémiumfeladat határidőben való teljesítésére.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperes marasztalásának összegét 746 666 forintra és annak kamatára leszállította. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes nem volt köteles prémiumfeladatot kitűzni, így ha ezt elmulasztja, a felperest díjazás nem illeti meg. A feladatok késedelmes kiírása nem ad alapot a mulasztásra, mert a feladatok mégis ismertek voltak a felperes előtt, tehát a feladatok teljesítésében a kiírás hiánya nem akadályozta. A felperesnek csupán a jogutódlásra alapított további végkielégítés iránti kereseti követelését tartotta alaposnak, melynek összegét az eredeti átlagkereset mértéke alapján állapította meg.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérte jogszabálysértésre, és a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében közzétett elvi határozattal, illetve eseti döntésekkel ellentétes voltára hivatkozással. Kifejtette, hogy ha a munkáltató a munkaszerződésben vállalta meghatározott mértékű prémium fizetését, prémium feladatot azonban ennek ellenére nem tűz ki, ez nem jelentheti, hogy a munkaszerződésben vállalt e kötelezettségét ne kellene teljesítenie.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatását a Pp. 270. § (2) bekezdés b) pontjának bb) alpontja alapján rendelte el.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes munkaszerződésének 4.2. pontjában az alperes vállalta, hogy a felperes részére prémiumot fizet a személyi alapbér 25%-áig terjedő összegben, amelynek feltételeit minden év március 31-ig meghatározza. Az alperes által sem vitatott tény, hogy ezen kötelezettségének nem tett eleget, a 2000. évre szóló prémiumfeladatokat csak 2000. év november 27-én, míg a 2001. évre szóló prémiumfeladatokat 2001. december 10-én határozta meg. Ezen tények alapján a munkaügyi bíróság helyes jogi következtetéssel állapította meg felperes prémiumra való jogosultságát.
A munkaszerződésben megállapított prémium fizetését a munkáltató prémiumfeladat kitűzéséhez és teljesítéséhez kötheti, ha azonban ezt elmulasztja, erre mint kizáró okra nem hivatkozhat és a munkaszerződésben kikötött juttatást megfizetni köteles [Mt. 76. § (3) bekezdése; 44. EH]. Adott esetben a tárgyév utolsó előtti hónapja végén, illetve az utolsó hónapjában a prémiumfeladat kiírása olymértékben késedelmesen történt, hogy az – mivel a feladat teljesítése már nem volt elvárható – a kitűzés elmaradásával egy tekintet alá esik. Ezért a prémiumfeladat teljesítésének hiányára alperes sikerrel nem hivatkozhatott.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.255/2003. sz.)