Vissza az előző oldalra
MÜ BH 2007/312.
A felek megállapodása alapján jutalék a munkáltató árbevétele alapján is járhat (Mt. 143. §).
A felperes keresetében felmondási időre járó átlagkereset, szabadságmegváltás-különbözet, jutalék, nyereségrészesedés és cégautó használatával kapcsolatos költségtérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletével – egyebek mellett – jutalék címén 7 243 760 forint és annak 2004. október 1-jétől számított 11%-os kamata megfizetésére kötelezte az alperest.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felek 2002. december 1-jén munkaszerződést kötöttek, amely alapján a felperes fejlesztési és tanácsadási igazgatói munkakört töltött be. Ezzel egyidejűleg a felek egy ,,megállapodás'' elnevezésű iratot is aláírtak, amelyben – többek között – rögzítették, hogy a forgalom utáni javadalmazás külön táblázat szerint történik az árbevétel mértéke alapján számított százalékban, a kifizetésre pedig az adott üzlet realizálása esetén kerül sor. A felperes munkaviszonyát az alperes 2004. szeptember 30-án felmondta, az ehhez fűződő elszámolás azonban csak részben történt meg, így a jutalék kifizetése elmaradt.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a munkaszerződés és a megállapodás tartalmuk szerint egységesen értelmezendőek. A felek nem kötötték ki, hogy jutalék csak akkor jár, ha a felperes üzletet hoz, ezért az alperes erre való hivatkozását a bíróság alaptalannak találta. A 2003. és 2004-es évek beszámolói alapján az alperes árbevétele 2002. december 1-je és 2004. november 28. között 246 388 eFt volt, így a megállapodásban feltüntetett sávok alapján a bíróság 7 243 760 forint jutalék megfizetésére kötelezte a munkáltatót.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság kifejtette, hogy a nyereségről és a jutalékról rendelkező megállapodás értelmezésekor a felperes által előterjesztett és az alperes által elfogadott javadalmazási koncepciót kell figyelembe venni. A felek szándéka megállapíthatóan arra irányult, hogy a felperes a cég nyereségéből, nettó árbevételéből részesüljön. Ennek nem képezte feltételét az, hogy az üzletszerzés kifejezetten a felpereshez kötődjön, ami egyébként nem is volt elsődleges munkaköri kötelezettsége. A megállapodásból következően az alperes az éves beszámolókból megállapítható eredmények figyelembevételével köteles a juttatások megfizetésére.
Az alperes felülvizsgálati kérelme elsődlegesen a jogerős ítélet részbeni hatályon kívül helyezésére és a felperes jutalék iránti igényének elutasítására irányult, másodlagosan e kereseti kérelem tekintetében a korábban eljárt bíróságok új határozat hozatalára utasítását kérte. Érvelése szerint jutalék csak a saját szerzésű ügyek után járt az alperes szándéka, mind a gazdaság legalapvetőbb törvényszerűségei szerint. A felperes munkaköri egyéb feladatai alapján csak ,,rendes'' munkabérre szerzett jogot, jutalékra akkor tarthatna igényt, ha ,,aktív eladási'' feladatainak is eleget tett volna. A felperes azonban – általa sem vitatottan – soha nem szerzett üzleteket.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 275. §-a értelmében a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Így jelen felülvizsgálati eljárásban kizárólag a jutalékfizetési kötelezettséget kimondó jogerős ítéleti rendelkezés volt vizsgálható.
Az eljáró bíróságok jogszabálysértés nélkül állapították meg, hogy a felek között létrejött munkaszerződés, valamint a megállapodás egységesen értékelendő, és a jutalékfizetési kötelezettség megítélése során a felek szerződési akaratának van elsődleges jelentősége.
A jogerős ítélet helytállóan fejtette ki, hogy a felperes által előterjesztett, az alperes által elfogadott javadalmazási rendszer szerint a munkavállaló olyan módon szerezhetett jutalékra jogosultságot, hogy kifejezett üzletszerzés részéről nem valósult meg. Ennek ellenkezőjét a felek nem kötötték ki, a megállapodás megszövegezése pedig a kifizetés feltételeként kizárólag az üzlet realizálódására utal.
Ugyancsak helytálló a másodfokú bírósági érvelés, miszerint a felperes alapvető munkaköri kötelezettsége nem az üzletszerzés volt, az pedig, hogy feladatai között szerepelt az ,,új üzleti lehetőségek keresése'' még nem alapozza meg azt az alperesi álláspontot, hogy a felperes kizárólag üzletszerzés mellett és annak arányában tarthatott volna igényt jutalék címén kifizetésre. Alaptalanul hivatkozott az alperes felülvizsgálati kérelmében az állandó bírói gyakorlatra is (MD II/337., MD II/336.), miszerint jutalék kizárólag a szerzett üzletek után jár. Ennek nem mondanak ellent ugyanis a jogerős ítéletben kifejtettek, mivel jelen perben a felek a megállapodás szövegéből következően az általános szabálytól eltérő módon állapodtak meg, amely a jogszabály alapján nem volt kizárt.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét – a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részt nem érintve – nem érintette, egyebekben azt hatályában fenntartotta [Pp. 275. § (3) bekezdés].
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.781/2006.)