|
|
|
Mfv.I.10.537/2011/5.szám
í t é l e t e t : A Kúria a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 4.Mf.21.707/2010/3. számú ítéletét felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részében nem érinti, egyebekben hatályában fenntartja.Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt nap alatt - 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 65.800 (hatvanötezer-nyolcszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. I n d o k o l á s : A felperes a keresetében a munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével. Ezen túlmenően 289.698 forint megfizetését is igényelte az alperes részéről ki nem fizetett juttatás címén.A Nyíregyházi Munkaügyi Bíróság 1.M.762/2009/17. számú ítéletével megállapította, hogy az alperes 2009. július 9-én rendkívüli felmondásával jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, amely az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Kötelezte az alperest elmaradt munkabérként bruttó 440.950 forint, felmondási időre bruttó 67.384 forint, hat havi átlagkeresetként 404.304 forint, költségtérítésként nettó 289.698 forint megtérítésére. Kötelezte az alperest 50.000 forint perköltség és 65.900 forint illeték viselésére is.A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2008. július 17-étől állt az alperes alkalmazásában gépkocsivezető munkakörben. A személyi alapbére jogviszonya fennállása alatt több esetben módosításra került. A felperes nemzetközi fuvarfeladatokat látott el, így sokszor hetekig külföldön tartózkodott. Ennek idejére a munkáltató egyéb juttatásban, így napidíjban nem részesítette. Az egyes fuvarfeladatok teljesítéséhez minden esetben ellátta a megfelelő menetokmányokkal, tankolókártyával, és minden hónapban elszámolási kötelezettsége volt a felperesnek az általa felhasznált összegekről. A napi feladatok elvégzésére a felperesnek minden esetben K.I. telepvezető adott utasítást.A felperes 2009. június 17-én - n. fuvart követően - jelezte K.I.-nak, hogy beteg, ezért a következő nap orvoshoz fog fordulni. Mivel a munkáltató több havi költségelszámolással tartozott, azt is közölte, hogy a fuvarfeladathoz kapcsolódó okmányokat akkor hajlandó leadni, ha megkapja a fizetését. A gépkocsi átadásakor jelen volt a felperes felesége, L.F. is. A felperes 2009. június 18-ától július 3-áig betegszabadságon volt, 2009. június 19-én a munkáltató részére telefaxon megküldte a fuvarleveleket, menetleveleket, illetve a járatköltség összesítéseket is. Felgyógyulását követően, 2009. július 6-án, hétfői napon telefonon hívta K.I.-t és munkára jelentkezett. Ekkor azt a tájékoztatást kapta, hogy részére nem tudnak munkát biztosítani, értesíteni fogják amennyiben feladat adódik. Mivel a felperesnek a munkahelyén nem kellett megjelennie, telefaxon, illetve postai úton is eljuttathatta a munkáltató részére a még nála lévő táppénzes iratokat.2009. július 14-én a munkáltató írásban értesítette a felperest arról, hogy 2009. július 4-én „rendes felmondás a dolgozó részéről" bejegyzéssel megszüntetik a munkaviszonyt. Tájékoztatták arról, hogy 2009. április 3-ától 23-áig 14 nap szabadságot vett ki, míg 2009. május 7-én egy nap szabadságot. Ezzel együtt megküldték a felperes részére a munkaviszony megszüntetéséhez kapcsolódó egyéb okiratokat is.2009. július 24-én a felperes jogi képviselőhöz fordult, akivel írásban egyeztetést kezdeményezett az alperesnél a munkaviszony megszüntetése ügyében. Ebben a jogi képviselő már közölte, hogy a munkavállaló a munkaviszonyát írásban nem mondta fel, így ezen jogcímen a munkaviszony megszüntetése a Munka törvénykönyve vonatkozó rendelkezéseibe ütközik. Ezt követően a munkáltató 2009. július 30-án kelt értesítésében azt közölte, hogy 2009. július 4-én megszűnt a felperes munkaviszonya, és „munkatársunk tévedésből rendes felmondás a dolgozó részéről bejegyzéssel állította ki a nyomtatványokat, melyet korrigálunk, rendkívüli felmondás a munkáltató részéről bejegyzésre". A felperes 2009. augusztus 10-én kapta meg azt a levelet a munkáltatótól, amelyben szerepelt a 2009. július 9-én keltezett munkáltatói rendkívüli felmondás, amely az alábbi indokolást tartalmazta: „Munkaviszonyának rendkívüli felmondással történő megszüntetését az a körülmény tette szükségessé, mely szerint Ön 2009. július 6. napjától kezdve távol van a munkahelyétől, mulasztásának indokát sem szóban, sem írásban nem jelezte. A munkavállaló munkavégzési, valamint együttműködési kötelezettségéből is következik, hogy az akadályoztatását, különösen a keresőképtelenségét haladéktalanul a munkáltató tudomására hozza. Tekintettel arra, hogy Ön a fenti szabályt súlyosan megszegte, kénytelen voltam munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntetni."A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az alperes a peres eljárás során nem vitatta a becsatolt április, május, június havi menetlevelek alapján a felperes által megtett kilométereket, és nem igazolta azt sem, hogy ezen hónapokra milyen összeget fizetett ki a felperes részére. A bíróság elfogadta azon felperesi állítást, hogy a munkaszerződéstől eltérő szóbeli megállapodás volt a havi bérezésre vonatkozóan, amit az alperes az utóbbi hónapokban csak részben teljesített. Ennek alapján kötelezte az alperest április hónapra 55.616 forint, május hónapra 137.962 forint, míg június hónapra 76.120 forint megfizetésére. A bizonyítási eljárás során megállapítható volt, hogy a felperes a külföldön töltött napjaira költségtérítésben nem részesült, amelyre azonban a munkáltatónak törvényi kötelezettsége van az Mt. 153. §-a szerint. A munkaügyi bíróság megalapozottnak találta a felperes azon igényét is, miszerint 10.000 forint tartálymosási költséget és 11.000 forint ún. négykezes vezetési költséget is meg kell fizetnie az alperesnek. A bíróság rámutatott arra, hogy a felperes következetesen állította, miszerint már 2009. június 17-én jelezte Kovács Istvánnak a betegségét, illetve azt, hogy a következő naptól keresőképtelen lesz. A munkáltató ezen távolmaradását akként kívánta értékelni, hogy ekkor a felperes szándékában állt a munkaviszony megszüntetése. A bíróság elfogadta a felperesnek azt a tényállítását, hogy 2009. július 19-én jelezte a munkáltatója felé a keresőképtelenséget. Mindebből megállapítható volt, hogy a felperesnek nem állhatott szándékában a munkaviszony megszüntetése, mivel ebben az esetben már a keresőképtelenségről szóló igazolás megküldése is feleslegessé vált volna.A bíróság vizsgálta azt is, hogy a felperes a keresőképtelenségét követően miért nem végzett munkát. E körben a felperes azt állította, hogy már a keresőképtelenség utolsó napjaiban is jelezte K.I.-nak, hogy hamarosan felgyógyul. Ezt erősítette meg egyrészt L.F. a tanúvallomásában, másrészt az utolsó táppénzes igazolás megérkezését követően amennyiben a munkavállaló munkavégzésre nem jelenik meg, úgy a munkáltatónak kellett volna a távolmaradása okáról érdeklődni.A munkavállalótól olyan okirat, amely azt tartalmazta volna, hogy a munkaviszonyt meg kívánná szüntetni, nem került a munkáltatóhoz megküldésre, ilyenre az alperes sem tudott hivatkozni. Ezzel van összhangban az az alperesi levél is, amelyet már július 30-án keltezett, és amelyben tévedésére hivatkozott. A munkáltató részéről nem állapítható meg az, hogy szándéka szerint mely napon szűnt meg a felperes munkaviszonya rendkívüli felmondással, figyelembe véve azt is, hogy 2009. július 9-én az okirat szerint már visszadátumozásra került a rendkívüli felmondás. Mindezekre figyelemmel a munkáltató rendkívüli felmondását a bíróság jogellenesnek találta, és az alperest az Mt. 100.§-ában foglalt jogkövetkezmények viselésére kötelezte.Az alperes fellebbezése folytán eljárt Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 4.Mf.21.707/2010/3. számú ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a költségtérítés összegét nettó 268.698 forintra leszállította. Egyebekben a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta és kötelezte az alperest 25.000 forint másodfokú perköltség és 65.800 forinti fellebbezési eljárási illeték viselésére.A másodfokú bíróság álláspontja szerint a jogszabály értelmében amennyiben a felperesnek szándéka lett volna munkaviszonyának megszüntetése, úgy azt írásban kellett volna közölnie a munkáltatói jogkör gyakorlójával, vagyis H.ZS.-vel. A munkaügyi bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes 2009. június 19-én hét okiratot faxolt az alperes részére, a munkáltató azonban ebből ötöt csatolt be, két iratot nem. Helytállóan értékelte, hogy az alperes abban az esetben tudta volna bizonyítani álláspontját, mely szerint a felperes júniusban nem faxolta el a keresőképtelenségéről szóló igazolást, amennyiben a két hiányzó okiratot is beterjeszti.A másodfokú bíróság osztotta az alperes azon fellebbezési érvelését, hogy a felperesnek nem telefonon kellett jelentkeznie a munkára, hanem az alperes telephelyén, július 6-án munkára képes állapotban reggel a munkavégzés időpontjában meg kellett volna jelennie. A felperes ennek nem tett eleget. Az alperes ezt követően a 2009. július 14-én kelt levélben értesítette a felperest arról, hogy 2009. július 4-én „rendes felmondással a dolgozó részéről" bejegyzéssel megszüntette a munkaviszonyát. A felperes 2009. július 6-án valóban nem jelent meg munkakezdésre a munkahelyén, ettől számított tizenöt napon belül élhetett volna a rendkívüli felmondás jogával az alperes, amely határidőt elmulasztotta.Az eljárásban a felperes előadását, miszerint az írásban rögzített munkaszerződésben meghatározott, kezdetben 69.000 Ft/hó, 2009. január 1-jétől pedig 71.500 Ft/hó munkabéren felül megállapodott az alperessel abban, hogy a levezetett kilométerek után 22 Ft/km összegű díjazásban részesül 10.000 kilométerig, a fölött pedig 26 forintot fizetnek a részére, igazolta. Ezen felperesi előadást támasztotta alá az alperessel korábban munkaviszonyban álló F.M. és A.J. tanúk vallomása. A bíróság megalapozottnak találta az alperes fellebbezését a 10.000 forint tartálymosás és a 11.000 forint ún. „négykezes vezetés" ellenértéke körében.Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítéletnek az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezésére irányult a kereset elutasítása mellett.Az alperes álláspontja szerint mindkét fokon eljárt bíróság helytelenül, jogszabálysértően állapította meg, hogy a felperes munkabérének mértékére vonatkozóan a munkaszerződésben foglaltaktól eltérő megállapodás jött létre a peres felek között. Az Mt. 76. §-ának rendelkezései szerint a munkaszerződést írásba kell foglalni, abban kell megállapodni a munkavállaló személyi alapbéréről, amelyet a munkáltató betartott.A felülvizsgálati érvelés szerint a bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékokat helytelenül, nyilvánvalóan okszerűtlenül mérlegelve jutottak arra a következtetésre, hogy a felperes munkaviszonyának megszüntetésére jogellenesen került sor.Amikor a felperes 2009. június 17-én a tehergépkocsit leadta, a korábban tett szóbeli nyilatkozatát erősítette meg, mely szerint az alperesnél tovább munkát végezni nem kíván. Távollétére semmilyen magyarázatot nem adott, és az utóbb megküldött táppénzes papírok szerint is 2009. július 6-án, hétfőn a munkaszerződésében foglaltak szerinti kötelezettségének eleget téve munkára kellett volna jelentkeznie.Téves az elsőfokú bíróság azon álláspontja, hogy a munkavállaló felmondási szándéka nem állapítható meg. Életszerűtlen az az eset, amikor a a munkavállaló bejelenti a felmondási szándékát, és azt követően, hogy ne kelljen a felmondási idejét letölteni, betegszabadságra megy. Tévesen állapította meg az első-, és a másodfokú bíróság, hogy amennyiben a felperes 2009. július 6. napját követően nem jelentkezett munkavégzésre, a tizenöt napos határidőn belül volt lehetőség felszólítására, illetve a rendkívüli felmondás kiadására. Tévesen értékelte mind az első-, mind a másodfokú bíróság az alperes terhére, hogy a rendkívüli felmondásra csak azt követően került sor, hogy a munkavállalói rendes felmondást a felperes ügyvédje kifogásolta, hiszen a felmondást már 2009. július 14-én megküldte a felperes részére a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos munkáltatói igazolásokkal együtt.Tévedett a másodfokú bíróság, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a munkáltatói rendkívüli felmondás dokumentumán keltezésként nem valós dátum szerepel, mindössze annyi történt, hogy az csak később került a felperes részére kézbesítésre.A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására és az alperes perköltség fizetésre kötelezésére irányult. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül [Pp. 275. § (2) bekezdés], így kérelem hiányában a tartálymosási költség, valamint az ún. „négykezes vezetés" ellentételezése a jelen eljárásban már nem képezhette vizsgálat tárgyát. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az Mt. 96. §-ának (1) bekezdés a) és b) pontja szerint a munkáltató illetve a munkavállaló a munkaviszonyt rendkívüli felmondással megszüntetheti, ha a másik fél a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. Ettől érvényesen eltérni nem lehet. Ugyanezen jogszabály (2) bekezdése szerint pedig a rendkívüli felmondás indoka tekintetében a 89. § (2) bekezdését kell megfelelően alkalmazni.Az eljáró bíróságok helytállóan foglaltak állást a felperes táppénzes állományának igazoltságát illetően. K.I. munkahelyi felettes tanúvallomása során maga is úgy vallott, hogy a felperes 2009. június 17-én bejelentette, miszerint „menni fog másnaptól táppénzre" (jegyzőkönyv). Ezt követően az alperes nem tudta cáfolni azon felperesi állítást, miszerint a táppénzre vonatkozó iratokat nem kapta meg, így az eljáró bíróságok helytállóan következtettek arra, hogy a munkavállaló igazoltan volt távol munkahelyétől 2009. június 18. és július 5. között. Az alperes saját következetes perbeli állítása szerint - amelyet a 2009. július 30-ai irattal megerősített - 2009. július 14-én tévesen küldte azon levelet a felperes részére, amely szerint a munkavállaló szüntette meg a jogviszonyát, a munkáltató valódi szándéka rendkívüli felmondás kiadására irányult, és csak adminisztrációs tévedés történt. Az alperes álláspontja szerint a munkavállalónak 2009. július 6-án nem telefonon, hanem személyesen kellett volna jelentkeznie munkára, amelynek nem tett eleget. Tekintettel arra, hogy az alperes egy folyamatosan fennálló kötelezettségszegésre hivatkozott, a bíróságok tévesen utaltak az Mt. 96. § (4) bekezdésében foglalt tizenöt napos határidőre.Ugyanakkor a 2009. július 30-ai munkáltatói levél - amelyben az alperes a 2009. július 14-ei intézkedését minősítette rendkívüli felmondásnak - indokolást nem tartalmazott, amely önmagában a jogellenesség jogkövetkezményét vonja maga után. A 2009. augusztus 10-én kézbesített levélben foglalt indokok előterjesztésére már nem volt jogszabályi lehetőség.Valamennyi rendelkezésre álló adat együttes értékelése mellett (Pp. 206. §) a másodfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy az írásban rögzített munkaszerződésben meghatározott munkabéren felül a felek között megállapodás volt, miszerint a levezetett kilométerek után 22 Ft/km összegű díjazás illeti meg a felperest 10.000 kilométerig, afölött pedig 26 forint. Ezt alátámasztotta az alperessel korábban munkaviszonyban álló, és a felperessel azonos munkakört betöltő Furkó Mihály és Antalóczi János tanúvallomása. Ebből következően a felperes részére járó költségtérítés megfelelően került elszámolásra. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a fenti indokolásbeli módosítással.Az alperes perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. §-ának (1) bekezdésén alapul, míg illetéket az adott ügyben irányadó 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 3. § (1) bekezdés f) pontja alapján, valamint a 13. § (1) bekezdés alapján kell viselnie. Budapest, 2012. május 3. Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő |