A jognyilatkozatok megtételének módja - Közlés, képviselet, alaki kötöttség
Képviselet
Alaki kötöttség
Jognyilakozat közlése
A határidő és időtartam számítása
20. § (1) A munkáltató képviseletében jognyilatkozat tételére a munkáltatói jogkör gyakorlója jogosult.
(2) A munkáltatói joggyakorlás rendjét - a jogszabályok keretei között - a munkáltató határozza meg.
(3) Ha a munkáltatói jogkört nem az arra jogosított személy (szerv, testület) gyakorolta, eljárása érvénytelen, kivéve, ha a jogkör gyakorlója a jognyilatkozatot jóváhagyta. Jóváhagyás hiányában is érvényes a jognyilatkozat, ha a munkavállaló a körülményekből alappal következtethetett az eljáró jogosultságára.
(4) A munkáltató akkor hivatkozhat arra, hogy képviselője jogkörét túllépve járt el, ha a munkavállaló a körülményekből nem következtethetett alappal az eljáró jogosultságára.
A rendelkezés a
munkáltatói jogkör gyakorlóját a munkáltató képviselőjeként határozza meg. A munkáltatók a hatékonyabb szervezettség érdekében a munkáltatói jogköröket vezetői tisztségviselők részére kiadmányozzák. A szabály a képviselő választás szabadságának elvét rögzíti. Ez utóbbi jogával természetesen az egyes szervezeti jogszabályokban meghatározott keretek között élhet a munkáltató.
A
munkáltatói joggyakorlás rendjét a munkáltató határozza meg, mely alapján meghatározott munkavállalói csoportokkal szemben külön személyeket hatalmazhat fel képviseletre. Ennek csak az egyes társasági formákra vonatkozó különös előírások szabhatnak gátat.
Amennyiben a
munkáltató képviseletében a jognyilatkozatot nem az arra jogosított személy (szerv, testület) tette, úgy a törvény az ilyen esetekre az érvénytelenség jogkövetkezményét rendeli. Azonban ilyen esetben lehetőséget ad arra, hogy a jog szerinti képviselő utólag jóváhagyja az álképviselő jognyilatkozatát, a jóváhagyó nyilatkozatot viszont írásbeli formához van kötve. Az írásbeli jóváhagyás az érvénytelenség okának orvoslását jelenti, tehát az eredetileg érvénytelen jognyilatkozat ezzel érvényessé válik. Ezen kívül akkor is érvényes – még jóváhagyás hiányában is – a jognyilatkozat, ha a munkavállaló a körülményekből alappal következtethetett az eljáró jogosultságára. Ha azonban a munkavállaló a körülményekből nem következtethetett megalapozottan az eljáró személy képviseleti jogosultságára, akkor a nyilatkozat érvénytelen.
Ebből következik, hogy ha a munkáltatói jogok gyakorlása
megoszlik különböző személyek között úgy, hogy a munkavállalók erről nem tudnak, a munkáltatónak teljesítenie kell a képviseleti joggal bíró személy nyilatkozatában foglaltakat (pl.: ha azt mondja, hogy mindenki elmehet két órával előbb, vagy 15 %-al megemeli az emberek bérét), ha munkáltatói joggyakorlás rendje szerint nem volt jogosult az adott nyilatkozat megtételére.
21. § (1) A munkavállaló a jognyilatkozatát személyesen teheti meg. Jognyilatkozatot meghatalmazott képviselője útján is tehet, az erre irányuló meghatalmazást írásba kell foglalni. Ilyen meghatalmazás hiányában is eljárhat a munkavállaló képviseletében hozzátartozója, amennyiben a jognyilatkozat megtételében a munkavállaló akadályozva van. Vita esetén az akadályoztatás tényét igazolnia kell.
(2) A munkáltatónak a munkavállaló személyesen tett jognyilatkozatát kell figyelembe vennie, ha a munkavállaló és az (1) bekezdésben említett képviselő jognyilatkozata eltérnek.
(3) A munkavállaló, kivéve, ha a képviselet tartalma egyértelműen korlátozott, nem hivatkozhat arra, hogy képviselője jogkörét túllépve járt el.
(4) A törvényes képviselő hozzájárulása szükséges a fiatal munkavállaló vagy a cselekvőképességében a munkaviszonnyal összefüggő ügycsoportban részlegesen korlátozott munkavállaló olyan jognyilatkozatának érvényességéhez, amely a munkaszerződés megkötésére, módosítására, megszüntetésére vagy kötelezettségvállalásra irányul.
(5) A cselekvőképtelen személy nevében törvényes képviselője tesz jognyilatkozatot.
A munkavállaló jognyilatkozat tételi lehetőségei e rendelkezésben némileg korlátozódnak. A
nyilatkozatot csak személyesen teheti meg munkavállaló, azonban lehetősége van jognyilatkozat tételére meghatalmazott képviselő, illetve hozzátartozója által. Meghatalmazást csak írásban lehet tenni, hozzátartozó pedig csak a munkavállaló akadályoztatása esetén járhat el, melyet vita esetén igazolni kell. Amennyiben a munkavállaló és a képviselő jognyilatkozatai eltérnek, a munkáltatónak a munkavállaló személyes megtett jognyilatkozatát kell figyelembe vennie. A munkavállalót felelősség terheli a képviselője megválasztásában, amennyiben az jogkörét meghaladóan tesz nyilatkozatot, a munkavállaló ezen a címen nem hivatkozhat érvénytelenségre.
A
korlátozottan cselekvőképes személy munkaszerződés megkötésére, módosítására, megszüntetésére vagy kötelezettségvállalásra irányuló nyilatkozatához törvényes képviselőjének hozzájárulása, a cselekvőképtelen személy nevében pedig csak törvényes képviselője tehet nyilatkozatot.
A joggyakorlatban bizonytalan annak a megítélése, hogy a munkavállaló mely jognyilatkozatait teheti meg képviselője útján.
Általános szabályként rögzíti a rendelkezés, hogy a munkavállaló bármely jognyilatkozatát jogosult képviselője útján megtenni, a képviselő személyét illetően megkötés nincs.
Az 1959. évi IV. törvény rendelkezései szerint
hozzátartozó (közeli hozzátartozó) a házastárs, a bejegyzett élettárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és neveltgyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő, valamint a testvér, hozzátartozó továbbá: az élettárs, az egyeneságbeli rokon házastársa, bejegyzett élettársa, a jegyes, a házastárs, a bejegyzett élettárs egyeneságbeli rokona és testvére, valamint a testvér házastársa, bejegyzett élettársa.
Törvényes képviselőnek minősül szülői felügyeletet együttesen gyakorló mindkét szülő, a szülői felügyeletet egyedül gyakorló egyik szülő, gyám és a gondnok.
22. § (1) A jognyilatkozatot - ha munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása eltérően nem rendelkezik - alaki kötöttség nélkül lehet megtenni. A munkavállaló kérésére a munkáltatónak a jognyilatkozatát akkor is írásba kell foglalnia, ha az egyébként nem kötelező.
(2) Írásbelinek kell tekinteni a jognyilatkozatot,
a) ha annak közlése a jognyilatkozatban foglalt információ változatlan visszaidézésére, a nyilatkozattevő személyének és a jognyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására alkalmas elektronikus dokumentumban (a továbbiakban: elektronikus dokumentum) kerül sor;
b) a 93. § (4) bekezdésében, a 97. § (4) bekezdésében, a 108. § (1) bekezdésében, a 110. § (5) és (6) bekezdésében, a 138. § (4) bekezdésében, 193. § (2) bekezdésében meghatározott esetekben akkor is, ha azt a helyben szokásos és általában ismert módon közzé teszik.
(3) A megállapodást, ha írásba kellett foglalni, módosítani vagy megszüntetni csak írásban lehet.
(4) Az alaki kötöttség megsértésével tett jognyilatkozat - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - érvénytelen. Az érvénytelenség jogkövetkezménye nem alkalmazható, ha a jognyilatkozat a felek egyező akaratából teljesedésbe ment.
(5) A munkáltató az egyoldalú jognyilatkozatát az e törvényben meghatározott esetben köteles írásban indokolni és az igény érvényesítésének módjáról, és ha az elévülési időnél rövidebb, annak határidejéről a munkavállalót ki kell oktatni. A határidőről való kioktatás elmulasztása esetén hat hónap elteltével az igény nem érvényesíthető.
(6) Írni nem tudó vagy nem képes személy írásbeli jognyilatkozata abban az esetben érvényes, ha azt közokirat vagy olyan teljes bizonyító erejű magánokirat tartalmazza,
a) amelyen a nyilatkozó fél aláírását vagy kézjegyét bíróság vagy közjegyző hitelesíti,
b) amelyen ügyvéd ellenjegyzéssel vagy két tanú aláírással igazolja, hogy a nyilatkozó fél a nem általa írt okiratot előttük írta alá vagy látta el kézjegyével, vagy
c) az okiraton lévő aláírást vagy kézjegyet előttük saját aláírásának vagy kézjegyének ismerte el.
(7) Az olvasni nem tudó, továbbá olyan személy esetén, aki nem érti azt a nyelvet, amelyen az írásbeli nyilatkozatát tartalmazó okirat készült, az írásbeli jognyilatkozat érvényességének feltétele az is, hogy magából az okiratból kitűnjön, hogy annak tartalmát a tanúk egyike vagy a hitelesítő személy a nyilatkozó félnek felolvasta és megmagyarázta.
A fenti rendelkezés a jognyilatkozatok alaki kötöttség nélküli megtételének elvét mondja ki. Kiemeli az elektronikus dokumentumba foglalás jelentőségét, valamint rendelkezik az alakszerűség elmulasztásának jogkövetkezményéről, azzal az eltéréssel, hogyha a munkáltató írásbeli nyilatkozata a jogorvoslat határidejéről nem rendelkezik, hat hónap elteltével a jogorvoslat joga nem gyakorolható. Ez utóbbi jogvesztő határidőt kimondó rendelkezés azonban csak akkor alkalmazható, ha az adott igény érvényesítésére munkaviszonyra vonatkozó szabály az elévülésinél rövidebb határidőt ír elő.
Hiába nincs kötelező alaki megkötés a jognyilatkozatok megtételében, a munkáltatónak a munkavállaló kérésére kötelező írásba foglalnia jognyilatkozatát. Írásbelinek tekinthető a nyilatkozat, ha annak közlésére elektronikus dokumentum formájában kerül sor. Az ilyen dokumentum a jogszabály rendelkezése szerint akkor minősül írásbeli jognyilatkozatnak, ha annak közlése alkalmas a jognyilatkozatban foglalt információ változatlan visszaidézésére, valamint a nyilatkozattevő személyének és a jognyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására. Kötelező a jognyilatkozatot közokiratba vagy teljes bizonyító erejű okiratba foglalni (pl. ügyvéd által ellenjegyzett magánokirat), a fél vagy annak képviselője nem tud írni vagy olvasni.
Ha a megállapodást írásba foglalják, akkor azt megszüntetni és módosítani is csak írásban lehet.
Ha a jognyilatkozat megtételére jogszabály alaki kötöttséget ír elő (pl.: kötelező írásbeliség, kötelezően előírt alaki kellékek) és a jognyilatkozatot ezen kötöttségek megsértésével teszik meg, akkor a nyilatkozat érvénytelennek minősül. Az érvénytelenség jogkövetkezménye nem alkalmazható, ha jognyilatkozatban foglaltak a felek egyező akaratából teljesedésbe mentek.
A munkáltató egyoldalú jognyilatkozatát köteles megindokolni, és az abban foglalt igény érvényesítésének módjáról köteles a munkavállalót részletesen tájékoztatni (kioktatni). A igényérvényesítés határidejéről csak kötelező a munkavállaló kioktatása, ha az az elévülési időnél rövidebb. A határidőről való kioktatás elmulasztása miatt, hat hónap elteltével az igény nem érvényesíthető.
23. § (1) A munkáltató köteles a megállapodás írásba foglalásáról gondoskodni és ennek egy példányát a munkavállalónak átadni.
(2) A megállapodásban meg kell jelölni a felek nevét, továbbá a megállapodás teljesítése szempontjából lényeges adatait.
A megállapodás írásba foglalásáról a munkáltató köteles gondoskodni. A munkáltató kötelezettségévé teszi azt is, hogy az írásba foglalt irat egy példányát a munkavállalónak átadja. Az írásbeli megállapodás egyes formai kellékei a felek neve, továbbá a megállapodás szempontjából lényeges adatok.
24. § (1) Az írásbeli jognyilatkozat akkor tekinthető közöltnek, ha azt a címzettnek vagy az átvételre jogosult más személynek átadják, vagy az elektronikus dokumentum részükre hozzáférhetővé válik, továbbá a 22. § (2) bekezdés b) pontjában meghatározott jognyilatkozat esetében, ha azt a helyben szokásos és általában ismert módon közzéteszik. Az elektronikus dokumentum akkor válik hozzáférhetővé, amikor a címzettnek vagy az átvételre jogosult más személynek lehetősége nyílik arra, hogy annak tartalmát megismerje. A közlés akkor is hatályos, ha a címzett vagy az átvételre jogosult más személy az átvételt megtagadja vagy szándékosan megakadályozza.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően a postai szolgáltatásokról szóló jogszabály szerint tértivevény különszolgáltatással feladott küldeményként kézbesített jognyilatkozatot,
a) ha a címzett vagy az átvételre jogosult más személy a küldemény átvételét megtagadta vagy a címzett által bejelentett elérhetőségi címen a kézbesítés a címzett ismeretlensége vagy elköltözése miatt meghiúsult, a kézbesítés megkísérlésének napján,
b) egyéb esetekben az eredménytelen kézbesítési kísérlet, valamint az értesítés elhelyezésének napját követő ötödik munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni.
(3) Az olyan jognyilatkozattal kapcsolatban, amely tekintetében e törvény alapján bírósági eljárásnak van helye, a (2) bekezdésben szabályozott kézbesítési vélelem megdöntése iránt az eljárás kezdeményezésével egyidejűleg, a kézbesítési vélelem beálltáról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon, de legkésőbb a vélelem beálltától számított hat hónapon belül terjeszthető elő kérelem a bíróságnál. A kézbesítési vélelem megdöntésére egyebekben a polgári perrendtartásról szóló törvény rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. A vélelem megdöntése esetén a bírósági eljárás kezdeményezésére előírt határidőt megtartottnak kell tekinteni.
(4) Vita esetén a jognyilatkozatot tevő felet terheli annak bizonyítása, hogy a közlés szabályszerűen megtörtént.
A szabály szerint a jognyilatkozat akkor lesz közöltnek tekinthető, ha a címzettnek vagy az átvételre jogosult más személynek átadásra kerül, vagy hozzáférhetővé válik elektronikus formában. Ha címzett vagy az átvételre jogosult más személy megtagadja az átvételt vagy szándékosan megakadályozza, úgy a jognyilatkozatot közöltnek kell tekinteni.
Ha jognyilatkozat tértivevényes küldeményként kerül kézbesítésre és az átvételt a címzett, vagy az átvételre jogosult más személy megtagadja, vagy a korábban bejelentett elérhetőségi címen nem található a címzett (elköltözött vagy nincs feltüntetve), úgy a jognyilatkozatot a kézbesítés napján, ha pedig eredménytelen a kézbesítési kísérlet („nem kereste”), úgy az erről szóló értesítés elhelyezését követő ötödik munkanapon kell kézbesítettnek tekinteni.
A korábbi gyakorlattól lényeges eltérés, hogy szabályszerűnek minősül a közlés abban az esetben, ha a címzett által bejelentett elérhetőségi címen a kézbesítés a címzett ismeretlensége vagy elköltözése miatt hiúsult meg. Ez a rendelkezés a felek együttműködési kötelezettségéből vezethető le.
Ez alapján elvárható ugyanis, hogy a felek kölcsönösen tájékoztassák egymást nem csupán a jogviszony létesítésekor meglévő elérhetőségükről, hanem annak esetleges változásáról is. Amennyiben a fél ez utóbbi kötelezettségét elmulasztja, olyan helyzetet teremt, amelyben a másik fél számára ellehetetleníti, vagy rendkívüli módon megnehezíti a kapcsolattartást, így a jognyilatkozat közlését is. Vita esetén a jognyilatkozatot tevőt terheli annak bizonyítása, hogy a közlés szabályszerűen megtörtént. E rendelkezésnek különösen az elektronikus dokumentumban tett jognyilatkozat tekintetében van jelentősége. Ha ugyanis a címzett vitatja az ilyen módon tett jognyilatkozat közlését, a jognyilatkozat tevő terhére esik – a jelenlegi technikai eszközök mellett kétségtelenül nem egyszerű – bizonyítás kétsége. Az erre irányuló bizonyítás bármilyen alkalmas módon történhet, ezért a törvény mellőzi a hatályos szabályozásnak a kötött bizonyításra (jegyzőkönyv felvétele) való utalását.
Ha az adott ügyben bírósági eljárásnak van helye (ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy bírósági eljárás alatt van), akkor a kézbesítési vélelem megdöntésének szubjektív határideje 15 nap, objektív határideje pedig 6 hónap. A kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet az illetékes munkaügyi bíróságnál kell előterjeszteni, az eljárásra egyebekben a polgári perrendtartás szabályi irányadók (1952. évi III. törvény). A bizonyítási teher a jognyilatkozatot tévő felet terheli.
25. § (1) A határidő számítására a (2)-(6) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni, ha munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása valamely jognyilatkozat megtételére vagy egyéb magatartás tanúsítására határidőt ír elő.
(2) Napon, ha munkaviszonyra vonatkozó szabály eltérően nem rendelkezik, naptári napot kell érteni.
(3) A határidő számítása a határidő megkezdésére okot adó intézkedést (eseményt) követő napon kezdődik.
(4) A hetekben megállapított határidő azon a napon jár le, amely elnevezésénél fogva a kezdő napnak megfelel. Hónapokban vagy években megállapított határidő lejártának napja az a nap, amely számánál fogva a kezdő napnak megfelel, ha ez a nap a lejárat hónapjában hiányzik, a hónap utolsó napja.
(5) A határidő az utolsó napjának végén jár le. A határidő az általános munkarend szerinti következő munkanap végén jár le, ha az utolsó nap az általános munkarend szerint heti pihenő- vagy munkaszüneti nap.
(6) A határidőt - e törvény eltérő rendelkezése hiányában - akkor kell megtartottnak tekinteni, ha a lejárat napjának végéig a jognyilatkozatot közlik vagy ezen időpontig az egyéb magatartás tanúsítása megtörténik.
(7) A határidő elmulasztása akkor menthető ki, ha a határidőt megállapító munkaviszonyra vonatkozó szabály ezt kifejezetten megengedi.
(8) A jognyilatkozatot, egyéb magatartást késedelem nélkül, szükség esetén az egyébként nem a kötelezett által viselendő költségek megelőlegezésével kell megtenni vagy tanúsítani, ha munkaviszonyra vonatkozó szabály a jognyilatkozat megtételére vagy az egyéb magatartás tanúsítására haladéktalanul kötelezi a felet.
A rendelkezés – a kialakult bírói gyakorlattal egyezően – akként határozza meg a határidő fogalmát, mely valamely jognyilatkozat megtételére vagy egyéb magatartás tanúsítására munkaviszonyra vonatkozó szabály által előírt időtartam, illetve a felek megállapodása. A határidők számítása szempontjából a rendelkezések a korábbi rendelkezésekkel egyező előírásokat tartalmaznak, azzal a kiegészítéssel, hogy az általános munkarendnek a 102. § (5) bekezdése alapján történő módosítása szükségképpen érinti a határidő lejártának időpontját.
E szabály alapján (ha más munkaviszonyra vonatkozó szabály eltérően nem rendelkezik):
- Nap = naptári nap.
- Határidő számításának kezdete = a határidő megkezdésére okot adó intézkedést (eseményt) követő nap
Határidő lejárta:
- hetekben megállapított határidő esetén: az a nap, amely elnevezésénél fogva a kezdő napnak megfelel.
- hónapokban vagy években megállapított határidő esetén: az a nap, amely számánál fogva a kezdő napnak megfelel, ha ez hiányzik a lejárat hónapjában, akkor a hónap utolsó napja.
A határidő az utolsó napjának a végén jár le. Ha az utolsó nap az általános munkarend szerint heti pihenő- vagy munkaszüneti nap, akkor a határidő a következő munkanap végén jár le. A határidőt akkor kell megtartottnak tekinteni, ha a jognyilatkozat közlése vagy az egyéb magatartás tanúsítása a lejárat napjának végéig megtörténik. A határidő elmulasztása csak akkor menthető ki, ha az azt megállapító munkaviszonyra vonatkozó szabály kifejezetten megengedi.
A (8) bekezdés arra az esetre tartalmaz rendelkezést, amelyben a munkaviszonyra vonatkozó szabály, illetve a felek megállapodása mérhető határidőt nem határoz meg, hanem haladéktalan eljárást követel, ekkor az adott magatartást késedelem nélkül, szükség esetén az egyébként nem a kötelezett által viselendő költségek megelőlegezésével kell megtenni.
26. § A munkaviszonyra vonatkozó szabályban vagy a felek megállapodásában meghatározott, határidőnek nem minősülő időtartam számítására a 25. § (4)-(8) bekezdése nem alkalmazható, az ilyen időtartam számításánál a naptár az irányadó.
A határidőnek nem minősülő időtartam – mint például a határozott időben megállapított munkaviszony időtartama, a próbaidő vagy a munkaidő-keret tartama – tekintetében a 25. § rendelkezései nem alkalmazhatók. Az ilyen időtartam számításánál – a kialakult bírói gyakorlattal egyezően – a naptár az irányadó. Ez azt jelenti, hogy egy meghatározott év január hó 1. napjával kezdődő és egy éves határozott időre szóló munkaviszony nem a 25. § rendelkezéseinek megfelelően a következő év januárjának első munkanapján, hanem az adott év december 31. napján szűnik meg a kikötött idő lejártának jogcímén. Ugyanilyen számítási módszer érvényesül a próbaidő, illetve a munkaidő-keret tartamának meghatározásánál is.