A megállapodás és a jognyilatkozatok

13. § E törvény alkalmazásában munkaviszonyra vonatkozó szabály a jogszabály, a kollektív szerződés és az üzemi megállapodás, valamint az egyeztető bizottságnak a 293. §-ban foglaltak szerint kötelező határozata.

A munkaviszonyra alkalmazható szabályok és jogi aktusok körét a törvény az alábbiak szerint határozza meg:

jogszabály (törvény, törvényerejű rendelet, rendelet, Európai Uniós közvetlen hatállyal bíró szabály (rendelet, irányelv))
kollektív szerződés (kétoldalú szerződés, amely a kollektív tárgyalások eredményeképpen jön létre a munkaadó(k) és szakszervezet(ek) között) és üzemi megállapodás (a munkáltató és az üzemi tanács között, együttműködésük előmozdítására megkötött megállapodás)
a munkáltató és az üzemi tanács vagy szakszervezet által, a közöttük felmerült viták feloldására alakítható egyeztető bizottság felekre kötelező határozata. A bizottság döntése csak abban az esetben kötelező, ha a munkáltató és az üzemi tanács vagy a szakszervezet előzetesen írásban megállapodhatnak, hogy a bizottság döntésének magukat alávetik.

A jognyilatkozatok

A megállapodás

14. § Az e törvényben szabályozott megállapodás a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozatával jön létre.

A munkajogi megállapodások egyik fő elve a felek közös akarata, mely kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozat útján jön létre. Kötelmi viszonyt az egyik fél a másik fél akarata ellenére nem létesíthet.

Az 1992. évi XXII. törvényhez (azaz a megelőző Munka Törvénykönyvéhez) képest sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak az új szabályozásban a felek megállapodásai a jogok és kötelezettségek megállapítása során. A törvény nem alakít ki újfajta kötelmi rendszert, hanem azokat tartalmazza csak, melyek a munkaviszony létesítése, teljesítése és megszüntetése során gyakorlati jelentőséggel bírnak. A felek a jogszabály keretei között szabadon állapíthatják meg a megállapodás tatalmát. A jognyilatkozatot ráutaló magatartással is kifejezésre lehet juttatni, ennek megfelelően a munkaviszony is létrejöhet ráutaló magatartással, de a gyakorlatban akár a jogviszony megszüntetése, módosítása, felszámolása is létrejöhet ilyen módon. A törvény nem tartja fenn azt a szabályt, mely szerint a határozott munkaviszony határozottá válik, ha a munkavállaló vezetője tudtával egy munkanapot tovább dolgozik, de ráutaló magatartás alapján megállapítható lehet majd az erre irányuló szándék.

Az egyoldalú jognyilatkozat, nyilatkozat

15. § (1) Egyoldalú jognyilatkozatból csak munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott esetben származhatnak jogok vagy kötelezettségek.

(2) A munkaviszonyra vonatkozó szabályban vagy a felek megállapodásában biztosított elállási jog gyakorlása a megállapodást a megkötésének időpontjára visszamenőleges hatállyal megszünteti. Elállás esetén a felek egymással elszámolnak.

(3) Az egyoldalú jognyilatkozatra a megállapodásra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

(4) Az egyoldalú jognyilatkozat a címzettel való közléssel válik hatályossá és - e törvény eltérő rendelkezésének hiányában - csak a címzett hozzájárulásával módosítható, vagy vonható vissza.

(5) A megállapodás teljesítése során tett, jognyilatkozatnak nem minősülő nyilatkozat, továbbá a munka irányításával összefüggő munkáltatói jognyilatkozat tekintetében a 20-26. §-ban foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

Az egyoldalú jognyilatkozat sajátos jellegű kötelemet keletkeztető aktus, mely csupán az egyik fél akaratának kinyilvánításával hozza létre a kötelmet, az ilyen jogi aktuson a másik fél elfogadása nélkül is kiváltanak joghatást. Az ilyen nyilatkozat csak akkor érvényes, ha munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott esetben teszik meg, tehát ezen aktus lehetőségei jogilag korlátozottak. Ilyen sajátos eset az elállási jog gyakorlása, mely a megkötés időpontjára visszamenőleg szünteti a szerződést, azt úgy kell tekinteni a továbbiakban mintha meg sem kötötték volna, azonban a feleket ekkor kölcsönös elszámolási kötelezettség terheli.

Ilyen aktus még a megállapodás létrehozására, módosítására vagy megszüntetésére irányuló ajánlat, melyből megállapodás nem keletkezik, de az alkalmazandó polgári jogi szabályok alapján az ajánlati kötöttség beáll.

Ilyenek még a munkáltató bizonyos egyoldalú nyilatkozatai, melyek a munkaviszony teljesítésének módját szabják meg (munkarend megállapítása, munkaidő-beosztás, munkavégzéssel kapcsolatos utasítások adása).

Azon munkajogi szabályok, melyek a megállapodásról szólnak (alaki kellékek, érvénytelenség esetei stb.) az egyoldalú jognyilatkozatokra is alkalmazandóak. Ez alapján egyoldalú jognyilatkozatot akár ráutaló magatartás is keletkeztethet. Az egyoldalú jognyilatkozat hatályossága a címzettel való közléssel kezdődik, visszavonása és módosítása csak a címzett beleegyezésével lehetséges. A közlés ténye már magában is kötöttséget keletkeztet.

A munkaviszony folyamán a felek számos olyan nyilatkozatot tesznek, melyek közvetlen joghatást nem váltanak ki. Ilyen például a tájékoztatás, technikai jellegű utasítás, iránymutatás. Bár közvetlen joghatást nem válthatnak ki, de azokból jogilag értékelhető következmény származhat (pl. utasítás megtagadása), így a jognyilatkozatok megtételére vonatkozó rendelkezéseket alkalmazni kell.

A kötelezettségvállalás

16. § (1) Egyoldalú kötelezettségvállalás (a továbbiakban: kötelezettségvállalás) alapján a jogosult elfogadására tekintet nélkül követelhető a vállalt kötelezettség teljesítése. A munkavállaló érvényesen csak munkaviszonyra vonatkozó szabály kifejezett rendelkezése alapján tehet kötelezettségvállalást tartalmazó jognyilatkozatot.

(2) A kötelezettségvállalás a jogosult terhére módosítható vagy azonnali hatállyal felmondható, ha a jognyilatkozatot tevő körülményeiben a közlést követően olyan lényeges változás következett be, amely a kötelezettség teljesítését lehetetlenné tenné vagy aránytalan sérelemmel járna.

(3) A kötelezettségvállalásra egyebekben az egyoldalú jognyilatkozatra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy a kötelezett nem hivatkozhat jognyilatkozata hatálytalanságára, hogy a jogosulttal való közlés nem, vagy nem szabályszerűen történt.

Az egyoldalú kötelezettségvállalás szintén kötelmet keletkeztető tényállás, mely alapján a jogosult a vállalt kötelezettséget köteles teljesíteni, akár elfogadja annak követelését akár nem. Akárcsak az egyoldalú nyilatkozat, ez is csak munkaviszonyra vonatkozó szabály kifejezett rendelkezése alapján tehető meg a munkavállaló részéről. A rendelkezés (2) bekezdése alkalmazza a clausula rebus sic standibus elvét (polgári jogi elv, mely alapján ha a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést követően olyan körülmény áll be, amely folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti, akkor a érdeksérelmet elszenvedő fél kivonhatja magát alóla). Ez alapján a körülményekben bekövetkezett lényeges ellehetetlenítő vagy aránytalan érdeksérelemmel járó változás beállása esetén a jogosult terhére módosítható, vagy akár azonnali hatállyal fel is mondható. A kötelezettséget vállaló csak a jövőre nézve módosíthatja vagy mondhatja fel a nyilatkozatát, így az általa már nyújtott szolgáltatást nem követelheti vissza.

A kötelezettségvállalásra az egyoldalú nyilatkozatra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, de a kötelezett nem hivatkozhat jognyilatkozata hatálytalanságára azzal, hogy a jogosulttal való közlés nem, vagy nem szabályszerűen történt.

A munkáltatói szabályzat

17. § (1) A munkáltató a 15-16. §-ban meghatározott jognyilatkozatait általa egyoldalúan megállapított belső szabályzatban vagy egyoldalúan kialakított gyakorlat érvényesítésével (a továbbiakban együtt: munkáltatói szabályzat) is megteheti.

(2) A munkáltatói szabályzatot közöltnek kell tekinteni, ha azt a helyben szokásos és általában ismert módon közzé teszik.

Tipikusnak mondható a munkavállalók nagyobb csoportját foglalkoztató munkáltatóknál, hogy meghatározott jognyilatkozataikat nem egyes munkavállalóknak címzetten teszik meg, hanem olyan szabályzatot alkotnak, amely a munkáltató valamennyi munkavállalójára, illetve azok meghatározott csoportjára általánosságban irányadó. Szokásos munkáltatói eljárás az is, miszerint formális szabályzat helyett más módon alakítanak ki bizonyos kérdésekben a munkavállalók egészét, illetve azok meghatározott csoportját érintő magatartási szabályokat, gyakorlatot. Ezen eljárásokat a törvény egységesen munkáltatói szabályzatként határozza meg. Amennyiben a munkáltatói szabályzat tartalma egyoldalú jognyilatkozatnak, illetve kötelezettségvállalásnak minősül, úgy az ilyen tartalmú rendelkezésekre szükségképpen az ezekre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Amennyiben tartalmát tekintve a munka irányításával kapcsolatos jognyilatkozatot, illetve nyilatkozatot tartalmaz a munkáltatói szabályzat, akkor a jognyilatkozatok megtételére vonatkozó rendelkezéseket (20-26. §) kell alkalmazni. A fenti rendelkezés rögzíti, hogy a személyes (címzett) közlés mellett hatályos a munkáltatói szabályzat abban az esetben is, ha azt a helyben szokásos és általában ismert módon közzéteszik.

A tájékoztatás

18. § (1) A jognyilatkozatra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni, ha munkaviszonyra vonatkozó szabály valamely fél számára tájékoztatási kötelezettséget ír elő. A tájékoztatást - munkaviszonyra vonatkozó szabály eltérő rendelkezése hiányában - olyan időben és módon kell megtenni, hogy az lehetővé tegye a jog gyakorlását és a kötelezettség teljesítését.

(2) A tájékoztatást közöltnek kell tekinteni, ha azt a helyben szokásos és általában ismert módon közzéteszik.

A tájékoztatás nem közvetlen joghatás kiváltására irányuló nyilatkozat, hanem csak valamely tény, körülmény vagy adat közlésére irányul. A tájékoztatást a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének megfelelően kell megtenni, hogy az lehetővé tegye a tájékoztatással érintett fél jogainak gyakorlását és kötelezettségeinek teljesítését.

A rendeltetésszerű joggyakorlás elvének megfelelően a tájékoztatást oly módon és időben kell megtenni, hogy az lehetővé tegye a jog gyakorlását vagy kötelezettség teljesítését. Ha a tájékoztatást a helyben megszokottaknak megfelelően közzéteszik (mely általános, folytonos, mindenki által ismert gyakorlatot takar), akkor azt közöltnek kell tekinteni. A tájékoztatásra a jognyilatkozatra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

A feltétel

19. § (1) A felek a megállapodás létrejöttét, módosítását vagy megszűnését jövőbeli, bizonytalan eseménytől (feltétel) is függővé tehetik. Nem köthető ki olyan feltétel, amelynek alapján a munkaviszony a munkavállaló hátrányára módosulna, vagy a munkaviszony megszűnését eredményezné.

(2) Az ellentmondó, lehetetlen vagy értelmezhetetlen feltétel érvénytelen. A megállapodást ilyen esetben úgy kell elbírálni, mintha a felek az adott feltételt nem kötötték volna ki.

(3) A felek, amíg a feltétel bekövetkezése függőben van, kötelesek tartózkodni minden olyan magatartástól, amely a másik fél feltételhez kötött jogát csorbítaná. A feltétel bekövetkezésére vagy meghiúsulására nem hivatkozhat a fél, ha azt vétkesen maga okozta.

A törvény lehetővé teszi a felfüggesztő, illetve bontó feltétel kikötését, melyek nagyjából a Ptk. vonatkozó szabályaival egyeznek meg. Van egy nagyon fontos eltérés azonban a polgári jogi szabályoktól, miszerint nem köthető ki olyan feltétel, amelynek alapján a munkaviszony a munkavállaló hátrányára módosulna, vagy a munkaviszony megszűnését eredményezné. Ez utóbbi rendelkezés nem zárja ki azt a gyakorlatban elterjedt megoldást, amely szerint a munkaviszony a tartósabb ideig távol lévő munkavállaló újbóli munkába állásáig jön létre, ez esetben ugyanis nem feltételről, hanem a határozott idejű munkaviszony tartamának sajátos meghatározásáról van szó. Ez a fajta megoldás a munkavállaló részére biztosít némi támogatást.

A szabályok értelmében az ellentmondó, lehetetlen vagy értelmezhetetlen feltétel érvénytelen. E tekintetben lehetetlen az a feltétel, amely olyan dolog kikötéséről szól, mely a technika akkori állása szerint semmi esetre sem kivitelezhető, ellentmond a tudományos alapvető törvényszerűségeknek, esetlegesen nyilvánvalóan képtelen, értelmezhetetlen pedig az a feltétel, amelynek tartalmából nem lehet következtetni annak jelentésére, céljára vagy felek szándékára, estelegesen nyelvileg is értelmezhetetlennek minősül

Amíg a feltétel bekövetkezése függőben van, a felek kötelesek tartózkodni minden olyan magatartástól, amely a másik fél feltételhez kötött jogát csorbítaná. Nem hivatkozhat a fél a feltétel bekövetkeztére, vagy annak meghiúsulására, ha azt vétkesen ő maga okozta.