A munkaviszony alanyai

32. § A munkaviszony alanyai a munkáltató és a munkavállaló.

33. § Munkáltató az a jogképes személy, aki munkaszerződés alapján munkavállalót foglalkoztat.

34. § (1) Munkavállaló az a természetes személy, aki munkaszerződés alapján munkát végez.

(2) Munkavállaló az lehet, aki a tizenhatodik életévét betöltötte. Ettől eltérően munkavállaló lehet - az iskolai szünet alatt - az a tizenötödik életévét betöltött tanuló, aki nappali rendszerű képzés keretében tanulmányokat folytat.

(3) A gyámhatóság engedélye alapján a jogszabályban meghatározott kulturális, művészeti, sport-, hirdetési tevékenység keretében a tizenhatodik életévét be nem töltött személy is foglalkoztatható.

Eltérő megállapodás

35. § A 32-34. §-ban foglaltaktól eltérni nem lehet.

A fenti rendelkezések a munkaviszony alanyaira vonatkozó szabályokat tartalmazzák, meghatározzák a munkáltató és a munkavállaló fogalmát, illetve azzal azonosan az egyes alanyi pozíciókhoz kapcsolódó alanyi kellékeket, azaz a munkavállalói és munkáltatói képesség kellékeit.

Munkáltatónak az minősül, aki munkavállalót munkaszerződés alapján (munkaviszonyban) foglalkoztat. E minőséghez kapcsolódnak a munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek. Az általános munkáltatói képesség kellékeként a törvény kizárólag a polgári jogi jogképességet határozza meg. Munkáltató lehet a természetes személy (cselekvőképességétől függetlenül), a jogi személy (korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság, szövetkezet, állami vállalat), valamint az olyan egyéb személyegyesülés, amelynek a jogrend jogképességet biztosít anélkül, hogy jogi személyiséggel ruházná fel azt (betéti társaság, közkereseti társaság, alapítvány, köztestület, egyesület, egyház stb.).

A természetes személy munkáltatói minősége kétféleképpen valósulhat meg, magánmunkáltatóként (itt olyan egyszerű típusú foglakoztatásról van szó, mint pl. bejárónő, vagy kertész alkalmazása a háztartásban), vagy egyéni vállalkozóként.

Az egyéni vállalkozó olyan természetes személy, aki rendszeres gazdasági tevékenységet folytat, és őt az erre jogszabályban kijelölt hatóság vállalkozói minőségében nyilvántartásba vette. Nem minősül jogi személynek, szerződéskötés esetén a munkaszerződés természetes személy felek között köttetik meg. Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről a 2009. évi CXV. törvény rendelkezik. Ha a munkáltató egyéni vállalkozó a vállalkozói igazolványát visszaadja, vagy azt a hatóság visszavonja, a munkaviszony ettől még nem szűnik meg, azt a felmondás vagy a közös megegyezés szabályi szerint kell megszüntetni, továbbá a munkaviszonyt az sem szünteti meg, ha az egyéni vállalkozó meghal, ugyanis ekkor az örökös lép a helyére munkáltatóként.

Egyes munkaviszony-típusokban a munkáltatónak a fentiekben leírtakhoz képest többlet-kellékekkel is rendelkezniük kell (pl.: közigazgatási szervek). A munkáltatói minőségnek a jogképességhez való kötésén csak látszólag okoz törést az a szabályozás, amely egy meghatározott jogállás tekintetében szintén többlet feltételt ír elő. Ilyen rendelkezésnek tekinthető az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény 2. § (2) bekezdése, amelynek értelmében nem lehet egyéni vállalkozó, aki korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen. Mivel az egyéni vállalkozó – természetes személy minőségében is foglalkoztathat „alkalmazottakat”, azaz – lehet munkáltató, ebbéli minőségében csak cselekvőképes természetes személyként jelenhet meg munkáltatóként.

Speciális munkáltatói kellékek terén megnevezhetjük még munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó szervezeteket, valamint az iskolaszövetkezeteket. Munkaerő-kölcsönzésnél kölcsönbeadó munkáltató csak olyan EGT államban székhellyel rendelkező gazdasági szervezet lehet, amely munkaerő-kölcsönzést folytathat, vagy olyan belföldi székhelyű, a tagok korlátolt felelősségével működő gazdasági társaság vagy szövetkezet (a vele tagsági viszonyban nem álló munkavállaló vonatkozásában), amely megfelel a munka törvénykönyvében és más jogszabályban foglalt feltételeknek és állami foglalkoztatási szerv nyilvántartásba vette. Iskolaszövetkezet munkáltató szolgáltatás teljesítése érdekében munkaszerződésre akkor jogosult, ha iskolaszövetkezetként nyilvántartásba vették.

A munkáltató általában képviseletre szorul. Jogainak gyakorlása, illetve kötelességeinek teljesítése természetes személy, személyek vagy testület közbejöttével lehetséges. Ezzel kapcsolatos rendelkezést tartalmaz a törvény a képviselet általános szabályai körében a munkáltatói jogkörre, illetve annak gyakorlására vonatkozóan. A cselekvőképes természetes személy munkáltató (egyéni vállalkozó) esetében lehetséges csupán az, hogy a munkáltató személye egybeessék a munkáltatói jogkör gyakorlójával, azaz a munkáltató képviselő nélkül, személyesen gyakorolja a munkáltatói jogkört.

A munkavállalói képesség, azaz a természetes személynek az a jogi képessége, hogy munkavállalóként munkajogviszonyban álljon általános szabályként meghatározott életkorhoz kötődik. Az általános szabály alól két esetcsoportban lehetséges kivétel. Az egyik a nappali munkarendű tanulói jogviszonyban álló személy az iskolai szünet tartama alatt. A másik kivétel kizárólag egyes, a törvényben meghatározott-tevékenységek körében érvényesül.

Az általános munkavállalói képességhez képest a munkaviszony egyes típusaiban – törvény rendelkezése alapján – szükségesek lehetnek különös kellékek is (pl.: közigazgatási szervekkel fennálló munkaviszony). Az általános munkavállalói képességtől, azaz a munkaviszony munkavállalói alanyaként való megjelenés képességétől élesen meg kell különböztetni azt, hogy a munkavállaló önállóan (saját nyilatkozatával) létesíthet-e munkaviszonyt, illetve tehet-e annak módosítására vagy megszüntetésére vonatkozó jognyilatkozatot. A munkaviszony tartós jellegére, valamint sajátos alá-fölérendeltségi természetére figyelemmel külön kell rendelkezni a munkaviszony teljesítésének egyes kérdéseiről azokban az esetekben, ahol a munkavállaló cselekvőképessége korlátozott vagy az ki van zárva.

Az Alkotmánybíróság 39/2011. (V. 31.) AB határozata megállapította, hogy a jogalkotó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet valósított meg azáltal, hogy nem teremtette meg a cselekvőképtelen nagykorú személyek munka- vagy egyéb jogviszonyon alapuló foglalkoztatásának törvényi feltételeit és garanciáit és felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának tegyen eleget. A törvény a munkaviszony egyes típusaira vonatkozó különös szabályok körében eleget tesz az Alkotmánybíróság felhívásának. A korlátozottan cselekvőképes (egyébként munkavállalói képességgel rendelkező) személyek esetében a törvény nem tartalmaz korlátozást a munkaviszonnyal kapcsolatosan megtehető jognyilatkozatok tekintetében.

Noha a munkavállalói képesség szabályai (az említett két kivétellel) egységesek, a munkaviszony egyes típusaiban a törvény sajátos jogokat és kötelezettségeket állapít meg a felek számára. A munkaviszony alanyaira vonatkozó törvényi szabályozás kógens (kötelező) természetű, attól sem munkaszerződésben, sem kollektív szerződésben eltérni nem lehet, illetve e szabályok tekintetében nem értelmezhető a munkavállaló javára való eltérés lehetősége sem.