A szabadság, pótszabadság és a szabadság kiadásának szabályai

A szabadság

115. § (1) A munkavállalónak a munkában töltött idő alapján minden naptári évben szabadság jár, amely alap- és pótszabadságból áll.

(2) Munkában töltött időnek minősül az (1) bekezdés alkalmazásában

a) a munkaidő-beosztás alapján történő munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés,
b) a szabadság,
c) a szülési szabadság,
d) a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság (128. §) első hat hónapjának,
e) a naptári évenként harminc napot meg nem haladó keresőképtelenség,
f) a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés három hónapot meg nem haladó,
g) a munkavégzés alóli mentesülésnek az 55. § (1) bekezdés b)-k) pontban meghatározott
tartama.

116. § Az alapszabadság mértéke húsz munkanap.

A miniszteri indokolás szerint a törvény a szabadságra való jogosultságot a tárgyévben munkában töltött idő alapján írja elő. Így nem indokolt a törvény szerint szabadság biztosítása olyan időtartamokra, amikor munkavégzés nem történt.

A törvény megállapítja azokat az okokat, amelyek munkában töltött időnek minősülnek, így különösen ilyennek kell tekinteni, amikor a munkavállaló a munkaidő-beosztása alapján mentesült e kötelezettsége alól. Ilyen esetek például a munkaszüneti nap, a heti pihenőidők, illetve egyenlőtlen munkaidő-beosztásra tekintettel a munkavégzés alóli mentesülés ideje, továbbá a szabadság, a szülési szabadság, a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság első hat hónapja és a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés három hónapot meg nem haladó tartama.

A munkavállalónak a munkában töltött idő alapján minden naptári évben szabadság jár, amely alap- és pótszabadságból áll. E tekintetben munkában töltött időnek minősül a munkaidő-beosztás alapján történő munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés, a szabadság, a szülési szabadság, a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság első hat hónapjának, valamint a naptári évenként harminc napot meg nem haladó keresőképtelenség és a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés három hónapot meg nem haladó tartama. Munkában töltött időnek minősülnek továbbá a keresőképtelenségen túl a munkavégzés alóli mentesítés további eseteinek időtartamai. Fontos kiemelni, hogy a keresőképtelenség esetén, csak annak harminc napot meg nem haladó tartama számít ide.

Az alapszabadság mértéke húsz munkanap.

117. § (1) A munkavállalónak

a) huszonötödik életévétől egy,
b) huszonnyolcadik életévétől kettő,
c) harmincegyedik életévétől három,
d) harmincharmadik életévétől négy,
e) harmincötödik életévétől öt,
f) harminchetedik életévétől hat,
g) harminckilencedik életévétől hét,
h) negyvenegyedik életévétől nyolc,
i) negyvenharmadik életévétől kilenc,
j) negyvenötödik életévétől tíz
munkanap pótszabadság jár.

(2) A hosszabb tartamú pótszabadság a munkavállalónak abban az évben jár először, amelyben az (1) bekezdésben meghatározott életkort betölti.

118. § (1) A munkavállalónak a tizenhat évesnél fiatalabb

a) egy gyermeke után kettő,
b) két gyermeke után négy,
c) kettőnél több gyermeke után összesen hét
munkanap pótszabadság jár.

(2) Az (1) bekezdés szerinti pótszabadság fogyatékos gyermekenként két munkanappal nő, ha a munkavállaló gyermeke fogyatékos.

(3) A pótszabadságra való jogosultság szempontjából a gyermeket először a születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a tizenhatodik életévét betölti.

(4) Az apának gyermeke születése esetén, legkésőbb a születést követő második hónap végéig, öt, ikergyermekek születése esetén hét munkanap pótszabadság jár, amelyet kérésének megfelelő időpontban kell kiadni. A szabadság akkor is jár, ha a gyermek halva születik vagy meghal.

119. § (1) A fiatal munkavállalónak évenként öt munkanap pótszabadság jár, utoljára abban az évben, amelyben a tizennyolcadik életévét betölti.

(2) A föld alatt állandó jelleggel vagy az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább három órát dolgozó munkavállalónak évenként öt munkanap pótszabadság jár.

120. § A munkavállalónak, ha
a) a rehabilitációs szakértői szerv legalább ötven százalékos mértékű egészségkárosodását megállapította,
b) fogyatékossági támogatásra jogosult, vagy
c) vakok személyi járadékára jogosult
évenként öt munkanap pótszabadság jár.

121. § (1) A munkavállaló részére, ha munkaviszonya év közben kezdődött vagy szűnt meg - a 118. § (4) bekezdését kivéve - a szabadság arányos része jár.

(2) A fél napot elérő töredéknap egész munkanapnak számít.

A szabadság mértékével kapcsolatban a törvény az alapszabadság mértékét húsz munkanapban állapítja meg, ezen felül a munkavállalók a törvényben meghatározottak szerint pótszabadságra jogosultak. A pótszabadság mértékét több féle módon is meghatározza a törvény, életkor, gyermekek száma, valamint egyéb más feltételek alapján is. Az életkor alapján a munkavállalónak nem az alapszabadság mértéke nő, hanem pótszabadságra jogosult e címen, gyermekek után járó pótszabadság esetében pedig a korábbi szabályozáshoz képest új elem, hogy ennek igénybevételére mindkét szülő jogosult. Új pótszabadságot állapít meg a törvény a nagyobb regenerációs igényre tekintettel az egészségkárosodást szenvedett munkavállalók részére.

Összefoglalva e törvény alapján pótszabadság az alábbi jogon járhat:

• életkor alapján
• gyermek vállalása/eltartása, gyermekek száma alapján
• fiatal munkavállalónak
• föld alatt állandó jelleggel vagy az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább három órát dolgozó munkavállalónak
• olyan munkavállalónak, akinek a rehabilitációs szakértői szerv legalább ötven százalékos mértékű egészségkárosodását megállapította

A pótszabadság mértékének szabályozása ezeken belül a következőek szerint alakul.

A munkavállalónak

• huszonötödik életévétől egy,
• huszonnyolcadik életévétől kettő,
• harmincegyedik életévétől három,
• harmincharmadik életévétől négy,
• harmincötödik életévétől öt,
• harminchetedik életévétől hat,
• harminckilencedik életévétől hét,
• negyvenegyedik életévétől nyolc,
• negyvenharmadik életévétől kilenc,
• negyvenötödik életévétől tíz

munkanap pótszabadság jár.
A munkavállalónak abban az évben jár először a korábbinál hosszabb tartamú pótszabadság, amelyben a reá jogosító e jogszabályban meghatározott életkort betölti. Ha munkaviszonya év közben kezdődött vagy szűnt meg, úgy a munkavállaló részére a szabadság arányos része jár. A fél napot elérő töredéknap a szabadság kiszámításánál egész munkanapnak számít.

Az életkor alapján járó pótszabadságon kívül a munkavállalót a tizenhat évesnél fiatalabb

• egy gyermeke után kettő,
• két gyermeke után négy,
• kettőnél több gyermeke után összesen hét

munkanap pótszabadság illeti meg, azzal, hogy ez a típusú pótszabadság két munkanappal nő, ha a munkavállaló gyermeke fogyatékos (fogyatékos gyermekenként).

A pótszabadság számításánál a gyermeket először a születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a tizenhatodik életévét betölti. A gyermek apjának gyermeke születése esetén,

• legkésőbb a születést követő második hónap végéig, öt,
• ikergyermekek születése esetén hét munkanap

pótszabadság jár, amelyet kérésének megfelelő időpontban kell kiadni, a típusú pótszabadság szabadság akkor is jár az apa részére, ha a gyermek halva születik vagy meghal.

A jogszabály rendelkezései szerint évenként öt munkanap pótszabadság jár a fiatal munkavállalónak, utoljára abban az évben, amelyben a tizennyolcadik életévét betölti.

A föld alatt állandó jelleggel vagy az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább három órát dolgozó munkavállalónak évenként öt munkanap pótszabadság jár.

A munkavállalónak továbbá, ha a rehabilitációs szakértői szerv legalább ötven százalékos mértékű egészségkárosodását megállapította, évenként öt munkanap pótszabadság jár.

A szabadság kiadása

122. § (1) A szabadságot - a munkavállaló előzetes meghallgatása után - a munkáltató adja ki.

(2) A munkáltató évente hét munkanap szabadságot - a munkaviszony első három hónapját kivéve - legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. Ennek során a 121. § megfelelően irányadó. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie.

(3) A szabadságot - eltérő megállapodás hiányában - úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. E tekintetben - a szabadságként kiadott napon túl - a heti pihenőnap (heti pihenőidő), a munkaszüneti nap és az egyenlőtlen munkaidő-beosztás szerinti szabadnap vehető figyelembe.

(4) A szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt tizenöt nappal közölni kell.

(5) A szabadságot - a 125. §-ban foglaltakat kivéve - megváltani nem lehet.

123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(5) A munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén
a) a szabadság kiadásának közölt időpontját módosíthatja,
b) a munkavállaló már megkezdett szabadságát megszakíthatja,
c) kollektív szerződés rendelkezése esetén a szabadság egynegyedét legkésőbb az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(6) A munkáltató - a felek naptári évre kötött megállapodása alapján - a 117. § szerinti szabadságot az esedékesség évét követő év végéig adja ki.

(7) A munkavállalónak a kiadás időpontjának módosításával vagy a megszakítással összefüggésben felmerült kárát és költségeit a munkáltató köteles megtéríteni. Az (5) bekezdés b) pontban foglalt esetben a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre és a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít be.

124. § (1) A szabadságot a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni.

(2) Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadság kiadása során a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot.

(3) Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadság - a (2) bekezdéstől eltérően - az adott naptári évben úgy is kiadható, hogy a munkavállaló a munkaidő-beosztással azonos tartamra mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól.

(4) A szabadságot az (1) és (2) bekezdés esetén munkanapban, a (3) bekezdés esetén a munkavégzés alóli mentesülés tartamával egyező óraszámban kell nyilvántartani.

(5) Munkaidő-beosztás hiányában a szabadságot az általános munkarend és a napi munkaidő figyelembevételével kell kiadni, valamint a (4) bekezdésben foglaltakra tekintettel kell nyilvántartani.

125. § A munkaviszony megszűnésekor, ha a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki, azt meg kell váltani.

A szabadságot a munkáltató adja ki a munkavállaló előzetes meghallgatása után úgy, hogy évente legalább hét munkanap szabadságot legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni, e szabály alól csak a munkaviszony első három hónapja képezhet kivételt. A munkavállalónak legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie a szabadság kiadására vonatkozó igényét a munkáltatónak. Ha a munkavállaló munkaviszonya év közben kezdődött vagy szűnt meg, úgy a szabadság kiadásakor a munkáltatónak figyelemmel kell lennie arra, hogy ebben az esetben a munkavállaló részére csak a szabadság arányos része jár. A szabadságot főszabály szerint megváltani nem lehet, de a törvény egy eset mégis ad erre lehetőséget. Ha a munkaviszony megszűnésekor munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki, akkor azt meg kell váltani.

A szabadságot úgy kell kiadni, hogy tartama legalább összefüggő tizennégy napot elérjen, de ettől a felek megállapodása eltérhet.

A munkáltatónak a szabadság kiadásának időpontját legkésőbb a szabadság kezdete előtt tizenöt nappal közölni kell a munkavállalóval. A szabadságot esedékességének évében kell kiadni, azonban ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a szabadságot munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

Ha a szabadságot munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett a főszabály szerintiekben bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni. Ha a szabadság igénybevétele még az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot, akkor a szabadságot az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni.

Ha a felek erről megállapodnak, a munkáltató az alapszabadság és az életkor alapján járó pótszabadság időtartamának egyharmadát az esedékesség évét követő év végéig adja ki.

A munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén

• a szabadság kiadásának közölt időpontját módosíthatja,
• a munkavállaló már megkezdett szabadságát megszakíthatja,
• kollektív szerződés rendelkezése esetén a szabadság egynegyedét legkésőbb az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

Ha a munkáltató a munkavállaló már megkezdett szabadságát megszakítja, akkor a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre és a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadság időtartamába nem számít be. Ha kiadás időpontjának módosításával vagy a szabadság megszakításával kapcsolatosan a munkavállaló oldalán kár merül fel, a kárt és a munkavállaló fentiekből származó költségeit a munkáltató köteles megtéríteni.

A szabadságot a munkáltató a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra köteles kiadni, a napi munkaidő mértékétől eltérő munkaidő-beosztás esetén pedig, a munkavállaló a beosztással azonos tartamra mentesül munkavégzési kötelezettsége alól a szabadság kiadása során és a kiadott szabadságot ezzel egyező óraszámban kell elszámolni és nyilvántartani. Munkaidő-beosztás hiányában a szabadságot az általános munkarend és a napi munkaidő figyelembevételével kell kiadni.

A miniszteri indokolás szerint törvény megszünteti azt az ellentmondást, amely az általánostól eltérő munkaidő-beosztás és a szabadságkiadására vonatkozó szabályozás között feszült. A változtatás révén lehetővé válik, hogy a munkavállalók számára csak a beosztás szerinti munkanapra kelljen szabadságot kiadni. Ez irányadó a betegszabadság tekintetében is.