Vissza az előző oldalra (Cikkek)

A munkabérből való levonás szabályai (Törvény levonások, bírósági végrehajtás, letiltás munkabérből)

Mindenki aki valaha dolgozott, vagy dolgozik tudja, hogy a munkaszerződésében szereplő bérét nem teljes egészben fogja kézhez kapni a következő hónap elején. A munkabért levonások terhelik, melyeknek a munka törvénykönyve alapján – a levonásmentes munkabérrészig – csak jogszabály (törvény vagy rendelet) vagy végrehajtható határozat (hatósági p.: NAV, vagy bírósági határozat) alapján van helye. Jogszabály alapján történő levonás például az adóelőleg, vagy a különböző járulékfajták. Sok ember bérét azonban sajnos nem csak ezek a levonások terhelik, ugyanis akinek élete során keletkezik valamilyen jellegű tartozása (adótartozás vagy hitel pl.) és nem fizeti azt, hamarosan megismerkedik a Nemzeti Adó- és Vámhivatallal vagy egy önálló bíróság végrehajtóval. Azoknak, akik nincsenek teljesen tisztában a munkabérből való végrehajtás szabályaival, az alábbi cikkben szeretnék némi segítséget nyújtani.

A levonás általános szabályai

A Munka Törvénykönyve (2012. évi I. törvény, Mt.) rendelkezései szerint – mint azt a bevezetésben is említettem – csak jogszabály vagy végrehajtható határozat alapján van helye. Ezen kívül a munkáltató a munkavállaló felé fennálló követelését a munkabérből csak a munkavállaló hozzájárulása alapján (a levonásmentes munkabérrészig), vagy előlegnyújtásból eredő tartozás esetén vonhatja le. A törvény szerint tilos az olyan bérlevonás, amely a munkáltató, annak képviselője vagy közvetítő személy javára szolgál annak ellenértékeként, hogy a munkavállaló munkaviszonyt létesítsen, vagy azt megtartsa.

Levonás a bírósági végrehajtás során, letiltással

A bírósági végrehajtásról Magyarországon az 1994. évi LIII. Törvény rendelkezik. Ennek szabályai szerint, ha az adós a végrehajtó helyszíni eljárása alkalmával, illetőleg a végrehajtható okirat postai kézbesítésétől számított 15 napon belül nem fizette meg a tartozását, a végrehajtó az adós munkabérét letiltja, és ilyen módon lefoglalja. A letiltásban (melyet megküld a feleknek és a munkáltatónak is) a végrehajtó felhívja az adós munkáltatóját, hogy az adós munkabéréből a letiltásban feltüntetett összeget vonja le, és fizesse ki a végrehajtást kérőnek, vagy egyes esetekben utalja át a végrehajtói letéti vagy más számlára. A munkáltató személyében bekövetkezett változás esetén a munkabérre vezetett végrehajtás hatálya újabb letiltás nélkül kiterjed arra a munkabérre is, amelyet az adós az új munkáltatótól kap.

A végrehajtás során a munkabérből történő levonásnál azt az összeget kell alapul venni, amely a munkabért terhelő, abból a külön jogszabály szerint levonással teljesítendő adónak (adóelőlegnek), egészségbiztosítási és nyugdíjjáruléknak, magánnyugdíj-pénztári tagdíjnak, továbbá egyéb járuléknak a levonása után fennmarad, tehát nem a bruttó munkabérből történik meg a tartozás levonása, hanem a az adók és járulékok levonása után megmaradó nettó összegből. A letiltás alapján történő levonás során mentes a végrehajtás alól a havonta kifizetett munkabérnek az a része, amely megfelel az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének, ez a mentesség azonban nem áll fenn a gyermektartásdíj és a szüléssel járó költség végrehajtása esetén. Ha az adós több munkáltatótól kap munkabért, akkor a fenti mentesség őt abból a munkabérből illeti meg, amelyet elsőként tiltottak le.

A letiltás foganatosítása

Letiltás foganatosítása esetén munkavállalói munkabérnek minősül a munkáltató által, (a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti béren kívüli juttatás kivételével) a munkavállaló munkaviszonyára vagy annak megszüntetésére, megszűnésére tekintettel kifizetett pénzbeli juttatás, amelyet személyi jövedelemadó-előleg fizetési kötelezettség terhel a magánszemélynél.

A munkabérből legfeljebb 33%-ot lehet levonni, azonban bizonyos esetekben a levonás mértéke a munkabér 50 %-áig is terjedhet. A levonás a munkabér 50%-áig terjedhet tartásdíj, az adóssal szemben fennálló munkavállalói munkabér követelés (ez eléggé speciális eset), jogalap nélkül felvett munkavállalói munkabér és társadalombiztosítási ellátás, valamint egyidejűleg több letiltás esetén.

A munkáltató köteles a letiltás átvételét követő munkanapon értesíteni az adóst a letiltásról, valamint intézkedni a munkabér a kifizetésének napján (a munkabérfizetés esedékességekor) a letiltott összeg levonására és a végrehajtást kérő felé történő kifizetésére. Ha a letiltásnak akadálya van. Akkor munkáltató köteles arról értesíteni a letiltást kibocsátó szervet. Ha az adós munkavállaló munkabéréből a rendszeresen, időszakonként visszatérő részletekben levonandó követelést valamely hónap folyamán részben vagy egyáltalán nem lehetett levonni, az elmaradt részleteket le kell vonni, mihelyt lehetséges és ez alkalmazandó az előző munkáltatónál és a munkaviszonyon kívül töltött idő alatt esedékessé vált részletekre is.

A munkabérre való végrehajtás részletes szabályai

A végrehajtás során befolyt összegből mindenekelőtt a végrehajtási költséget (az eljárás kezdeményezésével, elrendelésével és foganatosításával felmerült költséget) kell kielégíteni.

Ha a végrehajtás során befolyt összeg nem fedezi a végrehajtás során behajtani kívánt valamennyi követelést (ez leggyakrabban akkor fordul elő, ha az adós munkavállaló bérét egyszerre több letiltás is terheli), akkor a követélés-típusok szerint, a levonási sorrend az alábbiak szerint alakul:

1. gyermektartásdíj,
2. jogszabályon alapuló egyéb tartásdíj,
3. munkavállalói munkabér és a vele egy tekintet alá eső járandóság,
4. a büntető- és a büntetésvégrehajtási, valamint a szabálysértési eljárásban az adóssal szemben megállapított, az állam javára fizetendő összeg, a vagyonelkobzásból eredő követelés (a polgári jogi igény kivételével),
5. adó, társadalombiztosítási követelés és más köztartozás,
6. egyéb követelés,
7. a végrehajtási eljárásban kiszabott rendbírság.

A fentiek alkalmazásakor csak sorrendben előbb álló követelés teljes kielégítése után lehet a sorrendben hátrább álló követelést kielégíteni. Az adott követelés érvényesítésével és behajtásával felmerült, a bíróság (hatóság) által megállapított költséget és a követelés egyéb járulékait a követeléssel azonos sorrendben kell levonni. Tehát az egy adott követeléshez kapcsolódó járulékos költségek a követeléssel együtt kerülnek kifizetésre a végrehajtás kérőnek (pl.: a gyermektartásdíj költsége is a gyermektartásdíjjal azonos szinten kerül levonásra).

A tartozást szinte minden esetben terhelik különböző költségek és késedelmi kamat is (néha még az is előfordul, hogy a költségek és a kamat többszörösei a tartozás mértékének) A polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) szabályai szerint, ha a kötelezett kamattal és költséggel is tartozik, és a fizetett összeg az egész tartozás kiegyenlítésére nem elég, akkor azt elsősorban a költségre, azután a kamatra és végül a főtartozásra kell elszámolni. Tehát, ha valakinek olyan mértékű a tartozása, hogy azt letiltás útján nem lehet egy összegben levonni a munkabérből és a tartozást kamat és költség is terheli (a gyakorlatban ezek általában többszázezer forintos tartozások), akkor a levonások során először a végrehajtás és a késedelmes teljesítés folytán keletkezett költség kerül levonásra, ezt fogja követni a tartozás kamata, majd végül a tartozás tőkeösszege.

Egyes esetekben, amikor a tartozás nagymértékű és a munkavállaló munkabére olyan csekély, hogy abból csak kevés összeget lehet levonni, a költségek levonása után az egy hónap alatt keletkező kamat összege, meghaladja az egy havi bérből levonható összeget és így folyamatosan növekvő tartozás keletkezik.

A Ptk. szabályai szerint pénztartozás esetében a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdve akkor is köteles a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot fizetni, ha a tartozás egyébként kamatmentes. A kamatfizetési kötelezettség akkor is beáll, ha a kötelezett késedelmét kimenti. A fentiek alapján a polgári jog szabályai alapján akkor is kell kamat fizetni, ha az a tartozás alapjául szolgáló „ügylet” során nem került kikötésre.

Ha a jogosultnak a késedelembe esés időpontjáig kamat jogszabály vagy szerződés alapján jár, a kötelezett a késedelembe esés időpontjától e kamaton felül főszabály szerint, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat egyharmadával megegyező mértékű kamatot, de összességében legalább a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamatot köteles megfizetni.