Nemzetközi szervezetek
Az ILO (International Labor Organization)
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (International Labor Organization), az ENSZ egyik szervezete, amely a munkaügyi és szociális biztonsággal kapcsolatos jogterületekre szakosodott. A szervezet 1919-ben jött létre (az első világháborút követő munkanélküliség és infláció jelentős szerepet játszott életre hívásában) és 1946-ban az ENSZ első szakosodott szervezete lett.
Tevékenységének célját a szervezet alkotmányának preambuluma és az 1944-ben elfogadott philadelphiai nyilatkozat határozta meg. Magyarország 1922 óta tagja az ILO-nak, mely 2007-ben már 182 tagállamot foglalt magába. Az ILO jelenlegi törekvései szorosan összekapcsolódnak a világban végbemenő változásokkal, melyek közül kiemelendő a piaci erők határokat átlépő tevékenysége, a tartóssá vált munkanélküliség és alulfoglalkoztatottság és a globalizáció. Ezen jelenségek a arra kényszerítik a szervezetet, hogy a korábbi érdekvédelmi tevékenységét felülvizsgálja. Ezért a működésének fókuszába a munkások alapvető jogainak védelme, a férfiak és nők egyenlőségének biztosítása és a szociális védelem, valamint ezek mellett a foglalkoztatást elősegítő nemzetközi gazdaságpolitikák kialakítása került.
Az ILO Támogatja a független munkavállalói és munkaadói szervezeteket, képzési és tanácsadói szolgáltatást nyújt a számukra, a munkaadók és munkavállalók szervezetei egyenlő partnerként vesznek részt az irányító testületek munkájában. Az ILO sajátos felépítésű tripartit, vagy hármas tagoltságú szerv, tevékenységében egyenlő joggal vesznek részt a kormányok, a munkaadók és a munkavállalók (szakszervezetek) képviselői.
Az ILO tevékenységének keretein belül nemzetközi munkaügyi normákat alkot Egyezmény, vagy Ajánlás formájában, ezen kívül pedig meghatározza az alapvető munkavállalói jogok minimális szintjét. A fentieken túl még technikai segítséget nyújt az alábbi területeken:
• Szakképzés,
• Szakképzési rehabilitáció,
• Foglalkoztatáspolitika,
• Munkaügyi törvények és munkaügyi kapcsolatok,
• Munkafeltételek,
• Vezetőképzés,
• Szövetkezetek,
• Szociális biztonság, társadalombiztosítás,
• Munkaügyi statisztikák, baleset és munkaegészség-védelem
A szervezet tevékenységét az évente ülésező Nemzetközi Munkaügyi Konferencia határozza meg alapvetően. A konferencia feladata nemzetközi szabványok, működést és irányvonalat érintő kérdések, munkaprogram és költségvetés elfogadása. A konferencián országonként két kormányképviselő és egy-egy munkaadói és munkavállalói képviselő vesz, rajtuk kívül pedig külső nemzetközi szervezetek, mint megfigyelők lehetnek még jelen. A konferencia:
• dönt az új tagállamok felvételéről,
• módosíthatja az alkotmányt és saját szabályzatát,
• dönt a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal székhelyéről,
• jóváhagyja a szervezet éves programját és költségvetését,
• dönt bármilyen kérdés napirendre tűzéséről,
• megválasztja tisztségviselőit,
• bizottságokat hoz létre,
• nemzetközi munkaügyi egyezményeket és ajánlásokat fogad el,
• jóváhagyja a regionális konferenciák szabályzatát.
A szervezet titkársága, hivatala és kutatási központja a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal, melynek székhelye Genfben található. A Hivatal munkáját a konferenciák közötti időszakban a Igazgató Tanács irányítja, melynek elnökét évente választják. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal az ILO állandó titkárságának szerepét tölti be. A Hivatal közel 1900 főt foglalkoztat a genfi központban és a világban működő 40 területi irodában, ezen felül pedig még további 600 szakértő is közreműködik a szervezet működésében. A Hivatal ellátja a kutatási és a dokumentációs központ szerepét, továbbá kiadó is, amely széles körben publikál tanulmányokat, jelentéseket és folyóiratokat.