Vissza az előző oldalra (Cikkek)

A munkaidőkeret szabályai, fogalma és alkalmazása

A munkaidő beosztására a Munka Törvénykönyve szabályai többféle lehetőséget is adnak a munkáltató részére. Az ötnapos, heti 40 órás munkahét helyett a munkáltatók a munkaidőt rugalmasabban is meghatározhatják (melynek indoka általában gazdasági érdekeikre vezethető vissza), erre szolgál a kötetlen munkaidő vagy a munkaidőkeret intézménye. Az alábbi cikkben a munkaidőkeret sajátosságait és szabályait veszem górcső alá.

A munkaidőkeretről általánosságban

A Munka Törvénykönyvének rendelkezései szerint a munkáltató a munkavállaló által teljesítendő munkaidőt munkaidő-keretben is meghatározhatja. A munkaidőkeret szabályai alkalmazásával a munkáltatónak lehetősége nyílik arra, hogy az általa foglalkoztatott munkavállaló munkaidejét egy – a munkáltató által előre meghatározott - adott időszakra egyenlőtlenül is beoszthassa. Ezen intézmény például lehetőséget a munkáltatónak arra, hogy a munkavállalóját hat egymást követő nap is munkavégzésre kötelezhesse.

A speciális szabályok

Az Mt. szabályai meghatároznak bizonyos törvényi korlátozásokat, melyeket a munkáltatóknak a munkaidőkeret alkalmazásakor kötelezően be kell tartaniuk. A munkaidőkeret szabályai alapján annak tartama legfeljebb négy hónap vagy tizenhat hét, alkalmazása esetén a munkaidő a hét minden napjára vagy az egyes munkanapokra egyenlőtlenül is beosztható.

Munkaidőkeret alkalmazásakor is érvényesek a munkaidő beosztására vonatkozó általános szabályok. A munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje négy óránál rövidebb nem lehet, a napi tizenkét órát azonban nem haladhatja meg. A heti munkaidő tartama legfeljebb negyvennyolc óra lehet.

A munkaidőkeret kezdő és befejező időpontját írásban meg kell határozni és közzé kell tenni.

A Munka Törvénykönyvének szabályai szerint a munkaidő-keretben teljesítendő munkaidőt a munkaidőkeret tartama, a napi munkaidő és az általános munkarend alapul vételével kell megállapítani, ennek során az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti napot figyelmen kívül kell hagyni. A munkaidő fentiek szerinti meghatározásakor a távollét tartamát figyelmen kívül kell hagyni vagy az adott munkanapra irányadó beosztás szerinti napi munkaidő mértékével kell számításba venni. Munkaidő-beosztás hiányában a távollét tartamát a napi munkaidő mértékével kell figyelmen kívül hagyni vagy számításba venni.

A munkaidőkeret tartama, a munkadidőkeret szabályai szerint legfeljebb hat hónap vagy huszonhat hét

• a megszakítás nélküli,
• a több műszakos, valamint
• az idényjellegű tevékenység keretében,
• a készenléti jellegű, továbbá
  
• az Mt. 135. § (4) bekezdésében meghatározott munkakörben (polgári repülésben, kikötőkben, közúti és vasúti személyszállításban dolgozók stb.)
  foglalkoztatott munkavállaló esetében.

A munkaidőkeret tartama kollektív szerződés rendelkezése szerint legfeljebb tizenkét hónap vagy ötvenkét hét, ha ezt technikai vagy munkaszervezési okok indokolják.